35.fejezet Megbocsátás

Sziasztok, igen tudom már rég írtam azt, hogy újrakezdem a blogot és sajnálom csak aahhh, sok minden történt, na de most egy barátnőm ihletet adott így tovább folytatom a blogot.Szóóóval mint szoktam írni(bár nem mostanában), de jó olvasást!:3

Kinyitottam az ajtót, és mint kiderült első ránézésre... nem Azusa állt ott.

-Lysander?-néztem rá döbbent arccal.Haja a megszokottnál is kócosabb volt és kissé mintha le lenne izzadva, biztos idáig futott.

-Ami, mi történt Azusaval?Mikor átmentem hozzá olyan letörtnek tűnt, és mikor rákérdeztem, hogy mi a baj akkor azon nyomban sírva fakadt és csak azt mondogatta, hogy Ami sajnálom, próbáltam nyugtatni, de hiába, ezután eljöttem tőle és most itt vagyok, szóval mi történt vele?-kérdezte ingerülten a tekintetemet fürkészve.

-Hát, hol is kezdjem... az volt, hogy ugyebár Azusaval voltam és megszomjaztunk ezert én elugrottam venni innivalót, majd mikor mentem volna visszafele Azusahoz véletlen nekimentem egy embernek és ráöntöttem az italokat, majd mikor bocsánatot kértem tőle ő csak úgy rám mosolyodott és bemutatkozott és megakart hívni egy italra, és én természetesen nemet mondtam neki, ő akkor előjött azzal,hogy én valakire emlékeztettem a múltjából és így nagyon letört lett hirtelen. Én meg megsajnáltam és engedtem neki, hogy fizesse az italokat, és azután vele mentem vissza Azusahoz, aki nem nézte jó szemmel, hogy ő itt van, ezert elhurcolt a mosdóba és nekem támadt, hogy mi az, hogy mással vagyok inkább és nem vele, meg, hogy megcsalom Armint stb. én meg ezen kiakadtam és mondtam neki, hogy inkabb visszamegyek Samhez, mivel úgy hívták a fiút, és azt hozzátettem neki, hogy nem nem muszáj jönnie. Szóóval csak ennyi volt, nem tettem vele semmi rosszat, ő bántott meg engem, nem én őt.-fejeztem be a mondandóm, majd Lysanderre néztem, aki kereste a szavakat, hogy mit mondjon.

-Jól van, én is hibás vagyok, amiért nem koptattam le előbb Samet, de azért Azusa is hibás, amiért ennyire kiakadt a semmin.-tettem hozzá.

-De Ami, figyelj már egy kicsit, tudod milyen érzékeny lelkű Azusa, és biztos vagyok benne, hogy nem gondolta komolyan azt amiket mondott, mert akkor nem sírta volna el magát előttem azt mondogatva, hogy sajnálja.-mondta semleges hangon. Be kell valljam, igaza lehet Lysandernek, Azusa nem ilyen, csak velem akart eltölteni egy napot én meg mindent elrontottam... el kell menjek hozzá és bocsánatot kérni.

-Lysander, elmegyek Azusahoz és bocsánatot kérek tőle amiért így viselkedtem vele.-már kezdtem volna indulni, majd észbe kaptam hogy csak egy szál köntösbe vagyok...

-Öhm, de előtte átöltözöm.-pirulok el.Ez de kínos.

-Jól van, de én visszamegyek addig Azusahoz és probalom addig nyugtatni.-mondta, majd indult volna elfele, mire én visszaszólok neki.

-Várj, de azt ne mondd el neki, hogy elmegyek hozzá, azt akarom, hogy meglepődjön.-bólint egyet, majd kilépett a kapun és azzal elment.

Bezártam az ajtót, majd felmentem a lépcsőn és onnan be a szobámba, majd azt vettem észre, hogy Armin bealudt..ez most komoly?

Sóhajtottam egyet, majd nyomtam egy puszit az arcara, majd elkezdtem öltözni.

Megérkeztem Azusa háza elé, majd megnyomtam a csengőt.

Nyeltem egyet, mikor láttam, hogy valaki lenyomta a kilincset az ajtónál, majd kijött Azusa.

-Ami?-kérdezte meglepetten. A szeme kissé meg volt dagadva, biztos a sok sírástól.

Ezzel a gondolattal még szörnyűbbnek éreztem magam.

Ezt szerintem láthatta rajtam Azusa, mivel lehajtottam a fejem, nehogy összetalálkozzon a tekintetünk.

Hirtelen meleg kezeket éreztem magamon. Azusa átölelt.Mire feleszméltem automatikusan visszaöleltem és könnyek gyűltek a szemembe.

-Azusa, sajnálom.-öleltem át szorosabban. Nem gondoltam bele akkor, hogy mit érezhetett akkor Azusa, mikor meglátta Samet, de most már rájöttem.

Csendben öleltük egymást, majd arra eszméltünk fel, hogy valaki megszólalt.

-Szóval kibékültetek?Hála.-Lysander volt az, aki csak lazán az ajtófélfának volt támaszkodva.

-Uhum.-mondtuk szinte egyszerre, majd elengedtük egymást.

-Szóval, még azért ezt a csajos napot megtartjuk?-kérdezte vidáman. Erre a kedves tekintetre ki mondana nemet?

-Hát még szép! Lysander, te is csatlakozhatsz ha gondolod.-fordultam hozzá szórakozottan.

-Öhm.. kössz inkább kihagyom.-mondta, majd azzal próbált hátrálni be a lakásba.

De cuki, azt hiszi ezzel megúszhatja.

-Oh, jól fogsz szórakozni, garantálom.-Azusara néztem aki egyből levágta, hogy mire gondoltam. Ránéztünk Lysanderre, aki már ő is tudta, hogy mit akarunk vele csinálni.

-Nem! nem csináltok belőlem buzit!-tiltakozott ellene, de mi gyorsabbak voltunk tőle, meg ugyebár ketten voltunk, és így nekirontottunk, majd behurcoltuk a házba, ahol már szerintem sejthetitek milyen kínzások alá eshetett Lysander.

Szóval így telt el ez a csajos nap a legjobb baratnőmmel, Azusaval. Remélem még lesznek ilyen jó napjaink, mint ez a nap volt.

Szóóóóóóval egy csomó kihagyás után íme a 35.fejezet... bocsi a sok várakozásért, de azért meghoztam a részt. :3 Tudom, hogy kissé rövidke lett, de írhattok ötleteket is, hogy miket olvasnátok el szívesen :3 Köszi, hogy olvastad! <3

Visszatérés? :D (Pls, ne öljetek meg)

Haliiiii emberek! :DD Először is ne öljetek meg amiért nem folytattam a blogom. >o<
Mindig rossz kedvem lett, mikor arra gondoltam, hogy csak úgy félbehagytam ezt a történetet, már régen barátnőmmel minden egyes nap átgondoltuk, hogy mi legyen a következő rész folytatása, de sehogy se tetszett nekünk, és utána kezdtek telni a hetek és mi még mindig törtük a fejünket, aztán elhatároztam, hogy megírom ismét a 34. fejezetet, de az meg túl maceráns lett volna, így újabb gondolkozásba kezdtem, és mikor mar láttam hogy hónapok mentek el, rájöttem, hogy nem bírom folytatni, és hogy ne fejezzem be csak úgy, írtam egy befejező részt is... hat csak ahhoz se tudtam mit írni és így nem is 1 befejező részt írtam, hanem 3-at.... és hát mivel azok se tetszettek így nem raktam ki őket:/// komolyan nagggggyyyon sajnalom, és hát tényég nem tudom folytatni a történetet, pedig még 100. fejezetet is akartam meg még tovább, hát de ez a 34. fejezet megfogott, így ezután nem tudok mit írni, és így hát eldöntöttem, hogy... (dobpergés) nekikezdek egy másik blognak :D bár nagyon kevés a szabadidőm, és a tanulnivalóm, de beleakarok kezdeni egy kolis blogba... mivel jómagam is kolis vagyok (*-*) és megtetszett az ötlet, hogy egy kolis szerelmi történetről írjak....hát már mióta a koliba járok sokminden történt, új emberek mindenhonnan,új környezet, új suli stb... pénteken megyek haza és vasárnap megyek vissza a koliba, így nem nagyon latom a szüleimet, ami fáj, de hát nem fogok azért utazni naponta egy órát, hogy suliba menjek.
Szóóóval ez a helyzet emberek, szerintetek írjak egy kolis szerelmi életet, vagy kezdjem újra a kocka szerelmet, és kitörlöm a 34. fejezetet és írok helyette egy újat és folytatni fogom tovább a blogot :DDD rajtatok múlik! :333





Na látjátok, 3-szór is belekezdtem egy nap :/ (fel kéne tenni töltőre a telóm xdd)

34.fejezet Találkozás

(Sziasztok, sajnálom amiért nem folytattam a sztorit, de időm se, és ihletem se volt és most suli van így végképp :/ de megpróbálom hozni az új részeket! Majd nem tudom, hogy ez a rész után mikorra a várható a kövi, de minél hamarabb hozom :) :D) de addig is, jó olvasást! :3 Ja és UI: Nincs tej a hűtőben :c xd



 -Na, és mi a helyzet Lysanderrel? Jól mennek a dolgok?-kérdeztem Azusatól.
-Aha, már vagy 6 hónapja együtt vagyunk!-mondja nagy örömmel.
A parkban vagyok Azusaval, mivel tegnap megbeszéltük telefonon, hogy ma találkozunk, mivel Armin mondta, hogy ma ő biztos nem kel fel az ágyból... ha a lustaság fájna...
-Na és veled mi van? Arminnal még mindig együtt vagytok?-nézett rám nagy fekete szemeivel.
-Igen... amúgy nem vagy szomjas? Nekem már porzik a vesém.-nevetek fel.
-De, hozzak valamit inni?-kérdi.
-Nem, hozok én.-mondtam majd felálltam a padról és indultam el az italos stand felé.

Miután kifizettem a két italt elindultam vissza Azusahoz, de valaki nekem jött és kiborultak az italok egy másik emberre... hopi.
-E-Elnézést kérek.-néztem fel az idegenre aki háttal volt csurom vizesen.
-Semmi baj.-mondja rekedtes hangján.
Megfordult és mélyen a szemembe nézett.
-Szia, hogy hívnak?-villogtatta meg ezerwattos mosolyát.... mit akarhat?
-Amandának, még egyszer bocsánat amiért leöntöttem.-mondom az arcát fürkészve.
-Nincs baj...amúgy én Sam vagyok.-kacsintott rám.

-Hát oké Sam, még egyszer bocsi az előbbiért, de nekem már mennem kell vissza a barátnőmhöz...-mondtam.-Ó, és még vennem kell két italt... ismét.-teszem hozzá.
-Ne fáradj vele, kifizetem, ha nem bánod...
-De bánom, mivel nem is ismerlek de te már fizetnél is nekem két italt.-vágok bele a szavába.
-Ne haragudj, de... igazad van, bocsi.-gondolkodik el.
-Semmi baj, de most ha megbocsátasz, akkor mennék is vissza az italoshoz.-indultam is el.
-Várj!-fogta meg a karomat.
-Hm?-nézek hátra kék szemeimmel.
-Bár nem ismerlek, de szeretnélek megismerni.-mondja komolyan.
-Bocsi, de van barátom....-nézek rá.
-Jaj, nem úgy értettem, hanem mint barát... tudod, nagyon hasonlítasz egy számomra fontos emberre.-halkul el a hangja.
-Értem, és most hol van az aki számodra fontos?-kérdem kíváncsian.
-Nem tudom... egyszerűen kilépett az életemből és elment.-sötétül el a tekintete.
-Izé... mi lenne, ha én hívnálak meg egy italra? Elvégre leöntöttelek, ennyi jár neked.-más témára váltok, mert úgy látom, hogy nagyon megviselte őt ez....
-Hát... oké.-vidul fel.-De akkor biztos ne fizessem ki?-nézett rám világos barna szemeivel.
-Biztos.-majd ezzel le is zártuk a témát.

Odamentünk az italoshoz, majd mondtam az eladónak, hogy három narancs italt kérünk, majd miután odaadta, kifizettem és visszamentem (visszamentünk) Azusahoz... remélem nem fog rosszra gondolni.

-Mi tartott ilyen sokáig Ama...-nézett fel telefonja kijelzőjéről, majd meglátta mellettem Samat.
-Öm... szia.-mondja meglepetten barátnőm.
-Szia.
-Azusa, ő itt Sam, Sam, ő itt Azusa.-mutatom be őket.-Ó, tessék az italod.-adom át neki az italát.
-Köszi.-köszöni meg, majd ezután 1 perc néma csönd lett.
-Amanda, elkísérnél a mosdóba?-kérdezte tőlem Azusa.
-Persze, mindjárt jövünk Sam.-állt fel a padról barátnőm, majd a mosdó felé tartottunk.

Mikor beértünk a mosdóba ő megállt előttem, és komolyan a szemembe nézett.
-Amanda...-kezdte el.
-Mi az?
-Miért van itt ez a fiú? Nem úgy volt, hogy ma egy csajos napot tartunk?-kérdi csalódottan.
-De igen, csak... mikor jöttem visszafele az italokkal, akkor nekem jött valaki, és én pedig leöntöttem őt, és így ismertük meg egymást...-magyarázom el neki a dolgokat.
-Áhá... szóval csak most ismerted meg őt...
-Igen...-mire akar kilyukadni?
-Szóval jobban elvagy egy vadidegennel mint velem... hát kösz...
-Nem! Dehogy is, csak nem akartam udvariatlan lenni vele miután leöntöttem.-nézek le a padlóra.
-Amúgy te akarsz tőle valamit? Az előbb még azt mondtad, hogy Arminnal vagy.
Meglepetten nézek fel rá, majd egyből szóra nyitottam a számat.
-Még szép, hogy még Arminnal vagyok! Szeretem őt... most komolyan, hogy képzelheted el rólam azt, hogy én kikezdenék egy vadidegennel?-nézek bele csalódottan a szemébe.
-N-Ne haragudj... én...
-Jobb, ha most visszamegyek Samhez, még a végén azt hiszi, hogy lerázom... neked nem muszáj jönnöd.-vágok bele a szavába, majd kilépek a mosdó ajtajából.


-Bocs, ha megvárattak, de nekem már haza kellene mennem...-mondom neki... nincs kedvem tovább a parkban tartózkodni.
-Oh máris? Hazakísérlek akkor, oké?-állt fel a padról.
-Nem kell, egyedül is menni fog...
-És a barátnőd hol van?-kérdi.
Lefagytam.
-Öm... neki is haza kellett mennie, mert... felhívta az anyukája, hogy beteg az öccse és ő nem tud hazajönni, ezért neki kell vigyáznia rá.-magyarázom el neki.... remélem nem látja rajtam, hogy hazudtam.
-Értem, de legalább félúton had kísérjelek haza, jó?-vigyorodik el.
Sóhajtottam egyet, majd beleegyeztem, mert láttam rajta, hogy ilyen könnyen nem lehet lerázni őt.



Mikor az utcámba jártunk, akkor már tudtam, hogy itt az idő búcsúzkodni.
-Nos, örültem a találkozásnak, remélem még találkozunk...
-Remélem is, szia- köszönt el tőlem, majd indultam is el hazafele.

Mikor hazaértem, lehúztam a cipőm, majd felmentem a szobámba ahol Armin ugyanabba a pózba maradt, mint amilyenben reggel láttam.... hát ez tényleg nem kelt fel egész nap.
-Na szia lustaság, milyen volt a napod?-kérdeztem mosolyogva, majd leültem az ágy szélére.
-Unalmas, mert nem voltál itt.-mondja, majd rám nézve... rögtön el is pirultam.
-Akkor legalább keltél volna fel az ágyról és nem lett volna unalmas a napod.-paskolom meg a fejét.
-Igaz... de amúgy neked milyen napod volt? Jó volt Azukával a parkban?-kérdezte tőlem.
-Ő nem Azuka, hanem Azusa, és igen jó volt.-hazudom neki... az elején jól éreztem magam, de a végén már szinte megutáltuk egymást... remélem kifogunk békülni.
-Akkor jó... nem bújsz ide hozzám? Amanda hiányom van.-tartotta felém a karját... ha most nem fejezi be, akkor a fejem olyan lesz mint egy érett almáé.
Odabújtam hozzá, majd ráfeküdtem a mellkasára.
-Olyan hosszú volt ez a nap...-mondom neki.
-Ja, alig vártam, hogy hazagyere.-ölel át.
-Akkor miért nem hívtál fel, hogy jöjjek haza?-mosolyodok el.
-Azért, mert azt akartam, hogy érezd jól magad a barátnőddel.-válaszolja rá.
-Oh, értem... cuki vagy.-puszilom meg az arcát.
-Tudom, hogy az vagyok.-mondja büszkén.
-Ja, és még szerény is...-forgatom a szemem.
-És, még az is.-neveti el magát.
-Hát persze, na de megyek lefürdök.-álltam fel az ágyról.
Majd miután kiléptem volna a szobából Armin megszólalt.
-Jöhetek én is?-nézett felém mosolyogva.
A szemébe néztem azzal a "te hülyének nézel" tekintetemmel, de nem vágta, úgyhogy inkább máshogy közelítem meg a dolgot.
-Ennyire akarsz jönni?-kérdeztem tőle, majd a csípőmre tettem a kezem.
Enyhén bólintott egyet.
-Akkor nem jössz.-nyújtom ki rá a nyelvem.
-Naaa... ha azt mondtam volna, hogy nem, akkor?
-Akkor is nemet mondtam volna.-mosolyodok el.
-Ez nem ér.-durcizik be.
-C'est la vie.-mondom neki. (francia,jelentése:Ilyen az élet)
-Mi? Nem tudom mit jelent, de biztos köze van ahhoz, hogy miért nem fürödhetek veled.
-Azt jelenti, hogy ilyen az élet, és azért nem fürödhetsz velem mert....-várjunk, miért is nem fürödhet velem? Á basszus (bocs csúnya szó xd) nem tudok kifogást találni.
-Hm, mert?
-Mert... á hagyjuk, mentem fürödni.-megyek ki a szobából.
-Várj már.-mondta, de addigra már a fürdőbe értem, és becsuktam az ajtót.
Levetkőztem, majd a zuhanyzóba megindítottam a vizet.



Miután végeztem, kiléptem a fürdőszobából, majd visszamentem a szobába átöltözni.
Beléptem a szobába, és Armin már az ágy szélén ült... na végre megmozdult.
-Tudod, hogy milyen gonosz vagy velem?-kérdezte még mindig duzzogva.
-Jó jó, bocs.-teszem fel védekezően a kezem.
-Nem bocs... itt várok rád nem tom mióta, és eltolsz magadtól.
-Tényleg bocsi.-nézek bele a szemébe, majd közelebb lépek hozzá,de ő nem néz rám.-Na, léci nézz rám, sajnálom.-fogom meg az arcát, majd felemelem, hogy rám nézzen.
Rám nézett, majd szóra nyitottam a számat.
-Szeretlek, nem akartalak eltaszítani magamtól.-mondom a legőszintébben.
-Én is téged, bocs az előbbiért.-fogja meg az arcom.
Pár percig elmélyedtünk egymás tekintetében, majd Armin lepillantott rám.... ja, igaz is, elfelejtettem átöltözni, és így egy száll törülköző van rajtam, majd arra eszméltem fel, hogy megcsókolt.
Visszacsókoltam, majd Armin ledobott az ágyra, majd hirtelen... csengettek... hát igen, mind mindig jól időzítenek.
Leszálltam Arminról, majd felvettem egy köntöst.
-Basszus, mindig jókor időzítenek.-túr bele a hajába.
-Hát igen, ez már megszokott.-mondom, majd kimentem a szobából.
-He, komolyan így akarsz ajtót nyitni?-kérdezte tőlem.
-Igen, biztos csak Azusa az, mindjárt jövök vissza.-puszilom meg, majd lementem a lépcsőn, és az ajtó felé vettem az irányt.
Kinyitottam az ajtót, és mint kiderült első ránézésre... nem Azusa állt ott.

33.fejezet Kemping vagy Buli?

-Gyerekek, én nagyon unatkozok.-nyöszörgött a konyhaszéken Armin.
Épp Alexynek segítek elkészíteni az ebédet, mert "valaki" nem hajlandó idevánszorogni a konyhába, és ezért inkább besegítek neki, nehogy megsértődjön.
Tegnap náluk aludtam, ezért, úgy döntöttem, hogy ma az egész napot velük töltöm.
-U-nat-ko-zom!-szótagolta el Armin unott hangon.
-Jól van, erről most mi tehetünk?-vetette oda neki Alexy testvérének.
-Nem, csak... annyira uncsi itthon ülni és nem bulizni...-mondja száját húzva... komolyan, úgy viselkedik mint egy gyerek.
-Hát igen...-mondom, majd tovább folytatom a sütést... omlettet sütök, hm...
-Mi lenne, ha elmennénk kempingezni?-kérdezte csillogó szemekkel Alexy.
-A szabadban aludni?  Internetkapcsolat nélkül?Azt már nem! Inkább menjünk el egy klubba és igyunk!-lelkesedett fel Armin, majd meghallottam a cicát, ahogyan felkúszott Armin lábán és az ölébe bújt.
-Úgy látom nagyon megszeretett az a macsek.-mondom mosolyogva.
-Jah, de még most se adtunk szegénynek nevet.-mutatóujjával az ártatlanul szunyókáló cicára mutatott.
-Hm... akkor legyen a neve... Kuro!-jelentettem ki.
-Egyszerre fordult ide mind a két iker, de Alexy inkább visszafordult, nehogy odaégjen az omlett.
-Kuro... ez tetszik.-simogatta meg a macskát.
-Nekem is tetszik a Kuro név ,de az mit jelent?-kérdezte Alexy.
-A Kuro szó, más szóval fekete.-magyaráztam el neki.
-Aha, értem.-motyogta Alexy, majd tovább folytatta amit csinál, majd csatlakoztam hozzá.
-Na szóval, visszatérve a kempingezéshez... SZÓ SE LEHET RÓLA!-mondta Armin határozott hangon.
-Ezt nem csak te döntöd el! Ami, szerinted?-néztek rám a fiúk választ várva.
-Nekem édes mindegy, hogy mi, de ha választanom kellene inkább buliznék, bocsi Alexy.-nézek bocsánatkérően barátomra.
-Nem baj, akkor ma buli van srácok.-mosolyodik el, majd mondta, hogy figyeljek oda, mert különben odaégetem... és hát egy kicsit oda is égett, de nincs para...
-Na, akkor ma berugunk?-kérdezte Armin felpörögve... az előbb eljátszotta a hattyú halálát a széken, most meg már fel van pörögve.
-Naná!-mosolygok rá, majd végre befejeztük Alexyvel az omlett sütögetést... végre!
Kitettem a tányérokat az asztalra, majd leültünk és nekiláttunk enni.



*



-Indulhatunk már?-kérdezte Alexy felkiáltva a fürdőbe, ahol épp a hajamat vasaltam.
-Persze, kész vagyok!-húztam ki a vasalót a konvektorból, majd lementem az emeletről, és odasétáltam az ajtóban álló fiúkhoz.
-Hú, dögös vagy Ami.-fogta meg a derekamat Armin, majd odahajolt a fülemhez, és lágy hangján megszólalt.
-Kinek csípted így ki magad?-kérdezte kacéran, majd a fülem mögé dugott egy kósza hajszálat.
Fekete miniruhát vettem fel, mellé egy szintén fekete, szegecses magassarkút.Füstös sminket viseltem, és enyhén vörös rúzs fedte ajkamat, a hajamat pedig csak szimplán kivasaltam.
-Természetesen Alexynek, ki másnak?-néztem rá szemtelenül, majd elmosolyodtam.
-De gonosz vagy!-mondja Armin apró sértődöttséggel.
Armin egy szeméhez illő kék inget viselt, mellé egy koptatott farmert, Alexy pedig egy "Smile" feliratú fehér pólót, hozzá egy szintén koptatott farmert.
-Jól van na, neked, csak ne duzzogj.-halkan felnevettem, majd nyomtam egy puszit az arcára.
-Nos, mehetünk.




Miután befizettük a belépőt, és megkaptuk a karszalagot, bementünk a klubhelyiségbe, hangos zene csapta meg a fülünket, ahol már javába folyt a buli.
-Armin, táncolunk?-kérdeztem tőle hangosan, mivel elég nagy volt a zaj.
-Tessék?-hajolt oda az arcomhoz.
-Jössz táncolni?-mondtam a fülébe.
-Persze!-eresztett meg egy félmosolyt.
-Alexy, te is... jössz...?-néztem körbe, és észrevettem, hogy Alexy nincs itt... hova mehetett?
-Vajon hova ment?-kérdeztem Armintól.
-Ki tudja, biztos elment csaj... vagyis fiúzni... néha elfelejtem, hogy Alexy meleg.-vakarta meg a fejét.
-Ja, akkor jó, gyere menjünk.-kézen ragadtam Armint, majd a tömeg felé kezdtem el húzni, ahol már javába táncoltak.



*


Vagy egy órát táncoltunk és ittunk, mire Alexy jelent meg előttünk a pultnál egy fiúval... hm, Arminnak igaza volt, a végén tényleg bepasizott Alexy.
-Sziasztok, elmentem Luissal, csak ezért mondom, hogy ne keressetek ha nem találtok.-köszönt el tőlünk és eltávozott a fiúval.
-Úgy látom, hogy a tesód máris bepasizott.-bököm oldalba nevetve, majd megfogta a vodkával teli poharamat, majd fenékig lehúztam.
-Ja, na jöhet még egy kör?-kérdezte mosolyogva, majd bólintottam egyet.




-Armin, én azt hiszem berúgtam.-jelentem ki kuncogva.
-Hah, úgy látom nemigen bírod a piát... ezt észben tartom, nehogy gy járj, majd a közeljövőben, mint most.-neveti el magát halkan.
-Armiiiin mer' van az, hogggy neked ilyenn szép szemed vann? Nekemm meg illyen csúnyaa...-mondom neki kissé össze-vissza beszélve, de érthetően, asszem.
-Na jó, te részeg vagy, menjünk haza.-ereszt el egy mosolyt, majd segített felállni.
-Nemááááár, én még bulizni akarooook! Gyeree legalább egy táncot!-nyöszörögtem neki, és úgy látom, hogy bejött nála. Megfogtam a kezét, és húztam vissza a tömegbe.
A nyaka köré kulcsoltam a kezeimet, majd úgy közelebb húztam magamhoz. Látszólag tetszett neki, mivel átfogta kezeivel a derekamat, és az arcával közeledett felém... megcsókolt.
Automatikusan visszacsókoltam, majd vadul beletúrtam a hajába.
Égett az egész testem az érintésétől és ahogy csókolt, és ezt az érzést sose akartam, hogy elmúljon.
Ezt Armin bizonyára észre is vett, mivel elhajolt tőlem tisztes távolságba, majd komolyan belenézett a szemembe.
-Mi a baj?-lepődök meg.
-Részeg vagy, gyere hazamegyünk.-fogta meg a kezemet határozottan, mégis gyengéden, majd kivezetett az épületből.

Utolsó emlékem az volt, hogy Amin hazavitt taxival hozzájuk és próbált józanítani.


*


Mikor felkeltem sajgott a fejem a tegnapi bulizás miatt... biztos sokat ittam, maradtam volna a kempingezésnél.
Észrevettem, hogy nem a saját ágyamban fekszem hanem az Arminéba.
Megfordultam az ágyon, majd Armint vettem észre, aki féloldalas mosollyal támaszkodott könyökével a párnáján.
-Jó reggelt, jobban érzed magad?-kérdezte tólem, én pedig aprót bólintottam egyet, majd a fejem után kaptam.
-Aha, csak egy kicsit fáj a fejem.-mondom fejemet fogva.
-Oh, igaz is...-nyújtott felém egy fájdalomcsillapítót és egy pohár vizet.
-"Nem" köszönöm.-vettem be a gyógyszert, majd ittam rá vizet... azért mondtam, hogy "nem" köszönöm, mivel azt mondják, ha megköszönöd a gyógyszert, akkor nem fog hatni...
-"Nem" szívesen.-mondja mosolyogva-Amúgy elég "vad" voltál tegnap este.-hangsúlyozza ki Armin a "vad" szót. Majdnem félrenyeltem mikor ezt kimondta... mit csinálhattam én tegnap este? Várjunk csak....
Felemeltem a takarót és észrevettem, hogy pizsamában vagyok... biztos átvettem az éjjel vagy....
Gyanakodva néztem Armint, majd megszólaltam.
-Átöltöztettél?-kérdem tőle a lehető legtermészetesebben.
-Igen, mivel nem akartam, hogy abban a szűk ruhában aludj el, ezért inkább átöltöztettelek... legalább nem meztelen vagy, mert akkor tutira azt hinnéd most, hogy részegen lefektettelek.-magyarázza meg Armin.
-Oké... de azt, hogy értetted, hogy vad voltam?-kérdem a válaszára várva.
-Mondjuk úgy, hogyha nem hoztalak volna el időben a klubból... most nem lenne rajtad ruha.-neveti el magát én pedig elvörösödtem-Ja, és még itthon is próbálkoztál, de azután bealudtál.-fejezi be a mondatot.
Soha többé nem iszok alkoholt... majd csak 1-2 hónap múlva.
-Egy darabig biztos lehetsz abban, hogy ebben a hónapban nemigen fogok piához nyúlni.-mondom határozottan.-Na, de most folytatom szunyókálásomat, ha nem baj.
-Dehogy baj, amúgy is még csak 7 óra van... egy kicsit korán keltünk attól függetlenül, hogy berúgtunk.-mondja, majd a könyökét levette a párnáról és helyette rátette a fejét és felém fordult.
-Hm... vajon hol lehet Alexy?Nem láttam itthon.-tűnődik el.
-Biztos az új, "pasijával" van... azzal a Luissal vagy kivel.-kuncogok.
-Jah tényleg, na mind egy...
Becsukta a szemét, én pedig kihasználva a pillanatot, rátettem a fejem a mellkasára és úgy próbáltam elaludni, erre Armin pedig átölelt és úgy aludtunk vissza.... bár mi lett volna, ha a kempingezést választom? Hm... talán akkor is berúgtam volna... vagy kitudja... hihi.

                                                                 (Végül a macska neve Kuro lett :D)

Fejezetek

Bemutatkozás
1.fejezet Első nap a Sweet Amorisban

2.fejezet Az ott alvás

Hogy miért is írom ezt a blogot

3.fejezet A megmentő

4.fejezet Mi van velem?

5.fejezet Zavaros érzelmek

6.fejezet Zavaros érzelmek 2

7.fejezet Szerelem vagy Barátság

8.fejezet Még több bonyodalom

9.fejezet Buli

10.fejezet Randi

11.fejezet Armin beteg, új barát, és apa?

12.fejezet Kínos kérdések sorozata

13.fejezet Elrabolva

14.fejezet Bál

15.fejezet Halloween buli

16.fejezet Mi lesz ezután?

17.fejezet Komolyan, most kellett érkeznie?!

18.fejezet Egy érdekes nap

19.fejezet Armin visszaköltözik

20.fejezet Régi barát

21.fejezet Mikulás buli

22.fejezet Beszéljük meg

23.fejezet Strand

24.fejezet Tévedés

25.fejezet Egy jó nap... vagy mégsem?

26.fejezet Armin szemszög

27.fejezet Armin szemszög 2

28.fejezet Ismét minden happy

29.fejezet Nem költözök!

30.fejezet "Mit tegyek?"

31.fejezet Elkéstem... vagy mégsem?

32.fejezet Végül minden rendbe jött
33.fejezet Kemping vagy Buli?

A Történetről

Amanda Hiller, 17 éves kamasz lány, akinek a szülei külföldön dolgoznak, ezért ő egyedül él, bár a szülei fizet neki mindent, mivel nem akarják, hogy még dolgozzon, inkább a tanulással foglalkozzon.
Vajon, hogyan fogja elkezdne új életét? Lesznek olyanok, akik elfogadják őt? Szert tesz, majd a szerelemre?

32.fejezet Végül minden rendbe jött

(Sziasztok, bocsiiiiiii a késésért, csak nagyon kellett tanulnom az utolsó 2-3 hétben, mivel már zártak volna lefele minket mindenből, ezért bele kellett húznom... szerencsére németből megkaptam a 4-est xD, na mind egy, jó olvasást :D)

Elérkezett a júni. 8.-a, Arminnal feszülten várjuk a reptéren a szüleimet.
-Ne aggódj, minden rendben lesz.-mondja Armin biztatóan, de láttam rajta, hogy ő is ideges.
Aprót bólintottam, majd megfogtam a kezét, majd körülnéztem.
Sokan vannak itt annak ellenére, hogy még csak reggel 7 van... biztos ők is várják haza a szüleiket... bár én most nem azért várom a szüleimet, hogy örüljek most nekik, hanem azért, hogy elmondhassam végre nekik, hogy ne szóljanak bele az életembe.
Gondolatmenetemet Armin szakította meg.
-Hé, asszem ez az ő gépük ami épp megérkezett.-mondja kifelé nézve az ablakon.
-Igen ez az ő gépük.-mondom... kezdek egy kicsit bepánikolni, mi van, ha idegességemben elkezdek remegni? És, ha elkezdenek velem kiabálni itt mindenki előtt?
Nem gondolhatok most ilyenekre... csak pozitívan Amanda, nem lesz itt semmi gond.
-Ami, látom, hogy nem érzed jól magad, akarod, hogy inkább én beszéljem meg velük?-kérdezte Armin.
-Nem, képes vagyok rá... elegem van, hogy mindig csak parancsolnak nekem, ezért is festettem be a hajam, hogy tudják, hogy nem parancsolnak többé nekem.... de hiába volt, és ezután költöztünk el, és engemet otthagytak egyedül egy üres házban.-mondom számat húzva.
-Oh... én...
-Amanda!-hallottunk hátunk mögül egy ismerős női hangot... anyám rohant utánam apát otthagyva a csomagokkal küszködve, de aztán... észrevette Armint... hogy nem lehetett elsőre észrevenni? Hisz itt áll közvetlen mellettem!
Ezután mikor meglátta, abbahagyta a rohanást és elkezdett lassan sétálni felénk.
Mikor megérkezett, megállt Armin előtt, és mintha szikrákat küldött volna felé... elég ijesztő volt.
-Armin, nem ezt beszéltük meg... arról volt szó, hogy szakítasz Amandával, de úgy látom, hogy kimagyaráztad a helyzeted, mert akkor nem fognátok egymás kezét.-néz le a kezünket.
-Nos... a tini szerelem mindent legyőz úgy látom... na, de Amanda most szépen velünk jön külföldre... nincs apelláta!-mondja szigorúan anya.
-Nem! Nem megyek sehova... csak azért jöttem ki a reptérre, hogy elmondjam nektek, hogy többé nem kezelhettek engem úgy, mint egy tárgyat... mindig ide-oda cipeltek, és engem meg se kérdeztek, hogy ez nekem jó-e... és képzeld... kurvára nem jó így nekem...!-már érzem, hogy potyognak a padlóra a könnyeim, de nem akadályoz meg abban, hogy tovább folytassam a mondandómat.
-Érted már? Itt akarok maradni... most jelenleg ez az életem... nem szakíthatod el tőlem azokat az embereket akiket szeretek.-ránéztem Arminra, majd ő megszorította gyengéden a kezem.
Anya csak néz... egyszer rám, egyszer pedig Arminra... most biztos gondolkodik valamin.
-Huh... drágám, máskor ne rohanj el így, nem tudom egyedül cipelni ezt a sok holmit.-jött oda hozzánk apa nagy csomagokkal a hátán.
-Ha? Mi ez a csend? Tán gyászoltok vagy mi?-neveti el magát apa... meg kell, hogy mondja apa viccei, elég rosszak szoktak lenni, de nem tehet róla az ember.
-Drágám...-kezd bele anya.
-Hm?
-Szeretnéd, ha itt maradna Amanda?
-Hát az attól függ... kincsem... itt akarsz maradni, vagy jössz velünk ki külföldre?-kérdi apa tőlem kedvesen... nem hiába vagyok apás.
-Itt szeretnék maradni, ha nem gond.-higgadtam le egy kicsit... végre már nem izgulok annyira mint az előbb.
-Nem gond az, de biztos vagy benne? Mert elég hosszú az út innentől-idáig, és nem olcsó mulatság ez a repülés.. bár ezt most a főnökünk fizette, haha.-kacag.
-Igen, biztos vagyok benne.-mondom határozottan.-Köszönöm szépen.-ölelem át őket.
Váratlanul érte őket, de azért visszaöleltek.
-Na, akkor ti most vissza is mentek egyből a másik géppel vagy.... most mi lesz?-kérdeztem tőlük.
-Hát úgy lenne, mivel nincs nálunk bőrönd, de a legközelebbi gép délben indul.-néz rá apa az órájára.
Kivettem a telefonom a zsebemből, majd megnéztem az időt, még csak 7:27 van... addig felesleges itt várniuk órákat.
-Mi lenne, ha addig nálam lennétek?-kérdeztem tőlük.
-Jó... akkor indulás.-mondja anya.
Kimentünk a reptérről, majd indultunk is haza.
Anya és apa lelkesen beszélgetnek nekem és Arminnak az utukról, hogy milyen idegesítő ember volt a repülőn, aki mindig mondogatta nekünk, hogy itt fogunk meghalni, mert felrobban a gép, meg hogy legalább valami dögös nőcske szolgálná fel nekik a kaját meg ilyenek.. pff én már rég felrúgtam volna székestül... de mind egy is.
A szüleim előre mentek, mi meg Arminnal hátuk mögött ballagtunk hazafelé.
Arminhoz fordultam és nyomtam egy puszit az arcára.
Felém fordult, majd elmosolyodott.
-Most be kell érned ennyivel, köszi, hogy mellettem vagy.-nézek rá mosollyal az arcomon.
Armin beletúrt a hajamba, majd közelebb húzott magához és megcsókolt.
-Ennyivel úgyse érném be-nyújtsa ki a nyelvét, én pedig elpirultam.
-Amúgy...
-Amúgy mi?-kérdem tőle.
-Amúgy... imádom látni ahogy elpirulsz.-mondja vigyorogva, én pedig jobban elpirultam.
Látta, hogy még pirosabb lettem, ezért kacagott egy kicsit, én pedig gyomorszájon vágtam, hogy hagyja abba, de még így is nevetett... bár halkan, de én hallottam.
Majd tovább indultunk hazafele.



*



 -Amanda, hoznál nekem egy pohár vizet?-kérdezte tőlem apa.
A kanapén ülve anyával épp valami konyhás műsort néztek.
-Igen, pillanat.-mondtam, majd a konyha felé vettem az irányt.
Bár Arminnak haza kellett mennie, mivel visszajött Alexy és nem hagyhatja mindig egyedül, mivel Alexy elég féltékeny típus... hát ilyen a mi Alexynk.
Miután megtöltöttem a poharat vízzel, bementem a nappaliba és odaadtam apának a vizet.
-Tessék.-adtam át a poharat.
-Köszönöm.-mondta, majd tovább nézte a műsort.... úgy látom jól elvannak.
Ránéztem az órára, 10:46.. ilyen gyorsan telik az idő? Hát nem csoda... hisz nyár van.
Leültem a szüleim mellé a kanapéra, majd velük együtt néztem a tv-t.
Egyszer csak megszólal anya telefonja.
-Halló?
-...........
-Ó, értem.
-...........
-Rendben.... viszlát.-letette.
-Minden rendben anya? Egy kicsit csalódottan tetted le a telefont.-ráncoltam össze a homlokom.
-Semmi, csak... felhívott a főnökünk és azt mondta, hogy előbb kell visszamennünk.-néz rá apára.
-Akkor... már most indulnunk kell?-kérdezte apa.
-Sajnos igen, a főnök felhívta a reptért, hogy mihamarabb küldjön ide egy repülőt.-mondta.
-Értem, akkor induljunk.-mondta apa, majd felállt a kanapéról és elindult az ajtó felé anya kíséretében.
-Hé, nem kísérhetlek ki titeket a reptérre?-kérdeztem tőlük.
-Nem kell drágám, majd még találkozunk, szia, vigyázz magadra.-kimentek az ajtón, elköszöntek tőlem, és már indultak is utukra.
Visszamentem a nappaliba, leültem a kanapéra és tovább néztem azt a főző műsort.... egyedül olyan uncsi.
Kivettem a zsebemből a telefonom, majd elkezdtem tárcsázni Alexy számát... nem szeretnék egyedül maradni itthon, inkább megkérdem Alexyt, hogy náluk lehetek-e.
-.... Igen?-szólt bele Alexy.
-Szia, Ami vagyok, nem bánnád, ha átmennék nálatok? Nem szeretek egyedül lenni itthon.-mondom bele a készülékbe.
-Hát persze, ezt meg se kellett volna kérdezned, mert téged szívesen látlak nálunk.-mondja kedvesen.
-Köszi, aranyos vagy, akkor indulok is, hello.-le is tettem.
Eltettem a telefonom a zsebembe, majd indultam is Alexyékhez.




Megérkeztem. Bekopogtam az ajtón, majd vártam, hogy valaki ajtót nyisson.... de nem történt meg... hmm, pedig nemrég hívtam fel Alexyt.
Ismét kopogtam, de semmi... majd inkább benyitottam rájuk, és ami fogadott nevetséges volt.
Armin és Alexy egy kis macskát üldöznek fel-alá járkálva a házba, és úgy látom, hogy tiszta rumli van... hát ezek.
Beljebb mentem, majd végre észrevettek.
-Óh, hello, bocsi, hogy nem nyitottam ajtót, csak el vagyok foglalva.-mondja Alexy fejét vakarva.
-Azt látom... volt már amúgy macskátok?-kérdeztem tőlük.
-Nem, miért?-kérdezték az ikrek egyszerre, majd egy sóhajtással lehuppantak a kanapéra.
-Azt látom... nem így kell elkapni egy cicát.-mondtam nekik, majd a cica felé vettem az irányt.
A kanapé sarkánál gubbasztott.
Odamentem hozzá, majd hagytam némi távolságot köztünk, hogy ne féljen tőlem, majd óvatosan kezdtem el felé nyújtani a karomat, és mikor láttam, hogy nyugodt, lassan megsimogattam a feje búbját és felkaptam az ölembe.
-Na, ennyit nem tudtatok?-kérdeztem tőlük mosollyal az arcomon és leültem hozzájuk.
-Épp ezt akartam én is csinálni az előbb, mikor még nem voltál itt.-mondta Armin mosolyogva.
-Aha persze... azért kergetitek ezt a cicát vagy 20 perce, mi?-kérdeztem tőlük nevetve.
-Nem is, csak 15 perce kergetjük.-mondta Alexy apró sértődöttséggel.
-Majdnem.. amúgy honnan van ez a cukiság?-ölelem át a macskát.
-Anya és apa vette mikor még náluk voltam, mert mondtam nekik, hogy Arminnal szeretnénk egy házi kedvencet, és így nem unatkoznánk annyira stb. stb.-hadarja el gyorsan.
-Értem, és mi a neve.-kérdeztem tőlük.
Összenéztek, majd egy "ö"-t kaptam válaszul.
-Miért nem adtatok még nevet ennek a cicusnak?-kérdeztem, majd felemeltem a cicát, hogy jobban szemügyre vehessem.

-Hm... fekete szőre van fehér tappancsokkal és szürke a szeme.-vizsgálom meg.-És fiú...-mondom végül... szerintem ezt már ők is észrevették, de azért mondtam.
-Nem lehet más neve mint... Wendy.-bököm ki.... igaz, hogy nem fiú néz, de azért szerintem illene rá ez a név.
-Wendy?-kérdezték a fiúk összenézve.
-Igen... miért? Nem jó?-kérdeztem tőlük szomorkásan.
-De, csak... lehetne más neve is, mint például.... Foltos.-mondja Alexy büszkén.
-Ez komoly tesó? Akkor inkább Foltos helyett lehetne Tappancs.-törte le Alexy szarvát Armin.
-Jól van na, akkor te mit javasolsz? Mi legyen a neve?-kérdezte Alexy testvérétől.
-Hm... hát akkor legyen... Darius!-mondja Armin nagy lelkesedéssel.
-Komolyan Armin? Darius a LoL-ból?-nézek rá értetlenül.
-Miért ne? Ha már lehet Wendy vagy Foltos, akkor Darius miért ne lehetne.-mondja duzzogva.
-Jó, igaz, de akkor mi legyen?-kérdeztem.
-Ó, majd akkor holnap eldöntjük, ha nem ma.-mondta Armin.
Alexyvel bólintottunk egyet, majd mondta, hogy neki még el kell mennie bevásárolni, mert "valaki" nem ment, míg ő nem volt otthon egész héten, ezért most üres a hűtő.
Arminra néztem felhúzott szemöldökkel, ő pedig védekezően felemelte mindkét karját, hogy ő nem csinált semmi rosszat.Elnevettem magam, majd annyit vettem észre, hogy Alexy kiment az ajtón.
-Na, mit csináljunk?-kérdeztem a cicától, akit még mindig a kezemben tartottam.
Nézek bele cuki szürke szemeibe, majd válaszul egy "meow"-ot kapok... jaj, de cuki! >//3//<
-Látom nagyon szereted a macskákat.-mondja Armin, majd megsimogatta a macskát.
-Aha... kiskoromban volt egy macskám, de nem sokáig, mivel a szomszédunk udvarában patkányméreg volt, és rendszeresen járt át oda a macskám, így másnapra meghalt.-mondom számat húzva.
-Az rossz lehetett... és kaptál újat?-kérdi.
-Nem, sajna.-mondtam.
-Nos... akkor legyen ez a macska egy ajándék neked... sajnos nem adhatjuk neked, mert akkor Alexy kiverné a hisztit, de tekintsd úgy ezt a macskát, mintha a tiéd lenne.-mondja Armin mosolyogva.
-Köszi Armin.-letettem a macskát, majd átöleltem Armint.
-Mindig örömöt tudsz szerezni nekem.-mondom a fülébe súgva és elengedtem.
Megfogta az egyik kezével az arcom Armin és mélyen a szemembe nézett.
Lassan, gyengéden csókolt meg, amit viszonoztam is, majd a másik kezével beletúrt dús hajamba.
-Megjöttem!-hallottuk meg Alexy hangját... egyből elváltunk egymástól.
Megfogtam a cicát és leültünk Arminnal a kanapéra.
-Na, hiányoztam?-jött be Alexy, majd bement a konyhába.
-Mit csináltatok még nem voltam? Találtatok nevet a cicának?-kérdezte.
-Nem, nem találtunk neki nevet, hogy mit csináltunk?... Macskáztunk, ez egyértelmű.-válaszolja Armin tesójának.
-Aha, macskáztatok... Armin, a te macskád neve Amanda?-kérdezte a konyhából Alexy... rögvest elpirultam.
Armin is szintúgy.

-Na mind egy, gyertek a konyhába, készítettem szendvicseket.-mondta, majd felálltunk a kanapéról, és elindultunk macskával a kezembe a konyhába.

Örültem, hogy végre minden jóra fordult és nem kellett végül kiköltöznöm külföldre, amit egyáltalán nem akartam, és így itt maradhatok a barátaimmal, és azzal akit szeretek.


(Kommentbe írjátok le, hogy ti milyen nevet adnátok a cicának :D :) Szerintem jövő héten várható új rész, addig is viszlát. ;))