2014. augusztus 19., kedd

3.fejezet A megmentő

Reggel volt, ránéztem az ébresztőórára és csak 5:50 volt, furcsa, hogy fel tudtam kelni még az ébresztőóra hallatára előbb.Ránéztem Arminra aki VÉSZESEN, közel volt hozzám és álmában.....átölelt, felébresztem.
-Pssz, Armin, ébredj.-halkan mondtam neki, és ő erre reagált és csak annyit mondott, hogy még öt perc Alexy, én erre felkacagtam.
-Nem Alexy vagyok.-mondtam vigyorogva.
Armin gyorsan kinyitotta a szemét, és mikor meglátott elvörösödött.
-Bocsi, azt hittem otthon vagyok.-
-Semmi baj, de ahogy látom otthon érzed magad.-nem vette a célzást és pedig rámutatok a kezeire amik átöleltek.Gyorsan levette rólam és zavarodottan rávágott egy bocsit.
-Na, ideje felkelni.-mondtam nyújtózkodva.

-Várj még, még nem szólt az ébresztőóra.....maradjunk még így egy kicsit.-huncut mosoly volt az arcán.
-O-Oké..-izgatottan válaszoltam neki, mert nekem egy kicsit kínos ez a szitu.
Még sokáig egymás szemeit bámultuk és ennek a farkasszemezésnek (vagy bárhogy is hívják ezt) az ébresztő zavarta meg, de nem is bánom, mert gyorsan felpattantam az ágyból és kikapcsoltam az ébresztőt.
Armin egy sóhajjal, ő is feltápászkodott az ágyról, és most látta csak meg a szobámat, mert felkapcsoltam a lámpát.Sokáig csak bámulta a szobám és csak annyit mondott rá, hogy hűha.... (hát oké...)
Én meg leültem a székre és játszottam.

Miután megfigyelte a szobámat elkezdett matatni mindenhol, én meg rászóltam, de nem hallotta.
-Hé Armin, ne kutass a dolgaim között!-parancsoltam rá, de nem figyel csak tovább matat.
Mikor megláttam, hogy a fehérneműs fiókomat akarja kinyitni, gyorsan eldobtam a PSP-met az ágyamra és szélsebesen a szekrényem elé ugrottam.Hú....megúsztam.
Mikor Armin végzett a turkálással, mondta, hogy zsír a szobám, én meg megköszöntem.
Armin visszafeküdt az ágyamra és játszott a PSP-mel.... az agyam elvesztem!
-Khm, khm....-köhögök rá karba tett kézzel, de nem figyel rám ezért kikapom a játékot a kezéből.
-Hé!-
-Nincs hé, sipirc a konyhába.-adtam ki a parancsot, és megindult a konyhába.
-Ülj le, addig én csinálok rántottát.-mondtam, majd leült.
Kész lettem a rántottával és letettem Armin elé egy bon appétit (jó étvágyat) beszólással a rántottát.
Gyorsan leültem és néztem Armin reakcióját mikor bekapta az első falatot.
-Ez finom!-mondja, majd én büszkén eszem az én rántottámat is.
Miután végeztünk elmosogattam, és mondom Arminnak, hogy ott van a fürdőben a szárítón a ruhája, és oda is, ment.
Kijött felöltözve, én meg ránézek az órára 6:45, már ideje lenne nekem is felöltöznöm...be is mentem gyorsan a szobámba.
Felvettem egy  natúr színű szoknyát hozzá egy kockás harisnyát és mellé egy félvállas rózsaszín felsőt, és ne felejtsük el a szemüvegemet.... igen szemüveges vagyok ( de a való életbe nem.)
Mikor kiléptem a szobámból Armin ledöbbent arcát láttam magam előtt... valami baj van az öltözködésemmel?

-Rosszul nézek ki?-kérdem.
-Nem dehogy, csak....-kezdte bele, de nem is akarta folytatni.-
-Csak, mi?-kérdem, de ő nem válaszol, na mind 1, ha nem hát nem.
-Szerintem már induljunk.-
-Ja, szerintem is.- 
Felvettük a cipőnket, utána én bezártam az ajtót kulcsra, és már indultunk is.Csöndben mentünk egymás mellett.
Beértünk a suliba és együtt léptünk be az osztályba... szerencsére nem figyeltek minket... vagy mégis?
Rosa odajön hozzám (nekem végem)...
-Szia Ami, hogy hogy Arminnal egyszerre jöjttetek be az osztályba, hm?-kíváncsiskodott, de én nem árultam el neki, inkább kitaláltam valami fedő sztorit.
-Áh, csak véletlen egybeesés.-ártatlanul mosolyogtam rá, és ő bólintott egyet, én meg magamban sóhajtottam, hogy jó, hogy nem jött rá, hogy hazudtam.Nem akartam neki elmondani, nem azért mintha nem bíznék benne, hanem nem akarom nagy dobra verni, hogy az egyik "fiú barátom" ott aludt nálam és, hogy egy ágyban is aludtunk....fú de ciki!!!
Az első óra tesi volt, úgy hogy sietnünk kellett.
Én szeretem a tesit,imádok futni meg tornázni, meg amúgy is én vagyok lányok közül, meg néhány fiú közül is a legjobb tesiből.
Ma a focit gyakoroltuk.Hurrá!
a lányok a bal túloldalán fociztak, a fiúk pedig a jobb túloldalt.
Én voltam az egyik csapatkapitány, a másik pedig Iris.
Az én csapatomban Kim, Rosa, Amber és Lisa.
Amber meg Lisa nyavalygott, hogy miért nem Charlottet választottam Rosa helyett, és mikor ezt mondta odajött hozzá Rosa és meghúzta a haját (de nagyon).Amber meg Rosa szitkozódtak.Nem akart játszani a liba, ezért műkönnyeket ejtett a tanár előtt és leültette a padra ahol ő telefonozott...pfff, álszent p*csa.
Így Amber helyett Carlat választottuk.
Iris csapatában Viola,Charlotte,Peggy és Melody volt.
Elkezdtünk focizni, de néhány lány nem értette a szabályokat (vagyis a kényesek Carla, Lisa és Charlotte...)
Ezért, ezek az idióták mindig megakarták fogni a labdát, mert azt hitték, hogy röpizünk...O.o what the f*ck.
A tanár kiállította őket, de utána minket is, mert így nem tudtunk volna játszani...hát kösz libák...
Kicsengettek és felmentünk öltözni.Észrevettem, hogy valaki kinyissa az ajtót, azt hittem, hogy a tanár az de nem, hanem az a szőke hajú zöld szemű perverz volt.Gyorsan felkaptam a szoknyámat és a felsőmet és kirohantam hozzá adni neki egy hatalmas pofont.


Meg is történt, aztán mikor visszafordultam elkapta a karomat és magához húzott.
-Eressz el!-ordítottam rá, de ő csak vigyorgott.Megakartam ütni megint, de elkapta a másik karomat is.
-Nem mész te sehova cica.-mondta suttogó hangon amitől kirázott a hideg (de nem jó értelemben).
Magához húzott, hogy megcsókoljon, én meg nem tudtam szabadulni annyira erősen szorította a kezemet.Kiabálom rá, hogy hagyj békén eressz, de semmi.Aztán mikor már egy centire volt az arca az enyémtől, hallok egy kiáltást.Armin volt az.
-Hagyd őt békén!-mondja idegesen a srácnak.-
-Mert ha nem?-még jobban szorította a kezemet és már nagyon fájt.Armin a kezemre pillantott amit az a fiú szorongat, és utána az arcomat, amin erős fájdalom olvasható le.Armin nem hezitál, hanem leüti azt a srácot, és a földön végzi.Én meg kiszabadultam a kezei rabságától.Felállt a fiú és egy mosollyal az arcán elment....undorító.
-Köszönöm Armin.-mondtam a kezemet simogatva ami még mindig fájt.
-Szívesen.-majd megfogja a kezemet és rásimít.
Ettől elvörösödtem és a földet bámultam.
Néhány percig így voltunk, de azután megszólal Armin.
-Jó erősen megszorította a kezedet az a gyökér,nagyon piros.-mondta idegesen, én meg felkapom rá a fejemet.
-Mi történt?-kérdezte, én meg egy nagy levegővétellel elmeséltem neki, hogy mikor öltöztünk át, akkor kinyitotta az ajtót én pedig gyorsan felöltöztem és adtam neki egy pofont, és mikor én vissza akartam menni az öltözőbe akkor ő hátulról megfogta a kezemet és és visszahúzott és....-itt nagyot nyeltem, de folytattam.-meg akart csókolni, és azután jöttél te.-elmondtam, hogy mi is történt, és ő ledöbbent, hát nem csodálom.
-Akkor még jó, hogy jöttem.-mondta mosolyogva én pedig viszonoztam, és én is elmosolyodtam. 
-Menjünk az orvosiba, bekötöm a kezed.-
-Jól van.-el is mentünk oda, bekötötte fáslival a kezem és mosolyog...de nem tudom, hogy min...érdekes.
-Min mosolyogsz?-kérdezem kíváncsiskodva.
-Áh, semmin csak most, hogy megmentettelek akkor jár egy szívesség, ugye?-mondta vigyorogva... de még most sem értem, hogy mire akar ezzel kilyukadni.
-Igen.-bár egyszerűen mondtam neki igent, de legbelül furdalt a kíváncsiság, hogy vajon milyen szívességről lenne szó.
-Hmm.... még gondolkozok rajta.-huncutul elmosolyodott.
-Oké.-
Visszamentünk a termünkbe és leültünk a helyünkre.Én meg gondolkodtam, hogy vajon mit kérhet tőlem...hmm, talán egy játékot, vagy talán egy új PSP-t?Vagy talán......engem?!NEM!!!
Ilyen hülyeség csak nekem juthat az eszembe.>o<
Elkezdődött az óra (történelem.)
Egy csomó évszámot kell tudni...megőrülök!
Most jut eszembe, hogy holnap lesz péntek... és én meg megbeszéltem a lányokkal, hogy pénteken pizsibuli lesz nálam.Még be kell vásárolnom.
Ez a nap is gyorsan eltelt.Bepakoltam a könyveim a táskámba és már indultam is el.....de megint megállított valaki.
-Hé, itt akarsz hagyni?-
De szerencsére Armin volt az.
-Mért ne.-mosolygok rá.
-Hazakísérlek.-ajánlotta fel, de én visszautasítottam.
-De miért?-kíváncsiskodott, de én nem szóltam egy árva mukkot sem.
Azért nem akartam, hogy hazakísérjen, mert lehet, hogy megint esni fog és akkor nálam kell aludnia...ÁÁÁ!
-Lécíves.-mondta ártatlanul, és én hülye bedőltem neki, és megengedtem, hogy hazakísérhet.
-De még nekem be kell vásárolni holnapra.-
-Miért, mi lesz holnap?-érdeklődött.
-Pizsibuli nálam.-
-Nekem meg nem szóltál?-biggyesztette le a száját.
-Csak lányoknak...kis butus.-mondtam neki, de ő még szomorkodott és én meg villantottam rá egy ne haragudj mosolyt.Jobb is lett tőle a kedve.
Mindent megvásároltunk és hazamentem (hazamentünk.)
Még az a szerencse, hogy nem esett ma az eső.Elköszöntem Armintol és már el is ment.
Elővettem a táskámból a kulcsomat és kinyitottam az ajtót.Lehúztam a cipőm és a szatyrot amiben a pizsipartira lesz beraktam a szobámba.Leöltöztem és átvettem a pizsimet.
Ez is egy mozgalmas napnak minősült.Még kicsit gondolkodtam megint azon, hogy Armin vajon milyen szívességet kérne, de inkább nem is foglalkozom vele, majd ő eldönti.
El is aludtam, és alig várom a holnapi napot.


2 megjegyzés: