5.fejezet Zavaros érzelmek

Az úton hazajövet Armin kíséretében, még mindig azon filózok, hogy most tetszem e Arminnak vagy most én, hogy is érzek iránta.... ez annyira zavaró.
Mikor Armin hazakísért megkértem, hogy még maradjon egy kicsit,(MI A FENE BAJOM VAN?) de vissza már nem mondhattam.
Levettük a cipőnket és a kanapéra ültünk.
-Kérsz valamit inni?-kérdeztem
-Egy pohár vizet.-mondta, majd azután meg is hoztam neki.... csak én szerencsétlen belebotlottam  a kanapé sarkába és a víz ráömlik Armin felsőjére.
-Bocsi, hozok egy törülközőt.-gyors bementem a fürdőbe és megfogtam egy törülközőt, mire kiértem a nappaliba olyan látványt fogadott engem, hogy paprika vörös lett tőle az arcom.

Armin levette a pólóját és megláttam az izmait... mindjárt összeesek.
Odaadtam Arminnak a törülközőt, de úgy, hogy ne lássa a arcomat, mert annyira vörös, utána leültem a kanapéra.
-Kösz-mondja
-Nincs mit.-mondom zavartan, de még most se nézek rá.
-Mi a baj?-kérdi.
-Semmi, csak....-kezdem bele,majd nyeltem egyet és folytatom.-nincs rajtad póló.-még jobban elvörösödtem.
-Gyorsan hozok egyet.-szaladtam is volna pólóért, de Armin megfogta a kezem.
-Nem kel.-mondja lágy hangon amitől kirázott a hideg (jó értelemben.)
-Minden rendben?-kérdi,én meg nem tudom, hogy most ránézzek vagy se, de ha ránézek elvörösödök és ha nem nézek rá akkor továbbra is faggat, hogy mi a baj.
Armin sóhajt egyet és felveszi a pólóját.
-De, az még vizes.-mondom neki.
-Nem baj.-
-Hozok neked egy pólót.-felálltam volna megint de Armin megfogja a kezem és a kanapéra lök, és rám mászik.
-Mi a baj?-kérdi még egyszer és lágy hangon.
-Semmi.-mondom neki, de látom rajta, hogy nem hiszi el.-Te vagy a bajom.-mondom neki halkan, mire ő kérdőn néz rám.
-Pontosan miért is?-kérdi, én meg nyeltem egyet.
-Hát, izé... a lányok mondják, hogy tetszem neked, meg ilyenek, de ez képtelenség, hogy te éreznél is irántam valamit, meg amúgy is barátok vagyunk, és most én se értem, hogy most mit is érzek irántad és...-folytattam még tovább de Armin közbeszólt.-A lányok jól mondják.-megszorítja a kezem, de nem túl erősen.
-Tessék?-mondom zavarodottan.
-A lányoknak igazuk van, tetszel nekem.- néz bele a szemembe, nekem meg összeszorult a gyomrom.
Nem bírok belenézni azokba a szép kék szemekbe, inkább elfordítom a fejemet bal oldalra....de rossz ötlet volt, mert Armin lágyan belecsókolt a nyakamba, én meg felszisszentem és felültem.
-Armin, mi a fenét képzelsz?-mondom neki hangosan, ő meg lehajtja a fejét.
-Bocsánat, nem akartam....-közbevágok-Menj el kérlek.-mutatok mutatóujjammal az ajtóra.
Ő megértette és elment lehajtott fejjel.
Mikor bezárta maga után az ajtót, elsírtam magam.

     Hogy lehettem ennyire hülye?!

Felmentem a szobámba, felvettem a pizsamámat és álomba sírtam magam.

Másnap volt, szólt szokás szerint az ébresztőóra, de ma nincs kedvem suliba menni, elsősorban Armin miatt.... hogyan nézzek a szemébe és köszönni neki mosolyogva mint szoktam?
A másik ok pedig az, hogy egész éjjel nem aludtam és feldagadt a szemem, majd kérek az orvostól egy igazolást.
De azért rutinból felkeltem és felöltöztem.
Bementem a fürdőbe, megmostam az arcom és megfésülködtem, de sminkelni nem akartam, mert úgy se megyek sehova.
Lementem a konyhába és készítettem magamnak rántottát.
Nem bírtam enni, annyira összeszorult a gyomrom.Inkább beeszem a hűtőbe, majd később megeszem.
Miután betettem a rántottát a hűtőbe, leültem a kanapéra és néztem a tv-t... de nem sok sikerrel.
A tegnapi napra tudtam csak gondolni, hogy mi is történt...AAAA!!!
A gondolkodásomat a telefon rezgése zavarta meg, Rosa az (igen, megadtam neki a telefon számomat.)
-Szia.-mondom neki álmos hangon.
-Szia, miért nem jössz suliba... elaludtál vagy mi?-kérdi.
-Bocs de ma nem megyek be, mert lázam van.-hazudtam neki.
-Ó, értem, de majd suli után meglátogatlak, majd írd le üzibe a címedet.-
-Oké.-
-Armin kérdi, hogy beszélhet e veled.-mondja, nekem meg egy szó se jött ki a számon.
-Hahó, ott vagy még?-
-I-Igen, itt vagyok.-mondom dadogva.
-Akkor odaadjam vagy nem?-kérdi
-Nem.-mondtam határozottan és kinyomtam.
 *Armin szemszög:
 -Bocs, azt mondta Ami, hogy nem és kinyomta.-mondja Rosa.
-Értem.-mondom bánatosan és leültem a székemre és gondolkodom, hogyan bocsásson meg nekem Amanda....-gondolkodásomat Rosa zavarta meg.
-Minden rendben?-kérdi én meg csak bólintottam egyet.
-Ami megadta nekem a címét, meglátogathatnánk.-mondja én meg nem tudom mit válaszoljak rá, mert Rosa nem tudja, hogy összevesztünk.
-Akkor jössz?-kérdi.
Sóhajtottam egyet.
-Megyek.-mondom neki.
Becsengettek, bejött a tanár....
 *Amanda szemszög:
Nagyon fáradt vagyok, de aludni meg nem akarok.... friss levegőre van szükségem.Lemegyek a parkba.

El is mentem oda, és szerencsére nem volt itt senki se.

Leültem egy padra és becsuktam a szemem.Gondolkodtam, hogy bocsánatot kéne kérnem Armintól, mert hát.... csak.Nem tudom mi üthetett belém akkor, de nem is nagyon érdekel.Most csak a fák susogása és a madarak csiripelése érdekelt (hülyeség mi?)
Miután kitisztult a fejem, akkor hazamentem..... de nagy szerencsémre ott volt Rosa az ajtó előtt és, ARMIN?!
Ő mit keres itt....ja igen....biztos Rosa hívta magával.
Gyors léptekkel odamentem hozzájuk és köszöntöttem őket.
Bementünk a lakásba és elfoglaltuk a helyünket a kanapén.
-Jobban vagy már?-kérdi tőlem Rosa.
-Mi... hát persze.-mondom neki, én meg majdnem elfelejtettem, hogy azt füllentettem Rosának, hogy lázam van.
Armin kérdőn nézett rám, én meg csak húztam egyet a vállamon.
-Volt valami a suliban?-kérdem Rosától, mert most Arminnal nemigen akarok most beszélgetni.
-Nem nagyon.-mondja Rosa.
-Kértek valamit inni?-kérdem tőlük, de csak Rosára nézek.
-Én nem kérek.-mondja Rosa.
-Én egy pohár vizet kérek.-mondja Armin.
Hoztam is neki és szerencsére nem esett Arminra mint a múltkor.... de miért is gondolok most erre?
-Köszi.-mosolyog rám, és én meg csak húztam egyet a vállamon.
Rosa figyel minket.... ajjaj rosszat sejtek.
-Ami...-kezdi bele.-történt valami kettőtök közt?-kérdi kíváncsian.
-Az ég világon semmi.-válaszolom rá.
Utána kínos csönd lett.
-Ja, tényleg.... Ami, leírtam neked a házit.-adott át egy lapot Rosa.
-Köszi.-vigyorgok rá.
-Nekünk szerintem ideje menni.-mondja Rosa, én meg csak bólintok.
El is mentek.
Vagy 6 perc múlva valaki kopogott.
Kinyitottam az ajtót és Armin állt ott.
-Mit akarsz?-mondom neki unott hangon.
-Kérlek, beszéljük meg.-mondja már szinte könyörögve.Én meg beengedtem és leültünk a kanapéra.
-Mondjad.-
-Jól van.... bocsánatot kérek tőled a tegnapi viselkedésemért, hülye voltam.-mondja lehajtott fejjel.
Megakarok neki bocsátani, mert én is hülye voltam, hogy nem vettem észre Armin érzéseit.... meg minden.
-Megbocsátok.-mondom halkan.
Armin mosolygott és magához húzott... megölelt.
-Köszönöm.-mondja hálásan.
Armin utána eltolt magától lassan, és mikor az arcunk egy centire volt akkor mélyen a szemembe nézett, és én is az övébe.

Beletúrt a hajamba és közelebb akart húzni magához de én elhúzódtam.
-B-Bocsánat.... nem tudom mi ütött belém.-mentegetőzött én pedig elmosolyodtam.
-Semmi baj.-
-Holnap jössz suliba?-kérdi.
-Aha.-válaszolom rá.
-Oké....de most megyek.-elköszöntünk egymástól és elment, én meg sóhajtottam egyet.
Felmentem a szobámba, felvettem a pizsimet és most nem aludtam, hanem játszottam a world of warcrafttal egy kicsit.
Már vagy éjfél volt, de nem nagyon érdekelt, csak csináltam a küldiket.
Észrevettem, hogy valaki követ a játékban.Az első 5 percben nem izgatott, de utána már felidegesítettem magam, hogy melyik idióta nem hagy már békén!
Megnéztem a karakterének a nevét, hogy írjak neki egy üzenetet, hogy ne kövess már vagy ilyesmi.... de mikor megláttam a karakterének a nevét, döbbentem bámultam a monitort....Arm02 (ismerős mi? ;) )
Írtam neki, hogy "szóval te követel"-t és már egyből válaszolta is, hogy "végre üzentél".
-Mizu?-kérdi tőlem.
-Semmi, épp küldetéseket csinálnék, de valaki állandóan követett.-írom neki.
-Bocs, de legalább már tudod, hogy néz ki a karakterem, és én is tudom, hogy a tiéd, hogy néz ki....
kung fu panda... xD.-
-Hé, ne csúfold a karimat, te Orc.-
-Jól van, bocs.-
-De most lépek, mert már fáradt vagyok, szia.-
-Szia.-
Kiléptem és elmentem aludni.

Felkeltem és egy fehér szobában ébredtem és semmi ajtó se ablak... akkor, hogy kerültem ide?
Csak egy lámpa volt a plafonon semmi más.... de egyszer csak, a lámpa kiég és meredt sötétség volt.
Rohantam ide-oda megkeresni a kijáratot, de semmi.
Mikor még rohangáltam valaki megfogta a vállamat erősen úgy, hogy ne tudjak szabadulni.
Hátrafordultam, de nem láttam az arcát a sötétben.Utána én valahogy kiszabadultam szorításából és felkapcsolták a villanyt.A szoba vérrel és holttestekkel volt tele.Sikítani akartam, de nem tudtam.Megint megfogja valaki a vállamat, gyorsan hátrafordultam és láttam, hogy.... az a szőke, zöld szemű fiú volt az.Vicsorgott rám, én pedig most nem tudtam szabadulni és én....én.......Felébredtem.

Hú, ez csak egy rossz álom volt... egy borzalmas rémálom.
Gyorsan felültem az ágyról, felöltöztem, megfésülködtem, sminkeltem és lementem a konyhába.Csináltam magamnak 2 sonkás  ketchupos szendvicset.Egyet most megenni, a másikat pedig majd a suliban megeszem.
Gyorsan bepakoltam a táskámba, amik kellenek és már ki is léptem az ajtón és indultam is az iskolába..... vagyis indultam volna, de Armin ott állt a kapu elött, és várt (komolyan mondom, megfojtom!)
-Szia.-mondom neki.
-Szia, jó reggelt.-mondja mosolyogva.-Na, akkor indulhatunk?-kérdezte én meg bólintottam egyet.
Az út közepén jártunk síri csendben egymás mellett haladva.
-Mióta vártál rám?-kérdeztem.
-Hát, vagy fél órája.-mondja nekem meg leesik az állam, hogy ebben a meredt időben várt rám.
-De minek?-mondom neki.
-Csak, hogy együtt mehessünk a suliba.-mondja pirosló arccal.
-Értem.... szóval ez minden napos dolog lesz?-kérdem tőle.
-Ha te akarod.-kacsintott egyet, én meg mosolyogva bólintottam egyet.

Beértünk a suliba és beléptünk egyszerre az osztályterembe.
Rosa és Iris odajött hozzám.
-Szia, hogy hogy Arminnal egyszerre érkeztetek meg, mint a múltkor?-kérdi Rosa kíváncsiskodva.
Most már nem fogok neki hazudni.
-Az úgy volt, hogy Armin a házam előtt várt rám.-mondtam, és ők meg egymásra nézve elkezdtek ujjongni.
-Mesélj el mindent pontosan!-faggattak a lányok és szerencsére a csengő mentett meg.
Most az egyszer hálás vagyok neki.
Most nyelvóra következett, vagyis a németesek másik teremben lesznek, az angolosok pedig ott maradnak a terembe.
Leültem Viola mellé és csöndben vártuk a tanárt.
Megérkezett a tanár és most feleltetés volt..... b*zd, nem tanultam rá semmit!
Mikor rám került a sor, kérdezte a tanár tőlem, hogy  Was der Winter? (milyen a tél?)
Válaszolni kellett németül rá.
Néhányat tudtam fejből, de nem volt  megelégedve tőle a tanár.Erre én mondom rá, hogy Gut (jó).
Az osztály hangos nevetésbe kezdett válaszom hallatára.A tanár csapott egyet a tanári asztalra, de jó hangosan és mindenki elhallgatott.
Mondta nekem a tanár, hogy a feleletem 3-as.
Én rosszabb jegyre számítottam, de nekem ez is megfelel.

Miután vége lett a németnek, (hála!) visszamentem a termünkbe és valaki megfogja a vállam.
-Gut, mi?-mondja Armin nevetve (igen, ő is németes.)
-Hát igen, a tél jó, nem?-kérdem tőle mosolyogva.
-De.-
Leültem a helyemre és mivel ez volt a tízórai szünet, elkezdtem enni a szendvicsemet amit még otthon készítettem magamnak.
-Adsz belőle?-kérdi Armin a kajámra mutogatva.
-Nem.-mondom kinyújtott nyelvvel.
-Léci, nem hoztam magammal kaját.-mondta kiskutya szemekkel aminek nem tudtam ellenállni, és adtam neki.Kettétörtem a szendvicsemet és odaadtam a felét Arminnak.
-Most örülsz?-kérdem tőle.
-Aha.-mondja vigyorogva.
Ettük a szendvicset, vagyis már csak én, mivel már Armin bekapta.
Látom, hogy a szája széle ketchupos.... komolyan mondom, mint egy kisgyerek.
Letörlöm az kezemmel Armin szájáról a ketchupot.
-Komolyan mondom, olyan vagy mint egy kisgyerek.-mondom neki vigyorogva, és lenyalom a kezemről a ketchupot, hogy ne vesszen kárba.
Armin erre  elvörösödött és csak nézett engem döbbent arckifejezéssel....túl rámenős lennék?
-Armin nyugi, mi csak barátok vagyunk.-mondom neki.
-Aha.-mondja bizonytalanul.
-Sziasztok, mit csináltok?-jött oda hozzánk Alexy.
-Semmi különöst.-mondom neki.
-Értem, de akkor Armin miért olyan mint a paradicsom?-kérdi amire én nem tudtam rá válaszolni.
Végül kitaláltam valamit.
-Mert csípőszószos volt a szendvics amit adtam neki, és most azért ilyen piros.-ilyet is csak én találok ki.Remélem beveszi.
-Aha, értem.-mondja testvére, de látom rajta, hogy nem hiszi el.
Alexy mosolyogva néz Arminra... amolyan "én mindent tudok" mosollyal nézett rá.
Most rám néz.
-Van kedved nálunk aludni?-mondja Alexy nekem meg leesik az állam, hogy jött ez az ötlet?
Ledermedtem, én azon gondolkoztam, milyen perverz is lehet Alexy.
Alexy kacsintott egyet testvérére.
-Amúgy is Arminnal csak barátok vagytok, nem?-kérdi, amiben igaza is van, de szerintem Armin ezt máshogy gondolja.... meg szerintem Alexy is.
-Nem csinálnánk semmit veled, nyugi.... amúgy is a fiúkat szeretem.-mondja Alexy amitől leesett az állam (megint.)
Várjunk csak.... ha Armin és Alexy ikrek.. akkor, hogyha Alexy meleg, akkor Armin is az lenne?
Ha úgy van akkor simán átmehetnék hozzájuk úgy mint csak barát.
Most nem fogom megkérdezni Armintól, hogy ő is meleg e vagy sem, mert az hülyeség lenne szerintem.... inkább beleegyezek.
-Jól van.-mondom nekik.
Armin ledermedt, Alexy pedig mosolygott.
A szünetnek vége lett, és tesi következett.
Bementem az öltözőbe a lányokkal és gyorsan fel is öltöztünk és lementünk a tornacsarnokba.
Most a tanár vegyes csapatot csinált... vagyis ez azt jelenti, hogy a fiúk és a lányok együtt voltak.
Választani kellet egy fiút párnak.Én Armin választottam.
 A tanár kiadta a feladatot.
20 fekvőtámasz,30 felülés és 5 kör futás a pályán, és ezt úgy kellet csinálni, hogy az egyik számol hogy megcsinálta e, a másik pedig csinálja a feladatokat, majd mikor végzett, akkor a párja következett.
Szóval én kezdtem el, és mivel én jó voltam sportból könnyen megcsináltam a 20 fekvőtámasz, és most következett a felülés... ezzel is végeztem, és most következett az 5 kör futás.
Miután azzal is végeztem, Armin következett.Ő is gyorsan, de pontosan meg csinálta a fekvőtámaszt, majd következett a felülés.Egy kicsit Armin pólója felcsúszott  és láttam a hasizmát....elolvadok *o* .....de egyből magamhoz tértem.Armin végzett a felüléssel és utána gorsan le is futotta az 5 kört.
Mi voltunk az elsők akik végeztek..éljen!
Pacsiztam Arminnal.
Miután mindenki  végzett (végre!) , akkor mehettünk is fel öltözni, mert már vége lett az órának.

Gyorsan eltelt a többi óra is, és már mehettünk haza.
-Akkor mehetünk?-kérdezte Alexy.
-Még nem, mert még otthonról elhozom akkor a pizsimet.-mondom neki.
-Jól van, de Armin hadd kísérjen el.-böki meg testvérét, én meg csak rántottam egyet a válamon, jelezve, hogy oké.

Megérkeztünk és máris mentem a szobámba a pizsimért és gyorsan ki is választottam a holnapi ruhámat.Betettem egy szatyorba és már indultam is le a lépcsőn ahol Armin már várt rám.
-Mehetünk.-mondom széles vigyorral az arcomon.
Kíváncsi vagyok, hogy nézhet ki Arminék háza...hmm.
-Megérkeztünk.-mondta Armin, testvére pedig ott állt a kapu előtt.
Mosolyogva nézett minket, majd kinyitotta előttem az ajtót és beengedett.
Szép lakásuk van.Csak ámultam és bámultam.
-Szép a lakásotok.-mondom nekik.
-Köszi.-mondják.-Akarsz xbox-ozni?-kérdi Armin.
-Hát persze!-Arminnal elkezdtünk játszani, majd utána Alexy is csatlakozott.
Egymás után 4-szer én nyertem... hehe.
-Én feladom.-mondja Alexy.
-Én is, nem lehet legyőzni téged.-durcizik be Armin, én meg győzelmi táncot járok.
 Elkezdtek nevetni és utána én is.

Még sokat játszottunk, meg beszélgettünk, és már sötétedett.
-Én hol fogok majd aludni?-kérdem tőlük.
-Alhatsz Ar...-Armin hasba vágta Alexyt, hogy ne mondjon többet.
-Jó lesz nekem a kanapé.-mutatok rá a kanapéjukra.
-Hát oké.-mondják.
-Nyugodtan letusolhatsz ha gondolod.-mondja Alexy és közben Armint nézi.... érdekes, de nincs ellene kifogásom.
-Jól van.-Armin megmutatta hol a fürdő és utána távozott.
Bezártam magam után az ajtót, de nem lehetett becsukni.... na, mind egy.
Levettem a ruháimat és beálltam a zuhany alá és engedtem magamra a jó meleg vizet és közben megmostam a hajamat is, és azzal játszottam, hogy szagolgatom a fiúk tusfürdőjét és samponját.
*Armin szemszög:
-Na, mi van tesó... itt van Amanda aki tetszik és a mi lakásunkban fürdik, és te nem hajtasz rá-mondja Alexy.
-Ami csak a barátjaként tekint rám... sajna.-mondom neki.-És egyszer már ráhajtottam, de rossz vége lett.-teszem még hozzá.
-De van egy drága testvéred aki segít neked.-mondja mosolyogva.
Nézem a fürdőajtót, hogy vajon mikor jön ki Ami, Alexy pedig huncutul elmosolyodik.... rossz előérzetem van.
-Tán megakarod lesni őt?-kérdi még mindig huncutul.
-Nem, dehogy is.-mentegetőzöm.... de amúgy most, hogy rákérdezett Alexy, elgondolkodtam.-Hát ami azt illeti...-kezdtem bele de testvérem közbeszól.-Hát akkor csináld.-mondja.
-Mi? dehogy csinálom, nem szabad.-
Tesó, lehet, hogy ez lesz életedben az utolsó eset, hogy Ami nálunk fürdik.-mondja Alexy, amiben igaza is volt, de mégis csúnya dolog lenne.
-Most vagy soha.-odalök az ajtó elé, én meg nézek rá mint borjú az új kapura, ő meg csak mondja, hogy hajrá.... hát kösz.
Benyitottam egy résnyire, de nem látok semmit, mert pára van, aztán hallom, hogy Ami elzárja a csapot és kijön a zuhany alól.Nem akartam, hogy meglásson ezért lassan visszacsuktam az ajtót és leültem a kanapéra.
-Na, mi volt Armin... láttad?-kérdi kíváncsian Alexy.
-Sajna nem, mert párás volt a fürdő, és amúgy is épp kiszállt, és nem akartam, hogy meglásson.-mondom neki.
-Az pech.-veregeti meg a hátamat.
Ami épp kijött a fürdőből a pizsijében (abban a dögös pizsiben volt.)
-Na akkor mi mentünk aludni, szólj ha esetleg kérsz valamit.-mondta Alexy.
-Jó éjt.-mondta Ami.
*Amanda szemszög:
Látom, hogy a srácok raktak a kanapéra párnát és takarót.
Akkor ideje aludni.

El is aludtam, és megint azt a borzasztót álmodtam.Véres, holttestekkel teli fehér szoba, sehol egy kijárat.... és az a fiú közeledik felém, és én csak futok, de végül elkapott.Volt nála egy kés, és azzal elkezdte vágni a combomat.Sikoltanék, de nem tudok.Majd azután a nyakamat..... és utána.....a szememet.
Felébredtem.
Gyorsan felülök és gyorsan veszem a levegőt és a szívem közbe mindjárt kiugrik a helyéről.
 Nem tudok aludni, fáradt vagyok de nem megy..... miért álmodok ilyet?
Hallom, hogy valaki jön ki ide.Armin az.
Látja, hogy még fent vagyok és rémült az arcom.
-Minden rendben?-kérdi és leül a kanapéra.
Megrázom a fejemet. 
-Mi a baj?-kérdi aggódva.
-Csak rosszat álmodtam, semmi több.-
-Értem.-lenéz a földre és gondolkodik valamin, de nem tudom, hogy min.
Felemeli a fejét és rám néz.
-Akarsz...-itt megáll egy időre, majd folytatja.-velem aludni?-kérdi elpirulva, én meg  elmosolyodok. 
-De dezsavű érzésem van.... mikor nálam aludtál, akkor ezt én kérdeztem tőled.-mosolygok rá.
-Hát igen, akkor én igent mondtam rá.-
-Akkor én is igent mondok.-
Armin nyelt egyet és bevitt a szobájába, közben elhaladtunk Alexy szobája előtt és mondogatta Arminnak, hogy jó vagy haver, meg ilyenek...pff, fiúk.
Arminnak jó nagy ágya volt, amin két ember simán elfért.
Be is feküdtem az ágyba és látom, hogy Armin közelebb bújt hozzám.
-Hé Armin, mit csinálsz?-mondom halkan.
-Bocsi, bújós vagyok.-mondja vigyorogva, én meg forgatom a szemem... hát jó.
Könnyen el tudtam lazulni azon a jó puha ágyon, közbe már csukott szemmel is észrevettem, hogy Armin figyeli, hogy alszom.
-Perverz.-mondom vigyorogva és hátat fordítok neki.
Közelebb bújt.
-Hé perverz.-mondom neki.
-Mi az?-kérdi.
-Te meleg vagy?-kérdem tőle,mert most ezt jutott az eszembe.
Hallom ahogy Armin röhög.
-Nem.-még mindig röhögve mondja.-Hogy jutott ez az eszedbe?-teszi még hozzá.
-Hát úgy, hogy mivel Alexy meleg, akkor talán te is az vagy.-
-Én 100%, hogy nem vagyok meleg.-mondja határozottan.
-Oké, elhiszem.-mondom már én is nevetve.
Armin még jobban hozzám búj és megharapta a fülemet...(most komolyan megverem.)
Felültem és Armin arcába temettem a párnát, de sajna ő erősebb volt nálam és kiszabadult.
Mikor kiszabadult egy széles mosollyal az arcán megfogta a takarót és beleburkolt... de én se voltam piskóta, mert néhány kapálódzás után kiszabadultam.
-Ezt neked perverz uraság!-dobtam egy párnát az arcába.
-Miért vagyok perverz uraság?-kérdi kíváncsian.
-Hát azért, mert mikor fürödtem, láttam egy fekete hajú kukkolót az ajtóban.-mondom vigyorogva, ő meg elvörösödik.
-Szóval...észrevetted.-mondja halkan.
-Igen, de... láttál, engem... izé.....-közbeszólok.
-Nyugi, nem láttam semmit....sajna.-a sajna szót halkan mondja, hogy ne halljam, de én hallottam ám.
-Na, megállj te perverz.-
Még sokáig dobáltuk egymást a párnával, de észrevettem az időt, 2:05.
-Ideje aludni.-mondom.
-Jah.-
Majd lefeküdtünk, és Armin (megint) hozzám bújt.
Nem ellenkeztem, mert jól esett a közelsége, és így biztonságban éreztem magam.