10.fejezet Randi

Másnap reggel volt.
Fájt a fejem és szédültem is.... úgy tűnik sokat ittam tegnap.
Bementem a fürdőbe és belenéztem a tükörbe.A hajam úgy állt mint a szénakazal, a smink el volt kenődve, és ráadásul még karikás is a szemem.....komolyan mondom úgy nézek ki most mint egy drogos.
Megmostam az arcom,megfésülködtem és már indultam is le a konyhába bevenni egy fájdalomcsillapítót.
Le is mentem és gyorsan előkotorásztam a szekrényből a fájdalomcsillapítót.
Bevettem és ittam rá vizet..... remélem hamar fog hatni.
Mivel még a pizsimben voltam, ezért felmentem a szobámba átöltözni.
Mikor kinyitottam a szekrényt, Natanielt láttam benne aki épp aludt.....MI VAN?
-Nataniel, kelj fel.-mondom neki.
Felébredt, megdörzsölte a szemét és kimászott a szekrényből.
-Hol vagy?-kérdi meglepetten.
-Nálam, izé.... miért voltál bent a szekrényben?-kérdem.
-Ó, már emlékszem.... Melody meg a barátnői tegnap leitattak.-mondja.
-Értem.-
-Akkor én megyek is.-mondta, és azzal távozott.
Hát ez elég durva volt... na, de mind egy.
Átöltöztem és eszembe jutott, hogy ki kéne takarítani.
Szóval.....takarítok.
Mentem ki unott képpel a szobából és neki is kezdtem takarítani.
Először a nappalit kezdtem el takarítani, aztán a konyhát, és azután....MINDENT!


Kettő vagy három órámba telt mire kitakarítottam... komolyan mondom, olyan volt a ház mint ha a második világháború tőrt volna ki (lehet, hogy az rosszabb lehetett xD).
Szóval miután végeztem, nem tudtam, hogy most mit csináljak.... unatkoztam.
Megvan, felhívom Rosát.
Pötyögtem be Rosa számát.
-Szia Rosa miz......-
-Bocs, de most nem tudok beszélni, szia.-köszönt el gyorsan barátnőm és kinyomta.....What?
Hát, mind egy.... akkor felhívom Irist.
-A hívás jelenleg nem kapcsolható....-mondja a telefon.....engem most szívatnak?
Vagy nem ér rá az illető, vagy nem kapcsolható...pff.
Akkor legyen....Kim.
Nem veszi fel.....MI VAN MA MINDENKIVEL?!
Hagyjuk, de még nem adom fel.
Most akkor felhívom.... hmm, kit hívjak?
Mikor ezen gondolkoztam, épp megcsörrent a telefon....Halleluja!
Egyből felvettem, de meg se néztem a kijelzőn, hogy ki hív.
-Hello?-szóltam bele.
-Szia, Armin vagyok.-mikor ezt kimondta, nagyot dobbant a szívem.
-Szia, hogy vagy?-kérdeztem.
-Másnaposan.-nevet.
-Szint úgy.-nevetek én is.
-Figyelj, arra gondoltam, hogy mivel, izé....egy pár vagyunk, akkor elmehetnénk valahova.-mondja és hogyha nem is látom most el tudom képzelni, hogy most elpirult.
-Most randira hívsz?-mosolygok... bár ő azt nem látja.
-Igen.-
-Rendben, hol találkozzunk?-kérdem.
-Remek, legyél ott kettőre a Castello kávézóba.-mondja.
-Jó, de most megyek szia.-köszöntem el tőle és letettem.
Ránéztem az órára, 10:46.
Inkább most készülődök, mert már mondtam, hogy nagyon hosszú idő mire elkészülök.

Begöndörítettem rózsaszín hajamat,kisminkelt magam és felvettem egy rózsaszín, fehér pöttyös ruhát, hozzá egy hozzáillő fejpántot, és végül ne feleltjük el a magassarkút, amit most egy cuki zoknival húztam fel (lehet, hogy furcsán hangzik most nektek ez az összeállítás, de majd lesz mindjárt róla egy kép, hogy hogy képzeltem el.)
Megnéztem a telefonomon az időt, 11:26.
Most elég hamar elkészültem, úgyhogy még várok vagy tíz percet és elindulok.
Vagy két perc után nem bírtam magammal és elindultam a kávézó felé.
Megérkeztem oda, bementem az épületbe és leültem egy asztalhoz.

Néztem a falon az órát, 11:52, most már biztos elindult ide.
Nem kellett sokat várnom, mert már Armin benyitott az ajtón és körülnézett, hogy itt vagyok e már.
Felnyújtottam a kezem az asztalnál és ő észrevett és mosolyogva indult felém.
Mikor odaért halványan elpirult... biztos még nem látott "így" öltözve.

-Nagyon aranyosan áll ez a ruha.-mondja pirultan.... pont ez volt a célom, hihi.
-Köszi.-mosolygok rá.
-Szóval.-ült le a székbe.-Milyen italt szeretnél?-kérdi.
-Egy Caffe Lattet.-mondom.
-Jó.-Armin kért a pincértől egy Caffe Lattet, és magának pedig egy Espresso Con Pannat.
Miután a pincér felvette a rendelést és elment, elkezdtem beszélgetni Arminnal.
-Képzeld mi történt ma velem..... reggel kinyitottam a szekrényem és Natanielt találtam benne.-mondom, Armin pedig csak nevet.
-Hogy került az oda?-mondja még mindig nevetve.
-Azt mondta, hogy Melodyék leitatták.-válaszolom rá egyszerűen.
-Aha.-mondja állát dörzsölgetve.
-De, hogy és mikor ment be a szekrénybe?Szerintem akkor mi épp fent "játszottunk".-mondta huncutul, de amúgy engem is kíváncsivá tett, hogy mikor ment be a szekrénybe.. hiszen én mindenkit hazaküldtem.... vagy mégse?
-Hm, érdekes....folytasd Sherlock Holmes.-mondom én is államat dörzsölve.
Erre mindketten elkezdtünk nevetni.
Meghozták az italunkat.

                                                                       (Caffe Lattet)

                                                               ( Espresso Con Pannat)

Vagy fél percig csodáltuk az italunkat, és azután belekortyoltunk.
-Ez finom.-mondom.
-Aha.-mondja Armin, akinek az orra hegye tejszínhabos.... mint egy gyerek, komolyan mondom.
-Tejszínhabos az orrod.-mondom neki, aztán letöröltem egy szalvétával az orrát.
-Köszi.-mondja.
-Nincs mit.-
-Amúgy megkóstolhatom a tiédet?-mutat rá a kávémra.
-Persze, akkor én is a tiédet.-mondtam neki.
-Rendben.-egyezett bele.
Megkóstoltuk egymás italát.
-Most neked lett tejszínhabos az orrod.-mondja nevetve, azzal letörli az ujjával az orrom hegyéről a tejszínhabot és azután...lenyalja.
Nézek rá értetlenül.
-Most ugyanazt csinálom mint te a ketchuppal.-mondja mosolyogva.... ja igen, emlékszem már.
Nézek rá mosolyogva.
-És még mit csináltam?-kérdem huncutul.
-Ezt...-előrehajolt az asztalon és megcsókolt.

-Na, stimmel?-kérdi, én meg elvörösödve bólintottam egyet.

Miután megittuk az italunkat, kimentünk az épületből és elmentünk hozzám.
Megérkeztünk.
Kinyitottam az ajtót, lehúztuk a cipőnket és felmentünk a szobámba.
Eldöntöttük, hogy megnézünk egy filmet..... a Feketén Fehéreket (egy jó vígjáték.)
Armin kereste, hogy hol lehet a CD, én pedig hozok addig kaját.
Emlékszem, hogy valamelyik nap vettem Pockyt.(A Pocky tulajdonképpen nem más mint, sótlan, kicsit vastag ropi pudingba vagy ételbevonóba mártva.... vagyis ez egy papán édesség.)

Gyorsan lerohantam a konyhába és kivettem a szekrényből a Pockyt és két üdítőt.
Miután visszamentem a szobába, Armin látta a kezemben az édességet és elmosolyodott..... de nem tudom, hogy miért.
Miután Armin megtalálta a CD-t, betette a DVD lejátszóba és elkezdődött a film.
Leültünk az ágyamra és úgy néztük, közbe eszegettük a Pockyt és ittuk az üdítőt.
Én minden résznél elröhögtem magam....főleg annál mikor azt mondja, szép szál csoki fiú...azon behaltam, de Armin inkább nem a filmen nevetett hanem rajtam.

Miután már a felénél járhatott a film, akkor egy kissé álmos lettem, ezért közelebb bújtam Arminhoz és ráhajtottam a fejem a vállára.

Ő csak elmosolyodott és simogatni kezdte a hajamat.... így még jobban el tudtam aludni.
El is aludtam.

Armin szemszög*
Amanda elaludt.Lefektettem az ágyára és betakartam.
Nyomtam egy puszit a homlokára és utána leállítottam a filmet.
Azt hittem, hogy mikor behozta a Pockyt, akkor Pocky játékot játszunk..... Játék lényege, hogy az veszít, aki előbb hagyja abba a Pocky evését.

De sajna nem játszottunk.
Van egy ötletem......de elég érdekes ötlet az, amire gondolok.
Betettem egy darab Pockyt Ami szájába, és mivel nem akartam volna felébreszteni, mert biztos fáradt a tegnapi buli miatt, ezért játszani fogok vele Pocky játékot.

De..... ez olyan kínos lenne, mert már hallottam, hogy játsszák, de még nem próbáltam ki, és most meg úgy akarnám kipróbálni, hogy Ami alszik..... nem fogom megcsinálni.... majd csak akkor mikor ő akarja.

Amanda szemszög*

Arra ébredtem, hogy van valami a számba.
Kinyitottam a szemem és kivettem a számból a...... Pockyt?
Néztem Arminra értetlenül, ő meg csak pirult elfele, de nem értem miért....ó, már értem.
-A kis Arminka, csak nem Pocky játékot akart volna játszani?-kérdem mosolyogva, ő meg bólintott egyet.
Nos, mivel én is szívesen kipróbálnám, ezért beleegyeztem és Armin csak mosolygott utána.
Elkezdtünk játszani.

Utána pedig.... megcsókolt.

Armin fúl vörös arccal hajolt el az arcomtól.... akár csak én.
Ránéztem az időre, 20:28.
-Akarsz itt aludni?-kérdem tőle.
-Csábító ajánlat, de most nekem haza kell mennem, mert most már Alexy kinyír.-mondja komolyan.
-Miért nyírna ki?-kérdem kíváncsian.
-Azért mert ő nem tudta, hogy randin lesz, és ő meg előtte megkért, hogy hozzak neki kenyeret a boltból... és már egy csomószor hívott, meg üzent, hogy hol vagyok és, hogy hol a kenyér már.-mondja.
-Értem, akkor kikísérlek.-
Kikísértem Armint a kapunál és elbúcsúztunk egymástól.
Nagyon jól éreztem ma.... és szerintem ő is.