6.fejezet Zavaros érzelmek 2

Reggel volt, Armin pedig ébresztgetett, de én nem akartam felkelni, mert olyan jó puha ez az ágy.
-Jó reggelt, Ami.-mondta Armin, de én nem figyeltem rá.
-Emlékszer mikor nálad aludtam és én álmomban átöleltelek?-kérdi... most bizonyára mosolyog.
-Aha.-mondom halkan.
-Most pont te csinálod azt.-mondja és én kinyitottam a szemem.

Armin mellkasán aludtam.... jaj de ciki!
Elvörösödtem és felültem az ágyról.
-Bocsi.-mondom lehajtott fejjel.
-Semmi baj, amúgy is jólesett.-mondja vigyorogva.
Én meg még jobban elvörösödtem.... ha még egyszer zavarba hoz, megverem!
-Átöltözhetek?-kérdem tőle.
-Persze.-aztán leül az ágy szélére és engem néz..... most komolyan azt hiszi, hogy előtte fogok öltözni?
-Úgy gondoltam, hogy te addig kimész a szobából.-mondtam neki, és ki is ment.
Bezártam az ajtót, és szerencsére belehet csukni.
Kezdtem is öltözni.Egy szoknyát és egy pólót vettem fel, hozzá egy dzsekivel.

Láttam, hogy valaki ki akarná nyitni az ajtót.... biztos Armin.
Na most megszívta, mert így nem tudott leskelődni.
-Ezt most megszívtad perverzkém.-kiabálom ki.
Mikor már kész lettem, akkor kinyitottam az ajtót és látom, hogy Armin állt előtte.
-Na, tudtál leskelődni?-mondom vigyorogva.
-Hát nem nagyon.-mondja mosolyogva.
Egyszer úgy is megverem!
-Most már mehetsz öltözni.-legyeztem be a szobájába.
Addig ameddig Armin készülődik megnézem Alexyt.
Bementem Alexy szobájába, és ő épp fésülködött.
-Jó reggelt.-köszöntöttem kedves mosollyal.
-Neked is.... mi volt az este?-kíváncsiskodott és közben huncutul elmosolyodott.
-Olyan perverz vagy mint a testvéred.-nevetem el magam.-de, nem történt semmi, csak párna csatáztunk.-tetem hozzá.
Alexy csak röhög.
Bejött Armin a szobába.
-Jó reggelt tesó.-köszöntötte Alexyt.
-Neked is, perverz tesókám.-mosolyodik el.
-Elmondtad neki?-kérdi tőlem Armin.
-Mit is?-tettetem a hülyét, de amúgy nem mondtam neki semmit.
-Azt, hogy észrevettél mikor te fürödtél...-mondja kicsit elpirulva.
-Tényleg? Az szívás.-mondja röhögve Alexy.
Armin meg kérdőn néz rám.
-Én amúgy nem mondtam neki semmit sem.-mosolyodok el.-Elárultad magad.-nevetek.
-A francba.-mosolyodik el fejét dörzsölve.
-Amúgy még történt valami az este?-kíváncsiskodott Alexy.
Nem mondok többet neki, és inkább kimentem szó nélkül a szobából.
A nappaliban voltam a kanapén ülve vártam Alexyt és drága testvérét Armint, hogy induljunk a suliba.
Nem kellett sokat várni rájuk és már indultunk is.
Már félúton járhattunk, de Alexy azzal nyaggatott, hogy még mi volt az este... stb.
Nem szóltam én egy szót se, csak halványan elmosolyodtam.
Végre beértünk a suliba és egy szőke, göndör hajú lány ..... Amber, majdnem fellökött.
Még jó, hogy Alexy és Armin között volt és még időben elkaptak.
Dühösen visszanéztem a lányra aki a szekrényében matatott.
-Vigyázhatnál jobban is kényeske.-néztem rá szúrós szemekkel.
-Pff... hagyjál már te rózsaszín párduc.-erre felkaptam a fejemet.
Utálom ha a hajszínem miatt piszkálnak.
Oda megyek hozzá és rádűlök a szekrényre.
-Na ide figyelj, ha még egyszer beszólsz nekem, akkor a csini pofikádon lesz egy nagy lila folt.-mondtam neki fenyegetve.
Armin és Alexy csak ledermedve és tátott szájjal figyeltek minket.... úgy látszik először láttak még ilyennek.
Amber mérgesen nézett rám, becsapta a szekrényét és elment.
Én pedig mosolyogva vissza mentem az ikrekhez, mintha misem történt volna.
-Hú.... nem is tudtam, hogy ilyen is tudsz lenni.-mondja döbbenten Armin és Alexy erre csak bólogat.
-Még nem tudtok rólam semmit.-kacéran rájuk kacsintottam és mosolyogva bementem a terembe.

Igazából már mindent tudtak rólam... kivéve, azt amikor dühös vagyok... de én az előbb csak szívattam őket.. nem vagyok egy olyan..... inkább nem is mondom.
Leültem a székemre és látom, hogy Armin és Alexy is bejött.
Alexy Violáékhoz ment, Armin pedig beült mellém a padba.
-Az előbbit amit mondtam, az hazugság volt.... nem vagyok egy olyan.... tudod.-mondom neki.
-Hát, pedig jól bevettem.-nevet.
-Á, szóval te kinézed belőlem mi.-most már én is nevetek.
-Nem.... csak igazad van, hogy még nem tudunk rólad semmit.-mondja.
-Oké, akkor mit szeretnél megtudni rólam?-kérdezem kíváncsian.
-Hát.... milyen a te fiú típusod?-kérdi mosolyogva.
Most komolyan azt kérdezte, hogy milyen fiúk tetszenek?
Hm.... de már ha rákérdezett, elgondolkodtatott... milyen fiúk tetszenek?

-Nincs olyanom.-mondom, de tényleg nincs típusom, nekem mind egy, csak ne legyen egy bunkó paraszt.
-Akkor szerintem, neked a kék szemű, fekete hajú fiúk jönnek be.-mondja mosolyogva.
-Most ezzel magadra céloztál?-kérdem.
-Hát, ha úgy veszed....-mondja.
Komolyan nem tudom, hogy nekem milyen az ideál pasi.... hát legyen helyes, olyan kocka mint én és legyen kedves...ha úgy vesszük akkor az én ideálom... ARMIN?!

Nem, csak már teletömte a fejemet hülyeségekkel, hogy én nekem tetszik ő, meg biztos a kék szemű fiúk jönnek be meg...stb.


Hamar véget értek az órák és már mehettünk haza.... végre holnap szombat!
Mint mindig, Armin hazakísért és elköszöntünk egymástól.
Gyorsan megcsináltam a házikat, hogy ne keljen a hétvégén tanulnom, és azután megvacsoráztam és fel mentem a szobámba aludni.
Kerestem a pizsimet, de sehol nem volt.
Rácsaptam a homlokomra a tenyeremet.Tényleg, Arminéknál maradt a ruháim.... na mind egy, majd holnap érte megyek.
Ledőltem az ágyra ahogy voltam és elaludtam.

Másnap reggel volt.... vagyis 11 óra.Jó volt az ébresztő óra nélkül felkelni... kipihent vagyok és vidám, valahogy így néztem ki.

 Hát azért nem pontosan így xD.

Felkeltem az ágyból és kerestem magamnak ruhát, mivel ma megyek át az ikrekhez a ruháimért.
Felöltöztem, megmosakodtam, megfésülködtem és kisminkeltem magam.
Csináltam magamnak gyorsan egy kis reggelit, és már be is kaptam.
Felhúztam a cipőmet és már indultam is.

Szerencsére közel laktak hozzám így hamar odaértem.
Becsöngettem és Alexy nyitott ajtót.
-Szia.-mondja meglepetten.
-Szia, bocsi a zavarásért, csak a ruháimért jöttem.-mosolygok rá.
Most, hogy így kimondtam elvörösödtem..... úgy mondtam mintha itt aludtam volna és...... nem akarok részletezni.... bár ott aludtam, de nem történt semmi.
-Ja igen, gyere beljebb.-bevitt a házba és azt mondta, hogy ott van Armin szobájában és, hogy nyugodtan bemehetek, mert nincs itthon.
Bementem a szobájába és látom, hogy az ágyon van.... hát oké.
A földön volt a szatyor, így felvettem és beleraktam abba a ruhákat.
Mikor kész lettem, kimentem a szobából és elköszöntem Alexytől.

Épp a kapu előtt álltam és már indultam is volna el, de valaki hátulról megfogta a vállamat.
Megfordultam és nagyon megijedtem... a szőke, zöld szemű fiú volt az..... eszembe jutott az álom... féltem.

-Szia cica, de jó újra látni.-vigyorog, én pedig majd kiütném a fogát.
Leakartam ütni, de elkapta a karomat, és azután a másikkal is megpróbáltam leütni, de azt is elkapta, és nagyon erősen szorította.
-Eressz el!-kiabálom rá, de ő még mindig csak vigyorog.-Süket vagy?-mondom dühösen.
-Nem, csak én nem foglak elengedni.-mondta perverzül..... rohadjon meg.
-Hagyj békén!-kiabálok rá még mindig és ő erre csak még jobban megszorítja a karomat.
-Ha így folytatod tovább, akkor csak neked lesz rosszabb.-mondja.
-Nem érdekel eressz el!-kiabálom még hangosabban.
-Hé, ereszd el!-kiabálja Alexy.... még jó, hogy az ő utcájában voltunk.
Egy kis időre a fiú Alexyt nézte, és kezei kissé gyengébbek voltak, így ki tudtam szabadulni, majd jól rátapostam a lábára és Alexy háta mögé mentem.
-Majd találkozunk még, cicus.-mondta vigyorogva és elment.... úgy látszik meg se érezte, hogy ráléptem a lábára.
Még mindig meg voltam rémülve.
-Szerintem ne menjél haza, mert lehet, hogy elbújt valahova és követni fog.-mondta Alexy, én csak bólogattam.

Azt mondta, hogy nyugodtan aludhatok náluk, én meg beleegyeztem.Nagyon fájt a fejem, így mondtam Alexynek, hogy lepihenhetek e.
Megkérdezte, hogy a kanapé jó lesz e, hm..... Armin ágya ennél a kanapénál százszor jobb, így megkérdeztem, hogy Armin ágyában  pihenhetek e.Ő csak mosolygott és mondta, hogy persze.
Bementem a szobába és az ágyra vetettem magam.Betakaróztam és elaludtam.... komolyan mondom mintha felhőkön aludnék.

Arra ébredtem, hogy valaki kinyitotta a szoba ajtót... biztos Armin az.
Megjátszottam, hogy még mindig alszok, mert kíváncsi vagyok, hogy mit fog csinálni.
Már csukott szemmel is éreztem, hogy Armin figyeli, hogy alszok (igen, ilyen pro vagyok.)
Vagy 2 perc után odahajolt hozzám és megpuszilta a homlokomat.
Halványan elvörösödtem és kinyitottam a szemem, és láttam Armin mosolygós arcát.
-Jó délutánt.-nyújtózkodok.
-Vagy inkább, jó estét.-mosolyodik el, én meg kérdőn nézek rá.
-Mennyi az idő?-néztem rá és ő, meg mutassa az órát, 19:47.
Na, most már mind egy.Itt maradok.

-Cserélünk ágyat? A tiéd olyan puha.-ölelem át a párnát, és ő csak nevet.
-Ja, bocsi, hogy az ágyadban aludtam.-mosolyodok el.
-Semmi baj, Alexy elmondott mindent.-
-Oké.-
-Akkor én most hagylak pihenni.-ment volna el, de én megfogtam hátulról a pulcsiját,
nem akartam, hogy elmenjen, mert nem szerettem volna egyedül lenni.
-Ne menj.- mondom lágy hangon.
Ő próbált nem elpirulni, de szegénynek ez nem ment.... kis cuki >//w//<.
A pulcsijánál fogva behúztam az ágyba és betakartam..... és elmosolyodtam.
Hozzábújtam és kényelembe helyeztem magam.... nehogy rosszra gondoljatok.... én Armint csak barátilag kedvelem.
De ő csak egyre vörösebb és vörösebb volt.

Kis néma csend után benyitott Alexy.
-Sziasztok, mi csin......-elakadt a szava mikor meglátott minket, hogy én Arminon fekszek, és ő szegény, pedig olyan vörös mint egy alma.
Mosolyogva köszönök Alexynek, de úgy, hogy nem ülök fel.
Elmosolyodik, és visszaköszönt.
-Nem is zavarok tovább.-mondja mosolyogva, és Arminra kacsint.
Bezárta az ajtót, én pedig Arminra néztem, bele a szép kék szemébe, és ő is az enyémbe.
Még mindig vörös volt.
Kíváncsi voltam, hogy ilyenkor, hogy dobog a szíve (hát igen, én ilyen vagyok.)
Rátettem a kezem a mellkasára.Halottam, hogy eszeveszettül dobog a szíve.... áh, szóval ezt hozom ki belőle... hihi.
De most, hogy belegondolok... mit is csinálok én?!
Gyorsan levettem a kezem a mellkasáról és elvörösödtem, és egy kicsit távolabb feküdtem tőle.
-Bocsi.-mondom vörösen.
-Nincs semmi baj.-mondja zavartan, de ő is vörös (még mindig.)
Nem értem magam.Egyszer jó mikor hozzábújhatok, és máskor meg zavar.
Megint rám jött egy olyan érzés, hogy valójában, hogy is érzek Armin iránt.
Barátságot vagy Szerelmet.
Én nem tudom miért, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy én és Armin szimplán barátok lennénk.
Mert ő érez valamit irántam én meg....... nem tudom.
De én amúgy sem hiszek a fiú lány barátságban.... egyszer úgyis beleszeret az egyik a másikba.

Komolyan nem tudom, hogy mit is érzek iránta.
Csak egy módon tudhatjuk meg...... ha megcsókolom.

Tudom, hogy hülyén hangzik, de ha megcsókolom, akkor kiderül, hogy akkor szerelmes vagyok e belé vagy sem.
Hú, hajrá.

(A következő fejezetben megtudjátok, hogy mi lesz.)