7.fejezet Szerelem vagy Barátság

(Sziasztok, tudom, hogy szívattalak titeket egy kicsit...(nagyon.)
Na, de most nem foglak titeket... csak majd később. xD
Jó olvasást. :) )


Akkor, hogyha megcsókolom Armint, akkor végre kitudódik az, hogy mit is érzek iránta.
De szegénynek ez nem esne jól, ha megcsókolnám, és én csak barátságot akarnék vele.... ezt nem tehetem.
Nem tudom megtenni... nem megy.
Nem akarom, hogy a barátságunk kárba vesszen.
-Mi a baj?-kérdezte, mert látta rajtam, hogy valami nincs rendben, és közben  közelebb bújt hozzám az ágyon.
-Semmi... csak....-túrok bele a hajamba.
-Csak?-kérdi, én meg nem akarok rá válaszolni.
-Semmi!-mondom már kissé idegesen.
Felakartam kelni az ágyból, de Armin visszahúzott, és közben pedig rám mászott.... mint múltkor.
Döbbent arckifejezéssel néztem rá, és kissé elpirulva.
Ő is el volt pirulva, de jobban mint én.
-Ne kezd el megint, mint a múltkor.-mondja komolyan.
-De tényleg semmi baj.-mondom neki  mosolyogva, de hazudok, mert igen is van baj.
Látszik az arcán, hogy nem hiszi el, én meg nem mondok egy szót se... ahogy ő se.
Csak nézzük egymás kék szemét, és közben mind a ketten el vagyunk pirulva.
Armin csak közelebb, közelebb és közelebb hajolt.Én meg nem tudtam hátrálni, mivel nincs hova.
Egyszer csak megállt, és bűnbánóan nézett rám.
-Sajnálom Amanda, én..... nem tudok, barátként tekinteni rád... sajnálom.-mondja sajnálatra méltó tekintettel.
Nekem, meg elállt a lélegzetem... hol rontottuk el?
Vagy egyáltalán.... elrontottuk volna?
-Nézd Armin, én...-nem tudtam befejezni a mondatot, mert Armin épp.... megcsókolt.
Elsőre nem tudtam mire vélni, de utána visszacsókoltam, de nem értem, hogy miért... mintha saját akarata lenne a testemnek.
Armin végigsimított az arcomon, én pedig beletúrtam a hajába, és közben közelebb húztam magamhoz.
Utána a nyakamat kezdte el csókolgatni.

Utána esett le, hogy..... MÉGIS MIT CSINÁLUNK?!
Eltoltam magamtól Armint, és közben éreztem, hogy az arcom nagyon forró.
Armin nagyon elvörösödött... mint ahogy én is.
Egymás mellett ülve az ágyon, néztük le a földre.
-Hú.-csak ennyi jött ki a számon.
-Hát tényleg, hú.- mondja Armin.
Egy kis néma csend után, felnéztem az órára, és látom, hogy 0:27, vagyis ideje lesz aludni, szóval..... én most inkább a kanapén fogok aludni... jobb is így.
-Ideje aludni.-mondom.
-Aha.-válaszolja rá egyszerűen.
-Én a kanapén fogok aludni.-jelentettem ki.
Pár perc múlva Armin a kezembe nyomott egy párnát és egy takarót.
-Köszi.-mondom halkan, én kimentem a szobából, be a nappaliba.
Letettem a kanapéra a párnát és a takarót, és mivel nálam volt a pizsim, itt gyors átveszem.
Kezdtem el öltözni.
-Hé Ami... hú.-látott meg Armin melltartóban, és egy szál bugyiban.
Álltam ott, vörösen, és közben magamat takargattam.
-Menj már vissza a szobádba, hadd öltözzek már át!-mondom kicsit hangosan és idegesen, de még mindig vörösen.
-Jó jó, bocsi.-mondta vigyorogva és bement a szobájába.
Sóhajtottam egyet halkan, és elkezdtem öltözni.
Felvettem a pizsimet és bedobtam magam a kanapéba.

Azon gondolkoztam, hogy amikor megcsókolt Armin, elsőre meglepett, de utána meg nagyon jól esett... szóval, ez azt hiszem a...SZERELEM?!
Nem tudom pontosan, de lehetséges, és mikor megcsókolt akkor meg visszacsókoltam.... ez jelent valamit.
Hagyni kell magamnak még egy kis időt, hogy eldöntsem.
Betakartam magam, megigazítottam a párnát, és elaludtam.


Felkeltem.
Vasárnap reggel van.Az este valami különöset álmodtam.
Azt álmodtam, hogy Arminnal a parkban fagyizunk, nevetgélünk és.... csókolózunk.
Ez egy jel, vagy mi?
Nem tudom, de elgondolkodtatott.

Felkeltem a kanapéról, nyújtózkodtam egyet, és indultam el a konyha felé reggelit készíteni.
Csináltam tizenkettő darab palacsintát, és már indultam kelteni a többieket, mert már 10:24 van.
Elsőnek Alexyt ébresztem fel, mert ő neki van közelebb a szobája.
Benyitottam az ajtón és felkapcsoltam a villanyt.

-Jó reggelt.-köszöntöttem Alexyt, aki az arcát beletemette a párnába, hogy ne lássa a fényt.
Odamentem az ágyához, és a fülébe súgtam halkan, hogy "van finom palacsinta" és azzal a mondattal, úgy ugrott ki az ágyából mintha csak, ágyúból lőtték volna ki, úgy ment a konyha felé.
-De csak négyet ehetsz meg!-kiabálom utána.
-Oké!-mondja.
Akkor most jön Armin.
Bementem a szobájába, felkapcsoltam rá a villanyt.

-Jó reggelt.-köszöntöttem Armint, és mint ellentétben a tesójával, ő felkelt.
-Neked is.-mosolyodik el.
-Na, gyere reggelizni, de gyorsan, mert már Alexy biztos megeszi az egészet.-mondom neki.
-Miért, mi a reggeli?-kérdi.
-Palacsinta.-
-Akkor, most már be is kapta az egészet.-neveti el magát.
-Még nem biztos.-megfogtam Armin kezét és kirohantam vele a konyhába, ahol.... Alexy megette mind a tizenkét darab palacsintát.
-Mondtam neked, hogy csak négyet egyél.-mondom neki.
-Bocsi, de a palacsinta a gyengém.-mondja vigyorogva....na készíthetek újra reggelit.
Csináltam vagy nyolc palacsintát nekem és Arminnak, mivel Alexy bekapta az ő és a mi részünket is.
Bekakaóztam a palacsintákat, és az asztalra raktam.
Mi ketten Arminnal ettük a palacsintákat szép nyugisan, és nem zavart minket Alexy kiskutya szemei és a lécizése, hogy adjunk belőle.
Megettük mindet, és Alexy karba tett kézzel, és alsó ajkát biggyesztve nézett minket szúrós szemmel.
Mi csak nevettünk.
Armin segített elmosogatni, és azután pedig indulni akartam haza.
Elköszöntem Alexytől, és Armin pedig hazakísért, és azután mondtam neki, hogy maradjon még egy kicsit.
Nem ellenkezett.
Bementünk a házba és levettük a cipőnket és a nappali irányába indultunk.
Leültünk a kanapéra.
Néhány percig csak egymást néztük csendben.
-Ö... a tegnapi kapcsán....-kezdi bele  Armin elpirulva.-Bocsánat.-mondja lehajtott fejjel.
-Nem kell bocsánatot kérned.-fogtam meg az állát és felemeltem, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Izé... emlékszel még rá, mikor megmentettelek attól a szőke fiútól és kértem tőled egy szívességet?-kérdi.
-Igen.-
-De... ugye nem fogsz megharagudni, ha esetleg....-
-Bármit kérhetsz tőlem.-szóltam közbe.
-Oké, hát akkor.... meg.... megcsókolhatlak?-kérdi vörösen.
Most erre mit kéne válaszolnom?
Nem mondhatom meg neki, hogy inkább találjon ki mást, mert az már nagyon nagy szemétség lenne tőlem... ajjj.
De még nem döntöttem el fejben, hogy akkor, hogy érzek, meg minden...
-Igen.-válaszolom rá, és mintha már a testem eldöntötte volna hogy akkor, hogy is érzek..... talán hallgatnom kellene a testemre?Most az egyszer hallgatok rá.
Armin vörös arcát láttam magam előtt,és én csak közeledtem az arcához, hogy megcsókoljam.

Megfogtam az arcát és gyengéden megcsókoltam.
-Na, ez megteszi?-mosolygok Arminra.
-Igen.-mondja vörösen.
A beszélgetésünket a telefon zavarja meg, vagyis Armin telefonja.
-Most írt Alexy, hogy menjek haza.-mondja.
-Értem.-
-Szóval, akkor majd találkozunk a suliban.-
-Aha.-
-Szia, otaku.-mondja vigyorogva Armin.
-Szia, kocka.-mondom én is vigyorogva.
Armin elment, és nekem még 5 perc után se hervadt le az arcomról a mosoly.
Még mindig érzem az ajkamon Armin ajkát, és nagyon jól esik..... különös, vagyis ez az amire gondolok?Igen, az!

Most már tudom, hogy milyen érzelmet érzek Armin iránt....Szerelmet!



(Tudom, hogy kicsit rövidre sikerült, de legalább nem szívattalak titeket.. hihi :D)