8.fejezet Még több bonyodalom

Boldogan felszökdécseltem a szobámba, átvettem a pizsimet és elaludtam.. vagyis csak próbáltam, mert közbe gondolkoztam.
Most, hogy már értem, hogy mit érzek Armin iránt, akkor...... mi lesz?
Nem mondhatom neki neki, hogy cső tetszel nekem, és lesmárolnám ... az butaság lenne.
Akkor meg, hogy tudassam vele....hát ez egyértelmű... én hülye.
Csak mondanom kell neki szépen... ennyi, meg van oldva.
Miután már kitárgyaltam ezt a fejemben, akkor elaludtam.


Másnap volt.. vagyis hétfő.Csörgött az ébresztő óra, szokás szerint.
Felkeltem, felöltöztem, mosakodtam, fésülködtem és sminkeltem.
Utána lementem a konyhába enni valamit.
Még a hűtőben volt a rántotta amit már nem tudom mikor csináltam, de megeszem, mert farkas éhes vagyok.

Elkészültem mindennel és már fel is húztam a cipőmet.
Felkaptam a táskámat és indultam is.
Kimentem és Armint láttam meg a kapu előtt széles mosollyal az arcán.
Odamegyek hozzá én is mosolyogva.
-Jó reggelt.-köszöntöttem udvariasan.
-Szint úgy.-köszöntött ő is, és már el is indultunk a suli irányába.
Talán most kéne neki elmondani, hogy ő is tetszik nekem vagy mi?
De mi van ha összejöttünk és utána szakítunk.... nem akarom elveszíteni őt.... mi tegyek?
-Mi a baj?-kérdi Armin, mert látja, hogy valami van.
-Izé.... figyelj Armin.-megálltam az úton, és utána ő is megáll.
-Mi az?-kérdi aggódva.
-Hát... én... én, szer..-nem tudtam befejezni a mondandómat, mert valaki hátam mögött hangosan üvöltötte a nevemet.
Megfordultam és láttam, hogy Kentin az... de rég nem láttam már.

Odarohanok hozzá és egymás nyakába ugrottunk.Ő a legjobb barátom, már vagy kereken nyolc éve.
-De rég nem láttalak.-mondom neki vigyorogva.
-Hát én se téged.-mondja ő is mosolyogva.
Elengedtük egymást és megfordultam, hogy Armin még itt van e.
Ott állt kérdő tekintettel.
Megfogtam Kentin kezét és odahoztam Armin elé.
-Csá.-mondja Kentin.
-Szia.-mondja egyszerűen.
-Nos Kentin, ő itt Armin, Armin ő itt Kentin.-mutattam be őket egymásnak.
-A... fiúd?-kérdi Armin a földet bámulva.
Én csak nevetek.Most ezt úgy vettem észre, hogy Armin... féltékeny.
-Nem, nem a fiúm.-mondom még mindig nevetve.
Armin felnéz rám és egy halk sóhaj hallatszik el szájából... úgy látszik megkönnyebbült.
-Szóval, hogy hogy itt vagy?-kérdem Kentintől. 
-Hazaengedtek a katona suliból, és most a Sweet Amoris gimibe fogok járni.-mondta.
-De jó, akkor egy suliba fogunk járni-mosolygok rá.
-Hát, de jó.-mondja halkan gúnyosan Armin..... a kis féltékenyke.
-Nos, akkor mehetnénk már a suliba.-mondom már elindulva.
Elindultunk.


Beértünk a suliba.
Kentin azt mondta, hogy most nem ér rá, mert be kell mennie a Dök terembe.
Utána el is ment.
Bementünk az osztályba Arminnal és mikor leültünk a padba, akkor Armin unottan nézett rám.. ennek meg mi baja?
-Mi van?-kérdem tőle.
-Mióta ismered őt?-kérdi kíváncsian.
-Már vagy nyolc éve.-mondom neki.-De miért érdekel ez ennyire?-teszem hozzá.
-Ő.... hát csak úgy.-mondja közben egy kis halvány pír jelenik meg az arcán.... kis cuki amikor féltékenykedik >//v//<.
-Kérdezhetek valamit?-kérdi Armin, én csak bólogatok.
-Tetszik neked?-kérdi.... most már megverem!
Az ilyen hülye kérdéseiből már elegem van... de válaszolok rá neki.
-Nem.-mondom határozottan.
-Akkor jó.-mondja.
-Most én kérdezhetek valamit?-kérdem én is tőle.
-Persze.-mondja.
-Tetszem neked?-kérdem tőle kíváncsian és erre ő válasz helyett csak elvörösödött.
Ha tovább csinálja ezt a vörösödért akkor mindjárt azt fogom hinni, hogy lázas.
Armin már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de pont akkor jelent meg Kentin.
-Sziasztok, mizu?-kérdi tőlünk mosolyogva.
-Semmi különös.-mondom neki.
Kentin észrevette a vörös barátomat és elmosolyodott.
-Értem, akkor most megyek, sziasztok.-mikor elköszönt nyomott egy puszit a homlokomra és utána Armin nézte.
Nézték egymást szúrós szemmel.
De ennek a farkasszemezésnek (vagy nem tudom minek) a csengő szakította félbe.
Bejött a tanár és bemutatta nekünk Kentint.
A lányok csak ujjongtak, és sutyorogták egymásnak, hogy milyen helyes meg ilyenek.
Miután végzett leültette az egyik padba.
Elkezdődött az óra (föci.)
Észrevettem, hogy Kentin nem a tanárt figyeli, hanem engem..... írtam egy cetlit, hogy ,,inkább a tanárt bámuld ne engem" et, és mivel a padja az én padom mellett volt, így át tudtam neki adni a cetlit.
Elolvasta, és látom az arcén, hogy mosolyog.
Visszaadta a cetlit és azt írta, hogy ,, te annál sokkal érdekesebb vagy mint a tanár."
Sóhajtottam egyet és beletörődtem, hogy ha bámul, akkor hát bámuljon.
Vége lett az órának.
Armin észrevette a padon egy üzenetet.
Elolvasta, majd utána összegyűrte.
Jobb ha inkább most nem mondok neki semmit.

 Gyorsan eltelt a többi óra is és már mehettünk haza.
Mint mindig Armin hazakísért ééssss.... most Kentin is hazakísért.
Kentin megkérdezte, hogy maradhatna e még egy kicsit nálam.
Bólintottam rá egyet, és utána egyből Armin is megkérdezte.
Neki is bólintottam egyet... komolyan mondom olyan vagyok mint azok a bólogató kutyák.
Bementünk a lakásba, lehúztuk a cipőnket és mint mindig, a kanapén ültünk és beszélgettünk.
-Tényleg, Ami mit akartál mondani reggel?-kérdezte Armin, én pedig ledermedtem.
Most Kentin előtt kéne bevallanom, hogy tetszik Armin?
-Semmi különöset.-mosolygok rá.
-Értem.-

Még sokáig beszélgettünk és már kezdett sötétedni.
-Nekem most már mennem kell, sziasztok.-köszönt el tőlünk Armin.
El is ment.
-Asszem, én is megyek.-mondja Kentin.
Elkísértem az ajtóig.
-Örülök, hogy újra láthatlak.-ölelem meg.
-Én is.-mondta, majd kiment..... volna, de visszajött és megfogta a csuklómat és a falhoz nyomott.
Én csak néztem rá döbbent arccal.
-Mi az?-kérdem tőle.
Ő nem válaszolt csak egyre közelebb hajolt az arcomhoz..... b*zd ez meg akar csókolni!

 Gyorsan eltoltam magamtól.
-M-Mi....-nem tudtam befejezni a mondatot, mert Kentin félbeszakított.
-Amanda... én már régóta szerelmes vagyok beléd.-mondja elpirulva.

Remek..... még több bonyodalom.

 
(Tudd meg ezután mi fog történni... :D tudom, hogy most szívatlak titeket MUHAHAHAAA! XDDDDDD)