11.fejezet Armin beteg, új barát, és apa?

(Bocsi bocsi bocsi..........(sok bocsi xD), hogy ilyen sokáig várattalak titeket az új fejezettel, de nagyon sokat kellett tanulnom....de végre itt van az új fejezet, jó olvasást. :D

Másnap volt... vagyis hétfő...brrr.
Mint minden egyes nap, (majdnem minden nap) felkelés, felöltözés, fésülködés, sminkelés, reggelizés... meg még más tennivalók.

Mikor kiléptem a házból meglepődtem.
Meglepődtem azon ,hogy Armin nem állt ott a kapu előtt, hogy együtt tudjunk menni a suliba... lehet, hogy elaludt, hmm..... érdekes.
Na mind egy... egyedül indultam el a suliba.

Mikor beértem, a termembe mentem, körülnéztem és... Armin sehol (és Alexy se.)
Szerintem elaludtak... az pech.
Rosa felé indultam.
-Szia.-köszöntöttem barátnőmet.
-Szia, mizu?-kérdi
-Semmi különös, na és veled?-
-Áh, semmi csak....Leightől kaptam egy gyémánt gyűrűt.-mutat a gyűrűjére.
-Leigh megkérte a kezed?-kérdem kíváncsian.
-Nem te butus... ez csak úgy kaptam az évfordulónkra.-mondja mosolyogva.
-Értem.. amúgy nagyon szép gyűrű.-
-Köszi ^^.-
-Amúgy Armin hol van?-kérdi.
-Fogalmam sincs.-mondom.
-Hmm, különös... általában mindig veled van.-mosolyodik el Rosa.
Ja tényleg....... Rosa nem tudja, hogy összejöttünk.
-Rosa... izé, én és Armin.. járunk.-pirulok el, Rosa pedig csak ujjong.
-Tényleg? és mikor és hol, és erről miért nem tudtam?-kíváncsiskodik.
-Aha... mikor volt a buli és a... szekrényben voltunk, és akkor.-pirulok még jobban el.
-Szóval tényleg történt ott valami.-néz rám Rosa huncutul.
-Semmi olyan meggondolatlant nem csináltunk... perverz barátném.-nyújtom ki rá a nyelvem.
-Pedig azt hittem...hé, nem is vagyok perverz.-ellenkezik Rosa.
-Aha, persze.-forgatom a szemem.
Körülnéztem még egyszer a teremben, de Armin még sehol.
-Még nincs itt.-biggyesztem le alsó ajkamat.
-Nyugi, majd itt lesz.-veregeti meg a hátamat.
-Oké...-mondom.

Becsengettek, első óra következett, (Fizika) és Armin sehol.... na mind egy.
Pont dolgozatot írunk, amire nem készültem... megírom egy kettesre oszt cső.
Kikaptuk a dolgozatot, és szerencsére, értettem (majd nem) minden kérdést.

Mikor befejeztük, átadtuk a tanárnak a dogát, és utána kicsengettek.
Ja, igaz is.... az óra folyamán rezgett a telefonom... biztost SMS-t kaptam.
Mikor kiment a tanár a teremből, gyorsan előkaptam a zsebemből a telefont, és nagy meglepetésemre.... Armin írt.

 Bocs, de beteg vagyok és nem tudok bemenni a suliba,
 ahogy Alexy se, mert ő is beteg..... majd léci hozd le nekünk a házit.
                                                                                          Üdv: Armin.                           

Áh, szóval beteg.
Rosának elmondtam, hogy miért nem jött Armin (és Alexy.)
Még sokáig beszélgettünk Rosával, de sajna becsengettek.



Hamar eltelt mind a hat óránk, (és szerencsére a hetedik elmaradt) és egyből indultam is el Arminék háza felé.

Gyors léptekkel hamar odaértem, és mikor a házhoz értem, kopogtam.
Alexy nyitott ajtót, köntösben, (de volt alatta ruha) és piros orral, zsepivel a kezében.
-Szia, jöttem látogatni, és lehoztam a házit is.-mosolygok rá kedvesen.
-Szia, örülök, hogy eljöttél.-mosolyodik el.
-Armin?-kérdem.
-Ő bent a szobájában alszik.
-Értem, itt a házi.-a kezébe nyomtam egy papírt, rajta a házik.
-Írtunk fizikából?-kérdi.
-Ja, és pechemre nem tanultam rá, de szerencsére majdnem tudtam mindent.-mondom.
-Na azt, hogy csináltad?-kérdi kuncogva.-Amúgy nyugodtan megnézheted Armint.-mondja.
Bólintottam egyet és Armin szobája felé mentem.
Benyitottam, és látom, hogy Armin az ágyon fekszik... aludt, de nem néz ki túl jól.

Rátettem a kezem a homlokára, hogy lázas e..... és az volt.
Még sokáig bámultam az alvó arcát, de egyszer csak Armin nyöszörögni kezdett.
Kinyitotta a szemét, és észrevett.
Döbbent arckifejezéssel bámult.
-Szia.-mondom zavartan.
-Szia... jöttél látogatni?-kérdi, és közben felült az ágyon.
-Aha... a házit, odaadtam Alexynek.-mondom.
-Értem.-
-Akkor én most megyek is.-köszöntem el tőle, és már indultam is az ajtó felé.
-Ne menj még.-mondja kissé rekedten.-Izé... megcsinálhatnánk együtt a házit.... úgyse voltam ma, és nem is érteném.-mondja.-Alexy pedig majd lemásolja az enyémről.-teszi hozzá.
-De most, úgy se tudnál koncentrálni, mert egy, beteg vagy és kettő, Alexynek is akkor el kéne magyarázni, akkor a dolgot, és nem lemásolnia máséról.-mondom.
-Igaz.-mondja szomorkásan.
-Hát akkor, majd holnap is jövök.-mondom mosolyogva.-Szia.-köszönök el tőle, és nyomtam az arcára egy puszit.
-Szia.-mondja.

Majd miután Alexytől is elköszöntem, indultam haza.
Az úton egy japán lány jött oda hozzám útbaigazításért.
-Szia, Azusa Miyazaki vagyok, és azt szeretném megkérdezni, hogy megmutatnád nekem a várost, mert itt nem ismerek senkit és semmit.-mondja.
-Miért is ne.-egyezek bele... nem tűnik veszélyesnek, meg amúgy is kedves a kinézete.... meg szerintem velem egy idős lehet.

-Amúgy én Amanda Hiller vagyok.-nyújtom felé a kezem.
-Örvendek.-rázza meg a kezemet.
-Szóval, mit mutassak meg neked a városból?-kérdem.
-Hát... mindent.-neveti el magát.
-Az eltart egy darabig.-elindultunk a főváros felé.
-Amúgy hány éves vagy?-kérdem tőle.
-17.-mondja.
-Én is.-mosolyodok el.
-És melyik suliba fogsz járni?-kérdem.
-Magán tanuló vagyok.-mondja.
-Ó, értem... az milyen?-kérdem.
-Jó.-csak ennyit mondott... hát oké.


Jó sokára ért véget ez a "túra"... utána elköszöntem Azusától és hazamentem.... végre.
Amúgy nagyon kedves és aranyos lány ez az Azusa... remélem még fogok vele találkozni.
Mikor hazaértem, lehúztam a cipőm, felmentem a szobámba és elkezdtem tanulni.
Mivel holnap írunk négy anyagból úgyhogy...... hajrá.

Miután megtanultam, ránéztem az órára, 22:22... de jó, szóval kívánok valamit.
Azt kívánom, hogy mihamarabb gyógyuljon meg Armin és Alexy.

Miután ezzel is végeztem, átvettem a pizsimet és behuppantam az ágyba.



Felkeltem, és furcsálltam, hogy ilyen korán felkeltem... ránéztem az órára, 4:12.... érdekes... na mind egy, visszaalszom.
Visszaaludtam volna, de hallok a bejárat felől ajtónyikorgatást.... úgy emlékszek, hogy én bezártam.
Félek... mi van ha betörő, vagy ilyesmi?! és mi van ha kés van nála, vagy hasonló fegyver?!
Nagyon félek lemenni megnézni, hogy nem e valaki van lent.
Hallom, hogy valaki jön fel a lépcsőn! Mit csináljak? Nem ugorhatok ki az ablakon..... ha elbújnék is, biztos, hogy megtalálna. Mit tegyek?!
De ha jobban belegondolok.... ha kiugornék az ablakon akkor semmi bajom nem lenne, mert nem vagyok olyan magasan fent... egye fene, kiugrok.

Már épp készültem volna kiugorni az ablakon, de egyszer csak benyitott az ajtón valaki.... és én pont akkor ugortam ki.... megmenekültem!
Felnéztem a szobám ablakára, hogy ott van e még az az illető, és igen, de hé...... ez, apa?!

-Mit ugrálsz kifele az ablakon?-neveti el magát.
-Bocs, azt hittem, hogy egy betörő vagy ilyesmi.-mondom.
Gyorsan bementem a házba és átöleltem apát.
-De rég láttalak már.-mondom könnyes szemmel... nagyon hiányzott.
-Te is nekem kincsem.-ölelt át jó szorosan.
-Anya?-kérdem.
-Neki még sajna dolga akadt, így csak én jöttem.-
-Értem.-
-Igaz is... hoztam neked valamit.-elengedett és felém nyújtott egy szatyrot.
-Tényleg? Köszönöm!-elvettem tőle a szatyrot és egy szép egybe ruha volt benne.
-Átvehetem?-kérdeztem apától aki bólintott egyet én pedig gyorsan felmentem a szobámba és magamra vettem a ruhát és úgy mentem le a lépcsőn.
-Milyen?-kérdeztem.

-Nagyon jól áll.-
-Köszi.-mondom.-Ja igen... meddig fogsz itt maradni?-kérdem.
-Nem jó a társaságom?-
-De, csak kérdeztem, mert nem akarom, hogy még elmenj.-
-Hát, vagy egy hétig.... sajna.-mondja apa, én pedig elszomorodtam..... bár több ideig maradna még itt.
-De ne búsulj kincsem, még itt vagyok.-mosolyog rám apa, amitől egyből jobb kedvem lett.
-Jól van.-
-Amúgy nem kéne még neked visszaaludnod? Még csak négy óra.-mondja.... biztos ő még kipakol vagy ilyesmi.
-De, akkor jó éjszakát... vagyis jó reggelt.-mondtam, majd felmentem a szobámba, behuppantam az ágyba.... alig várom, hogy együtt töltsem ezt a hetet apával, de........ akkor mi lesz Arminnal?
Tényleg....... apu nem tudja, hogy van egy fiúm.... szerintem nem most kéne majd neki bemutatni, mert amúgy is Armin beteg, és még sok kifogásolni valóm van még... na mind egy, nem most fogok ezen agyalni... inkább alszok.