12.fejezet Kínos kérdések sorozata

Felkeltem... vagyis inkább felkeltettek, mert apum kopogtatott az ajtón..... kissé hangosan.
-Jó reggelt Ami.-mondja apu az ajtón kívül.
-Reggelt..... de szeretnék még egy kicsit pihenni.-mondom álmos hangon apának.
-Jól van kicsim, de ne sokáig, mert akkor el fogsz késni.-
-Jó, jó...-mondom.
Ellazultam az ágyon és visszaaludtam..... volna, de épp akkor szólalt meg az ébresztő..... grrr!
Na mind egy, ideje felkelni. Felpattantam az ágyról és elkezdtem öltözni.
Egy fekete pulcsit és egy csőnadrágot vettem fel,  mellé egy sportcipőt.
Miután végeztem, bementem a fürdőbe, megmosakodtam, fésülködtem, sminkeltem, és már mehettem is le a lépcsőn ahol apu épp palacsintát sütött.... hmm.
-Hmm, palacsinta.-vettem el egyből a tányérról egyet.
-Bizony.... tudom, hogy ez a kedvenced.-mondja mosolyogva.
-Az bizony... de most mennem kell a suliba, szia.-köszöntem el apától, felkaptam a táskám, felhúztam a cipőm és már indultam is.
Mentem EGYEDÜL a suli felé, mivel Armin beteg.... pech.

Megérkeztem a suliba.
Bementem az osztályterembe, és amint meglátott Rosa odajött hozzám nagy mosollyal az arcán.
-Szia, képzeld, egy hét múlva, pénteken lesz a suliban egy bál!-mondja Rosa szinte már ugrálva.
-Az tök jó.-mondom én is vigyorogva.
-Aha, és párokba kell majd menni... én Leighel megyek, te pedig biztos, hogy Arminnal.-huncut mosoly jelenik meg barátnőm arcán.
-Még nem biztos, mert lehet, hogy majd nem tud jönni.-mondom rá.
-Biztos tud majd jönni.-
-Lehet, na szóval... képzeld el... apum itthon van.-mondom vidáman.
Rosa csak értetlenkedik....
-Az apum hazajött külföldről és csak egy hétre marad itthon.-mondom, de az elejét kissé szótagolva mondtam el.
-Áh, értem... na és ő tudja, hogy.... izé, te és Armin...-kérdi.
Megrázom a fejem.
-Na és majd, hogy akarod neki elmondani?-
-Azt még nem tudom, de majd kitalálok valamit... nem kell azt nagy dobra verni.... apum nem túl szigorú... inkább vicces.-mondom.
-Értem.-
Becsengettek.
Bejött a matek tanár és elkezdődött az óra.
Komolyan mondom... ez nem matek óra.. ez inkább spanyol óra... mert egy mukkot sem értek abból amit a tanár hablatyol, és ami a táblán van, azt meg végképp nem értem.

Kicsengettek VÉGRE!
Odamentem a lányokhoz beszélgetni.



Gyorsan véget értek a tanítások és.... most nem mehettünk még haza, mert az igazgatónő megkérte a tanulókat, hogy maradjanak még egy kicsit, mert fontos mondanivalója van... biztos a bállal kapcsolatos.
Az udvaron vártuk az igazgatónőt.
Megérkezett az igazgatónő, és máris belekezdett a beszédébe.
-Kedves diákok, mint tudják jövőhét pénteken bál lesz... és szeretném megkérdezni, hogy ki, esetleg kik segítenének feldíszíteni, feldekorálni a tornacsarnokot... mivel ott lesz a bál.
Rosának megcsillant a szeme.
Rosa nyújtotta a kezét, és mondta, hogy ő szívesen kidekorálja a tornacsarnokot..... és utána én is felnyújtottam a kezemet, mert nem akartam, hogy csak ő maga csinálja meg... mivel elég nagy a csarnok.... utána pedig sorra a lányok... vagyis Kim, Iris, Viola és Melody.
-Rendben lányok, akkor ti fogjátok kidíszíteni a csarnokot...-mondja az igazgató.
Azután már elengedett minket és mehettünk haza.... azt hittem még mást is fog mondani... na mind egy.

Nem haza indultam, hanem Arminék háza felé.
Megérkeztem és bekopogtam.
Most nem Alexy nyitott ajtót, hanem most Armin... úgy látom, hogy kezd jól lenni.
-Szia.-köszönt.
-Szia.-
-Gyere beljebb.-engedett be.
-Kösz.... jobban vagy már?-kérdem tőle.
-Igen, már sokkal jobban.-mondja.
-Értem.... képzeld, jövőhét pénteken bál lesz.-mondom Arminnak.
-Tényleg?Az csúcs!-virul fel.
 -Aha, és arra gondoltam, hogy... te meg én együtt elmehetnénk arra.-pirulok el, ő pedig elmosolyodott.
-Én is úgy gondoltam.-hajolt le hozzám és megcsókolt.... hmm, Armin csókja olyan szenvedélyes... beleborzongok.
Elhajolok tőle és mosolygok rá.
-Te kis huncut.-mondom neki játékosan.
Armin elmosolyodott és utána megint megcsókolt, de most szenvedélyesebben... én pedig csak pirulok és visszacsókoltam.
Ezt a csókcsatát a kanapén folytattuk, amíg Alexy közbe nem szólt.
-Khm... Sziasztok.-mondja Alexy.
-Szia.-köszönök zavartan.
-Kitalálom.... látogatóba jöttél.-mondja vigyorogva.
Bólintok.
-Értem... én most bemegyek a szobámba, hogy ne  zavarhassak.-mondja Alexy, majd bement a szobájába.
Vajon mennyi az idő?
Ránéztem az órára és látom, hogy 16:24......b*zd, nekem már rég haza kellett volna mennem.

-Bocsi nekem most mennem kell haza.-mondom Arminnak.
-Miért?-kérdi.
-Mert apum hazajött egy hétre és nem szeretném megváratni, és szeretnék némi időt együtt tölteni vele.-mondom.
-Komoly? És tud rólam?-kérdi.
-Nem.-
Ráncolja  homlokát.
-Még nem tudom, hogy mikor foglak neki bemutatni.-mondom.
-Értem.-
-Na, de nekem most már mennem kell, szia.-nyomtam a szájára egy puszit és azután elmentem.

Hamar hazaértem, lehúztam a cipőm, letettem a táskám és indultam a nappaliba, ahol apa nézte a tv-t.
-Szia.-mondom
-Szia.-
-Mit nézel?-kérdem.
-Focit.-mondja.
-Értem.... de én is szeretnék tv-zni, és én nem a focit szeretném nézni.-mondom.
-Akkor mit?-kérdi.
-Hmm.... mi van a tv-ben?-kérdem.
-Dr.Csont,NCIS, Mentalista.. meg még sok már.-mondja.
-Legyen akkor a Mentalista.-mondom, és apu átkapcsolta arra.
Leültem mellé a kanapéra és együtt néztük a tv-t.
Miután vége lett úgy döntöttem, hogy el fogom mondani neki, hogy Arminnal járok.
-Apa.... mondhatok valamit?-kérdem.
-Persze.-mondja.
-Nekem..... van egy barátom.-bököm ki.
-Úgy érted fiúd?-kérdi.
Bólintok egyet.... ő csak nevet.
-Áh, értem, és ki a szerencsés?-kérdi mosolyogva.
-A neve Armin.-mondom.
-Értem... esetleg holnap bemutathatnál neki.-mondja.
Ajaj....
-Jó.-mondom.
Még sokat beszélgettem apummal, de későre járt ezért felmentem a szobámba, átvettem a pizsimet és ledőltem az ágyra.


Másnap..... vagyis a napja annak, hogy bemutatom Armint apának.
Felöltöztem, fésülködtem, sminkeltem, reggeliztem és már indultam is a suliba, mert el fogok késni.
-Hú, még időben beértem.-gondoltam magamban, és halkan kifújtam a levegőt.
Mentem a szekrényem felé és mikor odaértem megdöbbentem.
Armin a szekrényemen dőlt és engem bámult mosolyogva.
Odaléptem hozzá és köszöntöttem.
-Szia, örülök, hogy most már jobban vagy.-mondom mosolyogva.
-Én is.-
-Amúgy.... arrébb állnál a szekrényemtől?-kérdem, és közben legyeztem a kezemmel.
-Óh, persze.-mondta, majd arrébb állt.
-Milyen óra lesz?-kérdi.
-Föci, és írunk.-mondom egyszerűen, közben a könyveimet rakosgatom a szekrényembe.
-A francba... nem tanultam semmit.-mondja.
-Pedig leírtam neked mikor meglátogattalak.-mondom és eszembe jutottak a tegnapi dolgok amitől elvörösödtem.
Armin csak értetlenül nézett, és utána esett le neki, hogy mit mondtam.... elmosolyodott.
Lehajolt hozzám és lágyan megcsókolt.... amitől még vörösebb lettem.
Elhajoltam tőle, és utána Kentint láttam meg ahogy néz rám szomorúan, és utána kiment az udvarra.
Utánarohantam, Armin pedig csak ott állt értetlenül.
Kimentem az udvarra, és látom, hogy Kentin ül egymagában a padon.
Leültem mellé.
-Kentin...-
-Mióta tart ez?-szakított félbe.
-Vagy egy hete.-mondom lehajtott fejjel.
-Értem.-mondja aztán felállt.
Én pedig megfogtam a csuklóját és néztem rá... de ő inkább oldalra nézett, hogyne lássam az arcát.
-Kentin, figyelj...-itt meg álltam egy kis időre, majd folytattam.-Szeretlek, de csak mint egy barátot, és szeretném, ha még a barátom lennél.-mondom.
-Sajnálom.... de ez nekem nem megy.-mondja.
-Miért?-kérdem.
-Amanda.... én szerelmes vagyok beléd... nem tudnák ezután csak barátként tekinteni rád.-mondja, majd kihúzta a karját és elment.
Én meg csak ültem egy helyben, és csak néztem ahogy Kentin távolodik tőlem.... a sírás kerülget.
Végül felálltam és bementem a terembe, beültem a padba, és gondolkoztam...... gondolatmenetemet Armin szakította félbe, ahogy mondja egyfolytában a nevem.
-Ami.... még a földön vagy?-kérdi, én pedig bólintottam egyet.
-Jó... amúgy mi a baj?-kérdi, és utána leült mellém.
-Semmi, csak....-
-Csak?-kérdi.
-Csak Kentin szerintem megutált.-bököm ki, Armin pedig néz rám értetlenül.
-Ugyan miért utálna meg?-kérdi.
-Mert nem tudta, hogy mi ketten összejöttünk és ő pedig..... szerelmes belém.-mondom lehajtott fejjel.
-Ó.-mondja.
Egy könnycsepp görbült le az arcomon... pedig megesküdtem volna hogy nem sírok.
Letöröltem a könnycseppet, de utána már valamilyen oknál, elkezdtem sírni.
Arminhoz bújtam, ő meg elkezdte simogatni a hajamat, és nyugtatgatott, hogy nincs semmi baj.

Néhány perc után abbahagytam a sírást, letöröltem a könnyeimet és rámosolyogtam Arminra, hogy most már nincs semmi baj.... de amúgy igenis van baj.
Becsengettek, bejött a tanár és elkezdődött az óra (Föci.)
Kiosztották a dolgozatot, és máris kezdhettük írni... de engem most nem érdekel ez a hülye dolgozat, bármennyit is tanultam rá.... meg amúgy sem tudok most gondolkozni.... engem most Kentin, és a vele való barátságom izgat, hogy hogy hozhatnám helyre.
-Befejezni, kérem az asztalon tegyék le a dolgozatot.-mondja a tanár, és kiejtett a transzból.... szélsebesen írtam valamit a lapra, hogy legalább meglegyen a kettes, és végül kiraktam az asztalra, és utána kicsengettek.... hogy fogok így öt órát kibírni... jobb lesz ha inkább hazamegyek.
Megkértem az igazgatónőt, hogy engedjen haza, mert nem érzel jól magam, és azután egy bólintással elengedett.
-Armin, hazamentem.-mondom neki.
-Várj, miért?-kérdi.
-Nem érzem jól magam.-mondom.
-Kentin miatt?-
Bólintok egyet.
-Értem... hazakísérlek.-mondja én meg ellenkezek.
-Nem kell, nem szeretném ha ellógnál.-mondom.
-Nem baj, nem érdekel.-mondja, majd megfogta a kezem és kivezetett a kijárat felé.

Az úton Armin még mindig fogta a kezem, és próbáltam nem vörösödni.... de utána valami eszembe jutott.
-Ja, igaz is.... apám szeretne megismerni.-mondom.
-Tényleg?-kérdi.
Bólintok.
Megérkeztünk, és utána behívtam Armint.
Kinyitottam az ajtót, lehúztuk a cipőnket, és a nappali irányába indultunk ahol apa, tv-zet (mint tegnap.)
-Szia apa.-mondom vidáman.
-Szia kincsem....-mondta, de miután meglátta Armin felállt és jól szemügyre vette.
-Ő a barátod?-kérdi.
-Igen.-
-Jó napot, a nevem Armin Blood.-nyújtsa ki a kezét Armin.
-Az én nevem pedig George Hiller.-rázza meg a kezét apa.
-Szeretnél itt maradni vacsorára?-kérdi apa, Armintól..... ledöbbentem, és úgy látom, hogy ő is.
-Persze.-mondja Armin zavartan.
-Rendben, üljetek le a kanapéra, addig én megterítem az asztalt.-mondja, majd távozott a konyha felé.
-Ez meglepő volt.-mondom.
-Hát az.-
-Az előző fiúimat sose hívta meg vacsorára.-csúszott ki a számon, majd utána befogtam a számat és néztem Armint, hogy erre mit reagál.
Ő csak mosolygott.
-Óh, szóval én különleges vagyok.-mondja önelégült mosollyal az arcán.
-Aha.-forgatom a szemem.
-De ha szabad megkérdeznem..... eddig hány fiúd volt?-kérdi huncut mosollyal.
-Öhm.... négy.-mondom zavartan, ő pedig önelégülten mosolyog.
-Na, és neked hány csajod volt?-kérdem.
-Hát... mivel én mindig csak PSP-ztem, meg gépeztem, ezért nekem még sose volt barátnőm.-mondja, nekem meg leesett az állam.
-Komolyan?-kérdem.
-Aha... miért olyan meglepő?-kérdi.
-Mert hát.... te olyan helyes vagy, meg kedves..... meg minden.-inkább nem is folytatom, mert különben elkezdek vörösödni.
Armin egy nagy mosoly kíséretében közelebb ült hozzám, és mélyen a szemembe nézett.
-Gyönyörű a szemed.-suttogja lágyan.
-A tiéd szebb.-mondom én is suttogva.
Vagy két percig csak néztük egymást kék szemét, de utána nem bírtam magammal..... ezért  lesmároltam.

Ott csókolóztunk a kanapén, de egyszer csak.....
-Gyerekek, kész a ka.....-látott meg minket apa enyelegni.... Armin gyors mozdulattal hajolt el tőlem, és elült mellőlem nagyobb távolságra.
-Óh, a mai fiatalság.-mosolyodik el apa.
Mi ketten Arminnal pedig halkan kifújtuk a levegőt.
-Gyertek, kész a kaja.-mondja apa, majd felpattantunk a kanapéról és a konyha felé vettük az irányt.
Leültünk az asztalra, majd apa felszolgálta nekünk a spagettit... nyami.

Szép nyugisan ettünk, egy szót sem szólva...... ez már túl kínos csönd szerintem.
-Nos, Armin, mióta ismered a lányom?-kérdi apa..... ajaj, most jönnek a kínos kérdések sorozata.
-Amióta első nap megjött a suliba.-mondja Armin.
-Értem.... és komolyan gondolod ezt a kapcsolatot?-kérdezi apa.
-Igen.-mondja Armin határozottan.
Apa rákönyökölt az asztalra, és tovább folytatja a mondandóját.
-Mik a terveid az iskola után?-kérdi.
-Egyetemre szeretnék menni.-mondja.
-Tudod már mi akarsz lenni, ha felnősz?-
-Gépészmérnök.-
Húh..... Armin már köpi-vágja a válaszokat.
Itt apa közelebb hajolt az asztalnál.
-Ugye még nem szeretkeztetek?-kérdi.
Nekem és Arminnak vérvörös lett az arcunk.
-N-Nem uram.-mondja zavartan.
-Apa, Arminnak már szerintem mennie kéne, mert kezd sötétedni.-mondom, mert már elegem van, a kínos kérdésekből.
Apa bólintott egyet.
Kivezettem Armint a kapun.
-Húh, hát ez durva volt.-mondom.
-Hát igen.... na akkor majd holnap találkozunk.-köszönt el tőlem, és elment.

Bementem a házba, becsuktam magam után az ajtót, felmentem a szobámba, átöltöztem... és még nem akartam aludni.... inkább a földön ülve, lábam az ágyon volt, és a lábam a nagy delfinemhez ért... ezért unalmamba azt kezdtem el verni.... utána a földön fekve  elaludtam.