13.fejezet Elrabolva

A suliban nagyon fájlaltam a nyakam, mert a földön aludtam el tegnap este.... most meg nagyon fáj, ahogy a gerincem is.
A nyakamat dörzsölve mentem a folyosón, de egyszer csak megjelent előttem az igazgatónő, egy halom lappal a kezében.
-Kisasszony, megtenné, hogy ezeket az iratokat levinné a raktárba?-kérdezte Miss Stefani tanárnő.
Mielőtt válaszolni tudtam volna, belenyomta a kezembe az iratokat...... hát kösz.
Elment, én pedig indultam is a raktár felé.

Mikor a raktárhoz értem, egy hanga lettem figyelmes.
A raktárból jött az a bizonyos hang..... és én épp az ajtó előtt állok reszketve... most akkor kinyissam az ajtót vagy ne?!
Egy határozott mozdulattal megfogtam a kilincset, és kinyitottam az ajtót.
Körülnéztem, és nem volt bent senki... biztos csak képzelődtem.
Sötét volt bent, kerestem a villanykapcsolót, de nem találtam.. na mind egy.
Letettem az iratokat egy asztalra és távoztam volna, de egyszer csak.....
Az ajtó becsapódott.... egy pillanatra megrémültem, de utána észbe kaptam.... biztos a huzat miatt, de várjunk..... itt nincs egyetlen ablak se, ha csak nem....
Lépteket hallok magam körül ahogy egyre közelebb jön hozzám az illető..... sajna túl sötét volt, hogy lássam ki lehet az.
Egyszer csak hallom, hogy megállt... megnyugodtam, de nem sokáig mert akkor épp egyik kezével befogta a számat, a másikkal pedig szorította a kezemet..... nagyon erősen.
Sikongattam egyfolytában, rá is tapostam a lábára, de nem használt, inkább még jobban szorította a kezem.
Már könnyezek a fájdalomtól, és ettől a szituációtól.... mégis ki ez az alak, és mit akar tőlem?
Egyszer csak egy kendőt szorított a szám elé... de nem tudtam, hogy miért.... de e pillanatban elkezdtem homályosan látni, nem értettem, hogy miért, és utána már elöntött az álmosság, és én.... elájultam.

*Idegen szemszög

Végre kidőlt a kis csaj... akkor most már vihetem is oda Dakenek.... de előtte még azt mondta, hogy tegyek be egy üzenetet a 13C-s szekrénybe valamilyen Armin gyereknek.... pff sima ügy.
Letettem a csajt a földre, és gyors sebességgel, hogy észre ne vegyenek, betettem egy cetlit a 13C-s szekrénybe, és visszarohantam a raktárba... még jó, hogy épp tanítás folyik.
Felkaptam az ölembe a lányt és már rohantam is ki a suliból, ahol Dake, és a haverok egy furgonból szólnak nekem, hogy jöjjek már.
Betettem a furgonba, és utána én is beültem.
-Szép munka, nos akkor mehetünk.-mondta Dake, és utána Jeff ráhajtott a gázra, és már indultunk is.

Pár perc múlva már az épület előtt voltunk.
Kiszálltunk, Bob felkapta a lányt, és bement az épületbe.... úgy látom, hogy ez egy elmegyógyintézet volt... mivel az állt a táblán...én okos.
Mikor bementünk mi is, láttuk, hogy a falak omladoznak, és penészednek. és van néhány asztal és szék is.
Voltak szobák is, néhányba benéztem.... volt ott egy sima szoba, és egy olyan fehér szoba ahova az igen fogyatékosokat viszik be... hmmm talán ide kéne a lányt bevinni.
-Hé Bob, gyere ide.-kiabáltam Bob után aki meghallotta és oda jött hozzám.
-Mi az?-kérdi flegmán.
-Ide tegyük le a kislányt, és kötözzük le.-mondtam, majd utána így is lett.
Megkötöztük a lábát és a kezét, és utána a száját is bekötöttük.
Még most sem értem, hogy Dakenek minek kell ez a csaj.... hisz nincs is nagy melle, sem formás segge...... hát ő tudja.
-Menjünk, szóljunk Dakenek, hogy idehoztuk.-mondtam, majd Bobbal elindultunk.

Armin szemszög*

Hú, végre kicsengettek, de hol van Ami?
Reggel még láttam őt bejönni.... érdekes.... majd előbukkan valahol.
Hova is raktam a PSP-m? Ja, a szekrényembe.
Kinyitottam a szekrényemet és egyszer csak kiesett belőle egy cetli.
Felvettem és elkezdtem olvasni.

-M-MI?!-törtem ki.
Ezt biztos, hogy nem Ami írta... ő nem így ír, és ő biztos, hogy ilyet soha nem írna nekem..... vagy mégis?
NEM! Biztos, hogy ezt nem ő írta, de akkor mégis ki.... de, egyébként ő most  hol van?

Ez nekem gyanús.... valamilyen oknál fogva féltem őt.... mintha jelezné, hogy mentsem meg.
Ez hülyeség... túl sokat nézem a tv-t.
Igen... biztos a tv az oka, de akkor.... miért érzem azt, hogy mintha hiányozna valami?
Különös.... csak nem?!

Amanda szemszög*

Kinyitottam a szemem, és mintha álmodnék...... mivel megint egy fehér szobában vagyok, de most meg vagyok kötözve.... nyugi, ez csak egy álom, nincs mitől félni.
De akkor miért fáj ennyire a karom?
Utána esett le, hogy EZ A VALÓSÁG!!
Mégis mit keresek én itt?
Várjunk.... az a fickó volt, de mégis miért vagyok itt?
Be volt kötve a szám, így nem tudtam kiabálni.
Bejött egy fickó... csak nem.. de!
-Látom felébredtél, jól aludtál?-guggolt le hozzám a szőke, zöld szemű srác.... már most reszketek.
Nem nézek rá, inkább a földet bámulom.
-Ha hozzád beszélek akkor illik idefigyelni!-kiabált rám, és felemelte a fejem az államnál fogva nagyon erősen, amitől nyögtem egyet, és az arca az enyémtől csak pár centire volt....
Nyeltem egyet, Dake pedig közelebb hajolt az arcomhoz, lehúzta a rongyot a számról, és végül megcsókolt..... undorodom a csókjától.
Próbáltam megharapni az ajkát, de nem sikerült.... utána ficánkolni kezdtem, hogy hagyja abba, de még az se vált be.... inkább biztatásnak vette, mert már a nyakamat kezdte el csókolgatni.
-N-Ne, kérlek.-könyörögtem... de nem vállt be.
Tovább folytatta, és most az ingemet kezdte el gombolgatni.... próbáltam ellenkezni, de nem lehetett, mivel le volt kötve minden végtagom.
Kigombolta lentről fent, és vigyorogva kezdte el bámulgatni a melleimet... szerencsére volt rajtam melltartó, de még így is nagyon kínos ez.... teljesen elvörösödtem.
Most a hasamtól felfele kezdett csókolgatni, de egyszer csak.
-Dake hívnak.-jött be egy 45 év körüli férfi.
-Jó.-felállt.
-Még jövök.-kacsintott rám egyet majd kiment az ajtón.

Dake szemszög*

-Halló ki az?-kérdem ridegen a telefonon.
-Hol van Ami!-kiabálja a másik vonalról.
-Óh, hát te vagy az Armin, de rég beszéltünk már, mizu?-kérdem.
-Ne szórakozz velem, hol van Ami!-morogja dühösen.
-Ja, Ami drága.... hát most épp megzavartál minket... épp most készülök elvenni a szüzességét.-mondom büszkén.
-Te rohadék! Úgy is megtalállak bárhol vagy!-mondja.
Kinyomtam.

Armin szemszög*

Az a rohadék kinyomta..... hívnom kell a rendőrséget.... de gyorsan, mert különbem Amit megerős........ inkább nem is folytatom.
Tárcsáztam a rendőrséget, elmondtam nekik mindent, mondták, hogy adjam oda a telefonom, mert úgy le tudják nyomozni, a hívást, hogy hol vannak.
Miután megtudták, nagy sebességgel rohantak a járőrkocsiba (én is velük mentem), és nagy szirénázással indultak a régi elmegyógyintézet felé.

Amanda szemszög*

Most mi lesz?Itt leszek halálom napjáig... vagyis máig?
-Hiányoztam?-jött be Dake.
-Nem.-mondom fagyosan.
-Óh, csak ugyan?-hajolt le hozzám, és vigyorgott a képembe.. pff.
Az egyik kezével elkezdte simogatni a hajamat, a másikkal pedig már a hátamnál járt kikapcsolni a melltartómat....ne!
Féltem megszólalni.. most mit tegyek?
Mihelyt ezen gondolkoztam szirénázást hallottam.

-Körbe vannak kerítve, jöjjenek ki az épületből felemelt kézzel!-kintről szólt egy férfi.
-Óh, a francba.-mondta Dake, aztán elfutott valahova, engem meg otthagyott.
Mivel nyitva volt az ajtó, hallottam ahogy betörték a bejárati ajtót, és, hogy elfogták őket... most már csak engem találjanak meg, kérem!
-Hé, itt vagyok!-kiabálom rekedten.
Szerencsére meghallották, és jöttek be értem.
Kioldozták a kötelet a kezemről és a lábamról, és látom, hogy az ajtóban Armin áll aggódó tekintettel.
Mikor kioldoztak nagy léptekkel odamentem Arminhoz, és szorosan átöleltem, és ő is engem.

-Azt hittem már soha többé nem láthatlak.-szipogom neki, és az arcom a mellkasába fúródott.... imádom Armin illatát, olyan megnyugtató.
-Én is.... ugye nem csinált veled semmit?-kérdi aggódva.
-Nem.-
Eltolt magától, és látta, hogy az ingem ki van gombolva, és kilátszik a mellem...... elpirultam.
Armin is kissé elpirult, de utána begombolta az ingem.
-Az a szemét állat.-mormolja.
Fújja ki a levegőt.
-De most már minden rendben lesz.-mosolyog rám Armin.
-Remélem.-mondom kissé idegesen.
-Nyugi, nem lesz semmi baj, lecsukják azt a szemetet, és végre minden jó lesz.-néz bele mélyen a szemembe, és én is az övébe.
Lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam.... ő pedig visszacsókolt.
Ezt a csókot szeretem én, szenvedélyes és nem gusztustalan mint Dake-é.
Elhajoltam tőle.
-Menjünk haza.-mondom lágyan.
-Jó.-egyez bele.
A rendőrök hazavittek, ahogy Armint is, és a rendőrök elmesélték apámnak, hogy mi is történt velem, mert amúgy is a gyámom meg minden..... szóval örülök, hogy végre vége van, és ezért......soha többé nem fogok segíteni az igazgatónőnek...SOHA!