14.fejezet Bál

Másnap.... suliban szerencsére senki sem tudta meg, hogy engemet elraboltak, és ez nekem nagy megkönnyebbülés, mert nem szeretném ha ezért megnéznének, vagy ilyenek... na mind egy.... csak én és Armin tudja ezt az egészet a suliban.... azt hiszem.

Bizonytalanul léptem be a terembe ahol Rosa letámadott.... rosszat sejtek.

-Szia, van egy fontos mondanivalóm.-mondja komolyan..... megtudta, hogy mi történt tegnap?

Nézek rá rémülten.

-Mi ketten.... elmegyünk vásárolni!-ugrál Rosa mint egy ugró mókus ( ha van is olyan egyébként.)

Megkönnyebbültem és elmosolyodtam a hír hallatára.

-Oké.... de egyébként minek?-kérdem tőle, ő pedig kérdőn néz rám.

-Hát holnap lesz a bál, te okos.-böki meg mutatóujjával a homlokom.

Hú.... ilyen gyorsan eltelt egy hét? Észre se vettem.

-Ja, igaz is... akkor suli után?-kérdem, és bólintott egyet.

-Akkor ez letudva.... nos, akkor pakoljunk ki fizikára.-mondja barátnőm unott hangon.... nem nagy kedvence a fizika, én kimondottan kedvelem.

Kipakoltuk a könyvet, tolltartót, füzetet... és minden mást ami kell e pillanatban, és akkor épp csengettek.

Leültem a padba ahol Armin sunyiban a pad alatt játszott a telefonján.... nem változik.

Bejött a tanár, köszöntöttük és máris írogatott a táblára.... hát oké.

Vagy három oldal lap betelt a füzetemben annyit írtunk.

Mikor kicsengettek mindenki hangosan kifújta ki a levegőt és rázogatta a kezét amivel írt... sokat írt a tanár és nagyon gyorsan..... most jöttem rá, hogy igazából én se kedvelem a fizikát.

Odafordultam Arminhoz és látom, hogy még mindig a pad alatt játszik. Ránézek a fizikafüzetére és látom, hogy üres.... hát ilyet.

-Hé, semmit sem írtál az óra folyamán.-nyaggatom.

-Ja.-mondja egyszerűen.

-Majd odaadom a füzetet, hogy bemásold.-mondom elégedetlenül.

Átnézek a vállán és meglesem, hogy mégis mit játszik éppen.... Angry Birds.

-Játszhatok majd én is?-kérdem és közben kiskutya szemeket meresztek rá.

-Nem.-néz rám vigyorogva.

-Ó, csak ugyan?-nézek rá kihívóan.

-Próbáld elvenni.-feláll és felemeli a játékot a magasba.

-Hát jól van.-mondom ravasz mosollyal az arcomon, és ugrálok fel a játékért... de mivel Armin magasabb nálam így reménytelen, hogy elérjem.

-Na, feladod?-kérdi mosolyogva.

-Nem én!-jelentem ki, és nekiesek Arminra.

A földön végeztük.... Arminon fekszem, ő pedig alattam könyököl, hogy ne essünk hátrébb... én pedig egy "érdekesnek" mondható, pózba vágódtam..... fűl vörös az arcom... és úgy látom az övé is.

Feltápászkodtunk, lesepertük magunkat és egymásra néztünk.

Még jó, hogy csak mi ketten maradtunk a teremben.

Látom, hogy a játék még mindig a kezében van... hihi, itt az idő.

Ravasz mosolyra húzom a számat, és egy gyors mozdulattal kikaptam Armin telefonját a kezéből.

Kinyújtottam rá a nyelvem..... utána leültem a székemre, feltettem a padra a lábam, és elkezdtem játszani.

-Megverlek kis disznók!-mondom hangosan.

Armin csak nevet, és leül mellém.

Mikor már elegem lett a játékból, észrevettem, hogy Armin túl közel van az arcomhoz.... nem mintha zavarna.

Nézek rá nagy kék szemeimmel, és várom, hogy ő tegye meg az első lépést.... vagyis, hogy csókoljon meg.

Mintha a fejemben járna, ő úgy is tett.

Gyengéden csókol, közben a keze a derekamra vándorolt, én pedig körbefontam a kezem a nyakánál és úgy közelebb húztam magamhoz.

-Khm, khm.....-hallok egy ismerős hangot az ajtónál.

Gyors mozdulattal szakadtunk el egymástól és az ajtó felé néztünk..... Rosa állt ott csípőre tett kézzel és mosolyog.

-Nagyon cuki, hogy ti összejöttetek meg minden..... de ne a teremben enyelegjetek, jó?-kacsint ránk.

-Jó, jó bocsi.-mondom.

-Akkor, ma suli után?-kérdi Rosa.

Bólintok egyet.

-Mi lesz suli után?-kérdi Armin kíváncsian.

-Semmi, csak elmegyek Rosával venni ruhát a bálra.-mosolygok.

-Ja tényleg, holnap lesz..... akkor mikor menjek holnap érted?-kérdi.

-Hát fél nyolckor, mert nyolckor kezdődik.-mondom.

-Oké..... ez is letudva!-jelenti ki barátnőm, és épp e pillanatban csengettek.

Mikor végre véget értek a tanítások, elmentem Rosával, Leigh butikjába.

Mikor odaértünk, Rosa letámadta barátját, én pedig addig nézegettem az egybe ruhákat.

Hááátt.... elég nehéz lesz kiválasztani a megfelelő ruhát ENNYI ruha közt.

-Rosa, segítenél?-nyafogok barátnőmnek, aki nagy nehezen elvált barátjától, és odajött hozzám.

-Nem találsz magadnak ruhát?-kérdi.

-Nem nagyon...-mondom.

-Jól van, segítek.-egyezik bele.

Rosának jó az ízlése ruhát iránt, ezért szeretek vele vásárolni.

-Ez jó lesz?-mutat rá, egy rózsaszínes, báli ruhára..... nagyon szép ruha (remélem az ára is ilyen szép lesz.)

Ránézek az árára..... nem is olyan drága.

-Próbáld fel!-utasít barátnőm.

Megfogtam a ruhát, és bementem egy fülkébe.

-Nos, hogy áll?-léptem ki a fülkéből.

-Wow... nagyon szép vagy!-csodálkozik Rosa.

-Köszi ^^.-pirulok el.

-Na, akkor most nekem segíts ruhát keresni.-mondja.

-Rendben.-

Visszavettem a ruhámat, utána kerestem Rosának egy jó rucit.

-Ehhez mit szólsz?-mutattam rá egy lilás ruhára.... Rosának felcsillant a szeme.

Mire pislogtam egyet, Rosa már bent is volt a fülkében a ruhával.

-Milyen?-kérdi, mikor kilépett a fülkéből.

-Hű.... csodaszép vagy!-jelentem ki, mert így is volt... nagyon jól áll neki a lila szín.
-Komoly? Köszike >w<.-
Mikor végre kiválasztottuk a ruhát, elköszöntünk egymástól, és hazamentünk.

Mikor hazaértem, lehúztam a cipőmet és látom apámat, aki épp a konyhában vacsorát készít.
Köszöntöttem, és felmentem a szobámba gépezni (facebookozni.)
Nem nagyon szoktam rá fellépni, de most unatkozok és ezért léptem fel most rá.
Látom, hogy vagy harminc értesítőm van, és tizenöten ember barátnak jelölt.... biztos az osztálytársak.
Megnéztem az értesítéseket, és visszajelölgettem az embereket akik bejelöltek (mivel láttam, hogy az osztálytársaim voltak.)
Láttam, hogy Armin is bejelölt, hmm...... kíváncsi vagyok az adatlapjára.... és a képeire *perverz nézés*... haha.
Meg is néztem... hmm, azt hittem ennél "érdekesebb képei lesznek, de.... találtam is egyet....hű.

Tudtam, hogy Armin kocka... de, hogy kockás....hű, csak ennyit tudok rá mondani.... szivárványt nyálazok.

Vagy öt perc múlva tértem vissza a világra.... kiléptem facebookról és kikapcsoltam a gépet.
Lementem a konyhába, ahol már apa épp kész lett a vacsival.... töltött káposzta.... nyam.
Szedtem ki magamnak egy tányérra, leültem az asztalhoz és ettem.
Mikor végeztem, elmostam magam után és felmentem a szobámba, ahol átvettem a pizsimet és elmentem alukálni.



Reggel, vagyis ma lesz a bál..... alig várom.
Felpattantam az ágyról, felöltöztem, fésülködtem, sminkeltem és lementem a nappaliba, ahol már apa a kanapén szürcsölgeti reggeli kávéját.
-Jó reggelt.-köszöntöttem.
-Neked is.... hogy aludtál?-kérdi.
-Jól.-mondom kissé vidáman.
-Értem.... ugye ma lesz a bál.-
-Igen... de honnan tudod?-kíváncsiskodok.
-Onnan, hogy mikor elmentem bevásárolni, elmentem az iskolád előtt és láttam egy kiírást, hogy " bál lesz... bla bla bla..."-mondja.
-Ja, értem.-
Mikor ezt letárgyaltuk, bementem a konyhába, csináltam magamnak egy kisadag reggelit.
Miután már megreggeliztem, bepakoltam a cuccaimat a táskámba, felhúztam a cipőm, és már mentem is ki az ajtón.
Mikor kiértem, Armint pillantottam meg.... eszembe jutott a tegnapi dolog.... a kocka.
Rögvest elpirultam.
Lehajtott fejjel indultam felé.
-Jó reggelt.-köszöntött kedvesen.
-Reggelt.-mondom kissé félénken.
Bezártam a kaput magam után, és elindultunk.
Minek aggódni... úgy sem jön rá, hogy nézegettem a képeit... csak nyugi.
Mondogattam ezt magamnak... és be is vált.
Eszembe jutott, hogy még sose mentünk kézen fogva.... hmm, akkor most itt az idő.
Mikor láttam, hogy a keze szabadon volt, gyors összekulcsoltam a kezem az övéjével.
Meglepte őt ez a dolog, de utána elmosolyodott és kicsit szorított a kezével.
Sok mindenről beszélgettünk az út folyamán, de sajna megérkeztünk a suliba.

Csak a teremben engedtük el a kezünket, majd leültünk a helyünkre.
Egyszer csak megszólalt a hangosbemondó.
-Figyelem, azok akik vállalták a bál feldíszítését, jöjjenek a tornaterembe!-mondta az igazgatónő.
Na, akkor én és a csajok ma nem tanulunk... haha.
-Akkor majd találkozunk.-köszöntem el mosolyogva Armintól, és elindultam a lányokkal a tornaterem felé.

Megérkeztünk, és látjuk, hogy az igazgató is itt van.
-Nos, először is, fel kellene seperni, és utána fel kéne tenni a díszeket.-mondja az igazgatónő.
Én, Kim és Melody sepertünk fel, addig a Rosa, Viola és Iris feldíszítette a csarnokot..... meg kell, hogy mondjam, nagyon jó munkát végeztünk.
Sajna vissza kellett menni a termünkben, ahol épp uncsi biosz óra van.
Legalább három órán nem voltunk, és az a jó, hogy csak négy óránk lesz megtartva, vagyis ez az utolsó óránk.

Mikor véget ért a tanítás, mindenki nagy sebességgel indult hazafele... beleértve mi is.
Otthon még volt egy csomó időm, hogy elkészüljek... addig pedig gépeztem.. vagyis World Of Warcraftoztam.

Miután már meguntam, ránéztem az órára, 19:02..... na mos már ideje készülni, mert Armin félkor jön.
Gyors belebújtam a ruhámba, megcsináltam a hajamat és a sminkemet és végül felhúztam a rózsaszín magassarkúmat ami pont illett a ruhámhoz.
Miután elkészültem, ránéztem az órára 19:24.... még időben vagyok.
Lementem a nappaliba.
-Ejha, de gyönyörű vagy.-mondja apa.
-Köszönöm.-pirulok el.
-Érezd jól magad.-
Kopogtak, ezért gyors odarohantam az ajtó elé és kinyitottam... Armin volt az, aki ledöbbent mikor meglátott... és egy kissé el is pirult.

-Szia, nagyon szép vagy.-mondja egy mosoly kíséretében.
-Köszi, akkor mehetünk?-kérdeztem Armint, és utána már el is indultunk.


Mikor odaértünk, már tele voltak emberekkel.... hisz még nyolc sincs.
Bementünk a csarnokba, ahol Rosa letámadott..., hogy láthatott meg minket, ennyi ember között, és sötétben? Hmm.... talán félig bagoly?
Utána jött Leigh, hű... passzolt az öltönye Rosa ruhájához.... ezek tényleg egymáshoz illenek.
-Sziasztok, jöttök táncolni?-kérdi hangosan Rosa, mivel bömbölt a zene.
-Aha.-kiabálom vissza.
Megragadtam Armin kezét és mentünk a "táncparkett" közepére, ahol Rosa és Leigh táncolt.
Mi is Arminnal elkezdtünk táncolni, és kissé egymáshoz simultunk.

Miután kitáncoltuk magunkat, mentünk a büfébe venni valamit inni.... de kár, hogy csak teát, meg kólát adnak.... szívesen ittam volna valami ütősebbet.... de mind egy.
Vettünk két kólát, és elmentünk egy csendesebb helyre.
Az osztályteremben kötöttünk ki.... még jó, hogy nem zárták be.
-De jól érzem magam.-jelentem ki.
-Én is.-ajándékoz meg a légszívdöglesztőbb mosolyával.
-Izé... visszajelöltelek facebookon.-
-Tudom.-
-És... láttam a képeidet.-pirulok el.... akkor most vagy soha.-És láttam egy... igen "érdekes" képet.-mondom, és az érdekes szót kihangsúlyoztam.
-Milyen érdekes képet?-húzza fel a szemöldökét.
-Olyat amin épp játszol, és.... nincs rajtad póló.-bököm ki végre.
Elmosolyodott.... szóval leesett neki.
-Ó, szóval ki is a perverz uraság? Vagyis inkább perverz asszonyság.-röhögi el magát.
-Hé, nem is igaz!-biggyesztettem le alsó ajkamat.
-Jó jó, persze.-vigyorog.
-Nem volt túl meggyőző.-mondom sértődötten.
-Nem vagy az.-mondja lágy hangos, és közben a tekintetemet fürkészi.
Armin megcsókolt és közben a keze a derekamat fogta.... én pedig a kezemet a nyaka köré fontam és visszacsókoltam.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy már a padon fekszünk... vagyis én a padon, Armin pedig felettem. Mire észbe kaptam, Armin már kezdi lehúzni a ruhám cipzárát..... de egyszer csak megállt.
Leszállt rólam és látom, hogy nagyon vörös az arca, és kócos a haja.... akkor én vajon most, hogy nézhetek ki?
Utána én is felültem, és néztem Armint értetlenül.
-Bocs Ami.... de ne tegyünk semmi meggondolatlant.-vakarja meg a fejét.
-De.... te nem akarod?-kérdem, közbe felhúztam a ruhám cipzárát.
-Dehogynem, csak nem így.-mondja.
Bólintottam egyet, majd kimentünk a teremből és visszamentünk táncolni.


Miután vége lett a bálnak, Armin hazakísért, elköszöntem tőle, bementem a házba, ahol látom, hogy apa a kanapén aludt, közben ment a tv-n valami műsor.
Megpusziltam a homlokát és felmentem a szobámba, letöröltem a sminkemet és átvettem a pizsimet.
Bedobtam magam az ágyba és elaludtam.