16.fejezet Mi lesz ezután?

Amikor reggel felébredtem, Armin kissé kómás és mosolygós fejével találtam szembe magam.

-Jó reggelt.-mondom egy ásítás kíséretében.

-Jó reggelt álomszuszék, hogy aludtál?-kérdi, és közben megpuszilta a homlokomat.
-Jól, de sajog a fejem, és te?
-Én remekül aludtam, mert mellettem aludt egy gyönyörű lány akit tiszta szívből szeretek.-mondja mosolyogva.
Közelebb bújt hozzám és megcsókolt.
Visszacsókoltam, és nagyon tetszett amit az előbb mondott... én is nagyon szeretem őt.
-Én is tiszta szívből szeretlek.-mondom mikor már a szánk elvált egymástól.
-Na, de most már ideje felkelni.-ült fel az ágyról.
-Na.. ne már, még egy kicsit legyünk már így.-mondom nyafogva.
-Nem, nem... már elmúlt 10 óra, Alexy kinyír ha egyedül kell takarítania.... meg amúgy is...-itt elhallgatott és mintha kínos témáról beszélne elszégyellte magát.
-Meg amúgy is?-kérdeztem vissza tőle.
-Jönnek ide mindjárt a szüleim látogatóba.-sóhajt fel.
-Mi van? Akkor máris takarítsunk!-böktem oldalba Armint.
Gyors tempóval takarítottuk ki a nappalit ami kész katasztrófa volt... az én bulim ehhez képest lepkekaki volt.

Vagy 1 óra múlva kész lettünk mindennel, utána  felvettem a parókámat a kanapéról, elköszöntem az ikrektől és elindultam haza.
Mikor hazaértem lehúztam a cipőmet, lezuhanyoztam, felöltöztem és lementem a konyhába reggelit készíteni.
Mikor kész lettem a tükör tojásommal, leültem az asztalhoz és ettem.

Mikor végeztem, elmostam magam után, bementem a nappaliba és leültem a kanapéra tv-zni.
Vagy 2 óráig néztem a tv-t, aztán meguntam és elhatároztam magam, hogy kimegyek a parkba..... nem árt a friss levegő.
Kikapcsoltam a tv-t, felhúztam a cipőmet, bezártam magam után az ajtót, és máris indultam a park felé.


Mikor a parkba értem, nagy meglepetésemre megláttam Azusát..... Azusa Miyazakit... aki épp egy padon ült és valamit írt a jegyzetfüzetébe.
-Szia, rég nem láttalak.-mosolyok rá kedvesen.
Felnézett a jegyzetfüzetéről, és mikor látta, hogy én vagyok elmosolyodott.
-Szia, ülj le.
Leültem, és látom, hogy megint a jegyzetfüzetébe írogat.
-Mit írsz?-kérdem tőle.
-Verset.-mondja szégyenlősen.
-Tényleg? Megmutatod?
-Aha, persze.-adta oda a kezembe a füzetét.
Ezt állt benne:

Akár egy mese, talán túlságosan szép volt
a történet, mely kettőnkről szólt.
a mesénk  kezdetére emlékszel vajon még?
Olyan szép volt... Túlságosan szép!
 
Azon a napon is úgy vágytam a szeretetre...
Mikor beléptél az életembe... Te!
Egy porcelán játékbabához hasonlítottál engem,
Mikor felélesztettél valamit bennem...
 
Napokig vártam: "Hol marad már?"
Minden egyes perc nélküled még ugyanúgy fáj,
mint rég, de akkor nem tűntél el.
Érzem még, ahogyan kezed körülölel...
 
Egy porcelán játékbaba voltam akkor régen,
hiszen nem szenvedett akkor senkiért még szívem...
Sápadt arcom, sötét hajam, akár egy mesebeli lány,
kinek lelke törékeny, akár a porcelán.
 
Szerettél, s én tudom, ugyanúgy szerettelek,
De egy nap eltűntél, s én hiába kerestelek.
A mese végetért, széttörött a porcelán...
Így lett a játékbabából szenvedő lány.
 
Túl könnyű volt az állarc mögé bújni,
s téged tiszta szívemből imádni...
Most mindenem elveszett, mi szép volt régen.
Már tudom: Kár hinni a mesékben...


-Hűha.... ez csoda szép vers!-bököm meg Azusát.
-Köszi...-pirul el.
-Amúgy ezt konkrétan kinek írtad.... vagyis ki ihlette meg ezt a verset... tetszik valaki?-kíváncsiskodom.
-Öm.... hát senkinek se írtam, én ihlettem saját magam, ez csupa érzelemből van.... még....-itt elhallgat egy kis időre.
-Még sosem kedveltem senkit, vagyis.... még sose voltam szerelmes.-böki ki szégyenlősen.
-Sose?-képedek el.
Rázza a fejét.
Hm.... érdekes.

Azusával még sokat beszélgettem, de egyszer csak Lysandert és Castielt sasoltam meg akik épp leültek egy padra és Lys a jegyzetfüzetét mutassa Castnak aki figyelmesem nézi.... biztos egy új dalszöveg, amit Lysander írt.
-Hé... idesüss!-lökdös Azusa izgatottan.
-Mi az?
-Nézd azt a fiút!-mutat rá Lysanderre.
-Ő Lysander , mi van vele?-kérdem.
-T-Te ismeredőt? Ésésés.... milyen?-dadog itt össze-vissza.
-Beléd meg mi ütött?-kérdem nevetve.
-Semmi csak... úgy érzem, hogy...-pirul el.
-Bejön az a srác.-mondja vérvörösen.
-De nem is ismered.-mosolyodok el.
-Tudom csak.... ez olyan, szerelem első látásra dolog... vagy mi.-
-Ó.... szóval ő az első fiú aki tetszik nekem.... és ebben részesülhettem.-kamu könnyeket töröltem le az arcomról.... és utána elnevettem magam.
-Jól van milyen vagy.-duzzog.
-Jól van, bocs.... tudok valamiben segíteni ez ügyben?-kérdem.
-Hm.... hozz össze vele.-mondja pirultan.
-De hát én se ismerem nagyon... csak annyit tudok róla, hogy Lysandernek hívják és, hogy nagyon szétszórt és szeret verseket írni és tud énekelni... ez minden.
-Oh, szóval verseket ír és énekel.-olvadozik Miyazaki.
-Aha.. menj beszélj vele.-
-Nem... én túl félénk vagyok.-vallja be.
-Hát jó... akkor odahívjam neked?-kérdem.
-Nem is tudom....-bizonytalanodik el.
Pár perc múlva annyit veszünk észre, hogy Castiel felállt, elköszönt Lystől és elment.
-Remek... ez a te időd.-állítom fel Azusát.
-D-De.. mi van ha....
-Nem lesz semmi baj.. azt mondják Lys nagyon kedves, úgyhogy nem kell aggódni... na menj.-legyezgetem és be is vált, mert elindult Lysander felé.
Mikor látom, hogy odaért, látom rajta, hogy nagyon izgul, és el is van pirulva... amit szerintem nagyon aranyosnak találom rajta.
Lys mosoly.. szóval ez csak jót jelent.
Valamit kotyogott neki, de nem hallottam, és látom, hogy Azusa leült Lys mellé... biztos azt mondta neki, hogy üljön le.... most úgy érzem magam mint Cupido... hehe.
Ez után látom, hogy jót nevetnek... innen véget ért a munkám.... ideje hazamennem.

Mikor hazaértem, a kapu előtt Armint találtam.
-Szia, hát te?-kérdem tőle.
-Szia, épp téged vártalak... mondanom kell valamit.-mondja komolyan.
-Mit?-kérdem tőle feszülten.
-Az van, hogy.... beszéltem rólad a szüleimnek és meg akarnak ismerni.-mondja egy levegőétellel.
He?
-Ez komoly?-nevetek.
-Ez halál komoly.... a szüleim kissé...-vakarja meg a tarkóját.
-Nyugi, nem lesz gond.. biztos bírni fognak a szüleid... vagy ha nem úgy se választhatnak szét ugye?-kérdem tőle mosolyogva... ő pedig aggódva néz.
-Ugye?-kérdem idegesen.
-Persze, hogy nem.. csak egyszer Alexy hozott haza egy fiút, és azt mondta a szüleimnek, hogy járnak, erre ők kiborultak és megparancsolták Alexynek, hogy ha még egyszer találkozni mer azzal a fiúval, akkor kitagadják.... így nem volt más választása... szakított vele.
-De te nem egy fiút hozol haza, hanem egy lányt.
-Tudom, de aggódom... nem akarlak elveszíteni.-szorítsa meg a kezem, de nem túl erősen.

-Én se akarlak.-ölelem át jó szorosan.
-Csak egy baj van....-tol el magától.
-Mi?-kérdem.
-Ma este akarnak megismerni.
-Mi van?-lepődök meg.
-Nyugi, nem lesz baj.-puszilja meg az arcomat.
-Oké.... akkor mehetünk.
Fogta meg a kezem és elindultunk hozzájuk.

Mikor odaértünk, bementünk a házba és lám.... a két iker anyjával és apjával találtuk szembe magunkat.
-Szervusz, te lennél Armin barátnője?-kérdik lenézően.
-I-Igen.-mondom feszülten.
Armin mellettem még fogta a kezem, amit a szülők meg is pillantottak és nem tetszés gyanánt köhécseltek egyet... milyen hosszú lesz még ez a nap?