17.fejezet Komolyan, most kellett érkeznie?!

 (Sziasztok, 1000 bocsi, hogy tegnap nem adtam ki a 17.fejezetet, de azért mert bedöglött a gépem, de már jó.. úgy, hogy jó olvasást :))

Gyorsan elengedtük egymás kezét és a szülők szemébe néztem... lenézően néznek engem.
-Üdv, Amanda Hiller a nevem.-nyújtom ki a kezem Armin apjához és anyjához.
-Üdv.-mondják egyszerre hidegen.
Megrázzák a kezem, majd jól szemügyre vettek.
Észrevettem, hogy Alexy ott állt a szobája ajtajánál és figyel minket, és mikor látta, hogy megpillantottam azt olvastam ki a szájáról, hogy "hajrá" .... hát kösz.
-Gyere beljebb.-mondta az anyjuk nekem.
Beljebb vittek a nappalijukba, ahol leültünk a kanapéra... beleértve Armint.
-Nos...-kezd bele az apjuk.
-Az én nevem Jerry Blood, a feleségem pedig Carolina Blood.-mondta.

-És ha nem baj, szeretnénk tőled feltenni néhány kérdést.-mondja Carolina... vagyis az anyjuk.
-Anya!-szól rá Armin feszülten az anyjára.
-Mi az? Csak néhány kérdésem lenne a számára.-legyinti le fiát.
-Szóval...-kezdi bele.-Mióta jársz a fiammal?-kérdi érzelem mentesen.
-Majdnem egy hónapja.-mondom halkan.
-Értem, és eddig hány fiúval jártál? Mert nem szeretném, ha a fiam egy cafkával járna.-mondja kicsit feszülten.....cafka mi?
-Anya, miket mondasz?!-néz rá Armin dühösen az anyjára.
-Ne haragudj kisfiam..... szóval?-néz rám.
-Három.-mondom... amúgy néggyel, de nem akartam, hogy rosszat higgyenek.
-Hm... akkor jó.-halványan elmosolyodik.
-Vannak már terveid az iskola után?-kérdi most Jerry... vagyis az apjuk.
-Igen, egyetemre szeretnék menni.-mondom, és a légkör egyre feszültebb.
-Jól van.... de miért rózsaszín a hajad?-ráncolja össze a homlokát... ajaj.
-Erre a kérdésre konkrétan nem tudok válaszolni... mert nekem tetszik és kész.-mondom egy kicsit büszkén.
Sokszor kérdezték már régebben is, hogy miért, de nincs nagy jelentősége... tetszik és kész.
A szülők összeráncolt szemöldökkel szemeztek egymással..... bazd.
-Megbocsátanál nekünk egy percre?-kérdi tőle Carolina
Bólintottam egyet, és a szülők elhurcolták Armint a konyhájuk irányába.... most bizonyára kibeszélnek.
Hallgatózni szeretnék, de tudom, hogy az rossz dolog.
Ezután csak egy perc telt el, de a nappalitól a konyháig hallatszott a beszélgetésük..... de jó a hangszigetelésük, hehe.

-Nem engedem, hogy azzal a lánnyal járj.-parancsol rá Arminra az anyja.
-De miért..... hisz ő nem egy fiú, akkor mégis mi bajotok van vele?-kérdi feszülten Armin.
-Komolyan egy rózsaszín hajú lányt szeretnél? Nem, hogy inkább egy szőkét vagy egy barnát... vagy tudom is én...-mondja az apja.
Már megint a hajszínem miatt fognak ki... mint a régi osztályomban.
-Csak ennyi a bajotok vele? Hogy ő máshogy néz ki mint a többi lány? Én pedig azt szeretem benne, hogy ő nem olyan mint a többi... ő különleges.-lágyul meg a hangja Arminnak.
-De pont egy ilyet?-kérdi az anyja ridegen.
-Ő, nem egy ilyen, hanem a barátnőm... és szeretem.
Oh.... most biztos olyan a fejem mint a paprika... ilyet még nem mondtak nekem, mint ami ebben a percben történik... bár rossz, hogy szét akarnának választani minket, de legalább Armin kiáll értünk.... bár odamehetnék, hogy megöleljem, de sajna ott vannak a szülei.
-Kisfiam.... mi csak jót akarunk neked.-mondja az anyja.
-NEM, SOSE AKARTOK JÓT NEKEM, SE ALEXYNEK!-kiabálja Armin.
-Hogy jön ide Alexy?-kérdik.
-Óh, hát nem emlékeztek? Mikor Alexy hozott haza egy fiút és azt mondta, hogy járnak akkor mi csináltatok, ha?!-kérdi Armin feszülten.
-Jól van, de annak volt is oka....
-De ennek meg nincs oka!-szakítja félbe.
-Elég legyen! Vagy azt a lányt választod, vagy minket.... de ha a lányt, akkor innen mehetsz utadra!-mondja szigorúan az apja.
Bazd! Kidobják Armint a házukból, ha engem választ.... ilyen szemetek a szülei?
-Inkább őt választom mint titeket, mert ti mindenben csak parancsoltok és már elegem van belőletek!-Armin kiszaladt a konyhából és megállt előttem.
-Gyere.-nyújtsa a kezét.
Megfogtam és kivitt a házból.
-Most hova megyünk?-kérem, és már más utakon járunk.
-Nem tudom, csak innen el.-válaszolja rá.
-Inkább gyere hozzám, ott van egy vendégszoba.-mondom.
-Tényleg?-kérdi.
Bólintok egyet.
-Köszi.-ölel át jó szorosan.
-Nem szeretném, ha elválasztanának.
-Én se.-mondom, és az arcom a mellkasába fúródott.
Majd utána elengedett és kézen fogva indultunk el hozzám.
Már este volt, így felkapcsolták az utcavillanyokat.
Csak a szél süvítését lehetett hallani ami belekap a fák lombjába, és a baglyok huhogását amitől kirázott a hideg.

Mikor hazaértünk, lehúztuk a cipőnket és becsuktam magam után az ajtót kulcsra.
-Nos, kérsz valamit enni, inni?-kérdem, közbe felakasztottam a kabátom a fogasra.
-Nem kösz, nem vagyok éhes.-mondja egyszerűen.
-Oké.... akkor megnézünk egy filmet vagy valami?-fürkészem a tekintetét.
-Jó, úgy hallottam, hogy fent van az Annabelle magyarul... nézzük azt.-mondja izgatottan.
-Rendben.-mosolygok rá.
Felmentünk a szobámba, megkerestem a gépemen az Annabellet, letöltöttem a pendriverre, mert nem akartunk kis képernyőn nézni, és utána lementünk a nappaliba, és bedugtam a tv hátuljába pendrivet.
Kényelembe helyeztük magunkat a kanapén és elkezdtük nézni.


Mikor a felénél járhatott a film, már kezdtem álmosodni.
-Hé, nem szeretnéd nézni?-kérdi halkan Armin.
Rázom a fejem.
Megállította, felült és engem kezdett nézni.
-Gyönyörű vagy Ami.-mondja lágyan.
Elvörösödtem, és egyből felforrt a vér az ereimben.... már nem is vagyok álmos.
Becsuktam a szemem és vártam, hogy erre vajon mit fog tenni Armin.
Vagy két perc telhetett el, de semmi.
Kis résnyire kinyitottam a szemem, és látom Armin mosolygós fejét.
Utána teljesen kinyitottam a szemem, és felültem.
-Már nem is vagyok álmos.-mosolyodok szégyenlősen.-Megnézzük a film végét?-kérdem.
-Nem, nem.... ennél jobb ötletem van.-huncut mosolyra húzta a száját.
-Én mi lenne az?-kérdem vörösen.
-Az, hogy..... dámázzunk!-mosolyodik el..... ugye nem gondolta komolyan?
-Ó, te lökött.-lököm le a kanapéra és megcsókolom.
Visszacsókol, és megfordul, hogy ő legyen fent, én pedig alatta.
Elkezdte csókolgatni a nyakamat, és dezsavű érzésem támadt..... emlékszem még, hogy nálunk, pont ezen a kanapén vallotta be Armin az érzéseit, és én pedig akkor visszautasítottam.
Rossz visszaemlékezni rá, mert akkor azt hittem, hogy elveszítettem egy barátot..... de ez már a múlt.
Armin a nyakam után visszatért a számhoz és a kezével a hajamba túrt, én pedig a vállánál fogva közelebb húztam magamhoz.
A keze lejjebb csúszott egészen a combomig amibe gyengéden belemarkolt, majd ezután próbálta levenni rólam a pólómat... többé kevésbé.
Majd segítségül felemeltem a karomat, így könnyedén le tudta húzni a pólót.
Majd ezután Armin nyelt egyet, én pedig lefagytam....... biztos, hogy akarom, vagyis... még soha nem csináltam, és Armin se, ha még nem volt barátnője.. vagy igen?
Armin kiolvasta az arcomból, hogy mire gondolok e pillanatban, és végigsimított az arcomon.
-Minden rendben?-kérdi rekedtes hangon.
-Persze, csak ez az egész olyan.... kínos.-mondom én is rekedtes hangon.
-Hát az.-mosolyodik el.... nagyon tetszik nekem így most, hogy tiszta kócos a haja és az a kisfiús mosoly ah....
Majd utána Armin szép lassan megcsókol, én pedig már az ő pólója végét húzgálom felfele... de nem megy.
Így ő gyorsan lehúzta magáról és szenvedélyesen megcsókolt, de akkor...... kopogtak.
Egymásra néztünk és nem tudtuk, hogy most kinyissuk vagy folytassuk tovább..... így folytattuk.
Majd öt másodperccel később megint kopogtak... ki a fene lehet az.
Armin egy sóhaj kíséretében felült és odament az ajtóhoz, és kinézett a kukucskálón ( vagy min.)
-Egy harminc év körüli nő van odakint.-mondja, én pedig megrémültem.
-Hogy néz ki?-kérdem.
-Barna haj, kék szem.-mondja egyszerűen.
Felállok én is és a kukucskálóba pillantok... most?! Komolyan, most kellett érkeznie?!
-Mi az? Ismered?-kérdi.
-Igen.... ő az anyám.