18.fejezet Egy érdekes nap

Döbbenten bámul rám Armin, és nem tudja, hogy most mit mondjon... ahogyan én se.
-Most akkor mit csináljunk?-kérdi feszülten.
-Hahó, Amanda, itthon vagy?-kérdi az ajtó kívül az anyám..... nekem végem.
-Öltözzünk gyorsan fel.-mondja.
Gyors tempóval vettük vissza a pólónkat, megigazítottuk a hajunkat és az ajtó felé mentünk.
Egy sóhaj kíséretében kinyitottam az ajtót, és a drága anyukámmal találtam szembe magam.
-Ó, drágám... de rég láttalak, hogy vagy és ő.... ki?-mutat Arminra.
-Armin.... a barátom.-mondom kicsit nyugtalanul.
-Ó.-csak ennyi hallatszott el anyám szájából.
-Jó estét.-mondja Armin.... nem látszik idegesnek, vagy csak nem mutassa ki.
Anyám, (más szóval Clarissa, Clarissa Smith) végigméri Armint, és nem látok a szemében nem tetszést, vagy megvetést... ez jót jelent talán?
-Üdv, Amanda anyukája vagyok, Clarissa Smith.-nyújtsa anya a kezét Arminhoz.
Armin és én pislogunk vagy kettőt, utána Armin megrázza anyám kezét.
-Az én nevem pedig, Armin Blood.-mondja, majd bementünk a házba és a nappaliba mentünk.
Mikor odaértünk én és Armin egyszerre fagytunk le, mikor megláttuk a kanapét.... a francba, elfelejtettük megigazítani, és most meg úgy néz ki mint ha mi az előbb azt.... jaj de ciki!
Arminra pillantottam aki fülig vörösödött, majd utána rám nézett.
Én is elvörösödtem, és elfordítottam a fejemet, hogy ne lássa a vérvörös arcom.
Majd utána anyámra néztem aki rezzenéstelen arccal ült le a kanapéra... most vagy nem vette észre, vagy megpróbálja figyelmen kívül hagyni.
Utána mi is leültünk egymás mellé Arminnal.
-Nos, hogy vagy?-kérdem tőle a legkedvesebb mosolyommal.
-Köszönöm jól, és te? Milyen az új iskola?-kérdi.
-Jól, nagyon tetszik az új iskola.... örülök, hogy átiratkoztam ide.-mosolygok anyára, és megfogtam Armin kezét.
-Értem, és te drága ugyanabba a suliba jársz mint Ami?-kérdi anyám kedvesen Armintól.
-Igen.
-És.... hogyhogy itt vagy, mármint, itt laksz vagy nem is tudom, hogy mondjam...-látom anyám kissé feszült arcát.
-Nem... vagyis nem tudom, mert a szüleim elküldtek otthonról.-mondja szomorúan.
-Ó, és miért?-kíváncsiskodik anya.
-Hát azért, mert nem szeretnék, ha Amandával járnék, mert ő más..... én pedig ellent mondtam nekik.... és most itt vagyok.
-Szegénykém, tudod mit.... nyugodtan itt maradhatsz addig, amíg a szüleid be nem lássák, hogy tévedtek a lányommal kapcsán.-mondja anya.
-Vagy tudod mit? Beszélek én velük most... vagy inkább holnap, bizonyára már alszanak.-mondja.
Ránéztem az órára és látom, hogy hét perc múlva éjfél.
-Szerintem már ideje nekünk is lefeküdni, holnap suli...jaj.-eszembe jutott valami.
-Mi az?-kérdi Armin.
-Nincs nálad semmilyen ruha amit holnap feltudnál venni... és nincs itt a táskád, se a könyveid.-húztam el a számat.
-Ja.-vakarja meg a fejét Armin.
-Nem baj.... ruhát azt tudok adni apád szekrényéből, és azt hiszem, van itt valahol egy fekete iskolatáska, ami még a tiéd volt.-mondja anya kedvesen.
-De a könyvekkel mi legyen?-kérdem.
-Azt már nem tudom.-mondja anyám és a homloka ráncba szökött.
-Köszönöm szépen, de jobb ha holnap nem megyek iskolába.-mondja Armin.
-Ne butáskodj... megoldjuk.-mondom... de szerintem jobb is, ha Armin holnap tényleg nem jön suliba.
-Nem kel köszönöm.... jobb ha inkább már mennénk aludni.-mondja ásítva.
-Oké, akkor megmutatom hol a vendégszoba.-fogtam meg Armin kezét.
-Áh.... a vendégszoba be van zárva, és csak apádnak van hozzá kulcsa.-mondja anya egyszerűen.
-Akkor?-kérdem.
-Akkor azt hiszem, mivel bizonyára nem szeretne Armin egy kanapén aludni, akkor egy ágyban kell aludnotok.... de semmi olyat ne csináljatok.-mondja anya, majd bement a szobájába.
Majd kézen ragadtam Armint, és felmentünk a szobámba.
Bezártam magam után az ajtót, és leültem az ágy szélére.
-Hát ez a nap...-túrok bele a hajamba.-Elég érdekes volt.-mondom.
-Aha.-mondja.
Armin odajött hozzám és megcsókolt.

Visszacsókoltam és ledöntöttem az ágyon.
-Ne ne.... anyud mondta az előbb, hogy semmi "olyat" ne csináljunk.-mosolyodik el.
-Ó, valóban?-huncut mosolyra húztam a számat, majd átkaroltam Armin nyakát, és úgy közelebb húztam magamhoz, de nem csókoltam meg.
-Igen.... és szerintem jobb lenne ha aludnánk.-mondja, majd leszedett magáról, és betakarta magát.
Majd utána én is betakartam magam és Arminra néztem duzzogva.
Kuncogott egy kicsit, majd belepuszilt a hajamba.
-Jó éjt Armin
Közelebb kúsztam hozzá és megfogtam a kezét.
-Jó éjt Ami.-megpuszilta a homlokomat, és már kezdtem elaludni.
Vagy két perccel később Armin szuszogására lettem figyelmes... vagyis már elaludt.
Nagyon aranyos mikor alszik... de nem csak akkor, hanem mindig az.
-Szeretlek, Amanda.-motyogja Armin álmába... nem tudtam, hogy álmába beszél.
Elmosolyodtam és kissé megszorítottam a kezét.
-Én is téged.-motyogom halkan.... majd elaludtam.

(Bocsi, hogy ilyen rövid lett xd majd jövőhéten hosszabb lesz. :D)