24.fejezet Tévedés

(Sziasztok, bocsi a késésért, csak nagyon sokat kellett tanulnom, de már nem annyira.... mondjuk xd.
Addig is jó olvasást:D)

Mikor kinyitottam a szemem, egy kart éreztem meg derekam körül, amik szorosan öleltek át, és közben meztelen mellkasán pihentetem fejemet, és éreztem ahogyan mellkasa fel-le mozog.
Arminra pillantottam aki még aludt.
Elmosolyodtam, majd végigsimítottam az arcán ujjaimmal amire nemigen reagált, csak tovább szuszogott.
Kiengedtem magam karjaiból, majd felkeltem az ágyról.
Felöltöztem, majd lementem a lépcsőn, be a konyhába.
Kitaláltam, hogy meglepem Armint valami finommal, hmm.... mondjuk csinálok omlettet, azt elvégre tudok készíteni.
Kikészítettem a hozzávalókat, majd elkezdtem csinálni, de hallottam, hogy valaki jön lefele a lépcsőn.
Megfordultam és a kócosan mosolygó Armin állt ott előttem, akin csak egy bokszer volt... istenem de jól néz ki.
-Jó reggelt drágám.-köszöntött, majd lehajolt hozzám és megcsókolt... drágám? hmm... ez új, de tetszik.
-Reggelt, drágám.-mondom, majd viszonoztam csókját.
-Hogy aludtál?-kérdezte közben leült az asztalhoz.
-Jól, és te?-kérdeztem, és már elkezdtem kotyvasztani a reggelit.
-Remekül... csodás volt az este.-mondja kacéran, erre én csak válaszként elvörösödtem, majd tovább folytattam a reggeli készítést.
-Igen... az volt.-mondom fúl vörös arccal.
-Nos... mi jót csinálsz?-állt fel az asztaltól, majd mellém lépett.
-Omlettet... jó lesz?-kérdem tőle, majd begyújtottam a gázt.
-Persze... segítsek?-kérdezte, majd megráztam a fejem.
-Nem... mert amúgy meglepetés lett volna, hogy mire felkelsz, finom reggeli várjon... de nem így lett megírva.-mondom mosolyogva.
-Értem... akkor most visszaaludjak vagy valami és tegyek úgy mintha misem történt volna?-kérdi vigyorogva.
-Nem, nem kell... csak nézd a tévét vagy valami amit szeretnél.-mondom kuncogva.
-Amit szeretnék, hmm... bármit?-kérdezte huncutul.
-Aha, de most nem érek rá... főzőcskézek.-mondom, majd beletettem a serpenyőbe a masszát és a gázra helyeztem.
-Az kár... pedig jó ötleteim voltak veled.-mondja, közben megnyalta alsó ajkát.... totális mértékben elvörösödtem és próbáltam az omlettre figyelni, hogy ne égjen oda.
Sikeresen kész lett az első, és máris tettem a tányérra, majd odaadtam Arminnak, aki leült az asztalhoz és jóízűen kezdte enni az omlettet.... úgy látom ízlik neki.

Majd mikor végeztem, én is leültem mellé, és együtt ettük a reggelit.
Mikor végeztünk, elmostuk a tányérokat, majd szokás szerint felmentünk a szobámba és leültünk a gép elé, majd megbeszéltük, hogy letöltsük a GTA 4-et.... sajnos az 5-öt nem tudnám letölteni, mivel nagyon sokat foglal, ezért ez ráfér.
Tiszta jó játék.. lehet benne ölni, lelőni embereket, kocsit lopni, bunyózni, meg minden mást szétverni... jók benne a feladatok, és most ebben a főhős vagy ki, új élete lesz vagy mi azt olvastam.. de majd még meglátjuk.

Vááá... nem engedi letölteni, mert akkor lassítaná a gépet.. pff.
-Ilyen nincs!-akadok ki... pedig már olyan átéléssel voltam, hogy kinyírok mindenkit, és leszarom a világot stb...
-Nyugi, majd a mi gépünkön letöltsük.-mondja, majd arra leszek figyelmes, hogy megcsörrent Armin telója, majd felvette.
-Halló?.... aha.... igen itt.... oké öt perc és otthon vagyok.-mondja majd letette.
-Ki volt?-kérdeztem.
-Alexy, de most sajnos mennem kell.-mondja, majd felállt és elkezdett öltözni. Majd mikor kész lett kiment a szobából.
Utána mentem, majd kikísértem a kapun.
-Na, mentem szia.-csókolt meg búcsúzóul, majd elment.
Visszamentem a házba, be a nappaliba, és észrevettem, hogy a kanapén van a táskája.
Megfogtam a táskáját, majd kimentem a házból, és Arminék háza felé igyekeztem, ahol szörnyű látvány fogadott....
Armin egy másik lányt ölelgetett a kapuban, akinek derékig érő fekete haja volt, és barna szeme... rögtön elkapott a düh.... ki ez a lány?
Majd annyit vettem észre, hogy megpuszilják egymást arcon, és még mondtak valamit, de azt nem tudom, majd valahára Armin észrevett, és zavartalanul köszöntött.... most mivan?
-Szia miért jöttél vissza?-kérdezte.
-Te.. te utolsó szemét paraszt!-kiabálok vele... hogy tehette ezt velem.. amint kiteszi a lábát a lakásomból egy másik nőt ölelget és puszilgat?!
-M-Mi a baj?-kérdezte aggódva... MI A BAJ? AZ, HOGY EGY FRUSKÁT ÖLELGETSZ A HÁTAM MÖGÖTT!-gondoltam magamban.
Nekivágtam a táskáját, majd szó nélkül elrohantam.
Még kiabálta, hogy jöjjek vissza, de nem tettem.. inkább haza rohantam.

Mikor hazaértem, könnyeimmel küszködve zártam be az ajtót, majd leültem a kanapéra.
Hogy tehette ezt velem? Mikor Taylor itt volt, ő mondta, hogy bízik benne és, hogy szeret.... akkor rá ez nem vonatkozik? Megbíztam benne... de mivan, ha... ez nem is a aminek látszik?
Miért hívta volna fel Alexy Armint, ami miatt mennie kellett?
Lehet, hogy a volt barátnője? Nem.... Armin azt mondta, hogy neki még nem volt barátnője... vagy csak hazudta?
Már fogalmam sincs, hogy miben higgyek.
Tegnap este jól éreztük magunkat.... és erre most egy másik lány karjában láttam.... csak ennyire kellettem neki? Ezt nem hiszem... biztos csak egy félreértés lehet... talán.
Majd ezen agyalva kopogásra lettem figyelmes.
Kinyitottam az ajtót és Arminnal találtam szembe magam.
-Mit akarsz?-kérdeztem szárazon.
-Beszéljük meg... amit láttál az ne....
-Mit beszéljük meg? Ki ez a lány akit ölelgettél és csókoltál?-kérdeztem felháborodva.
-Nem csókoltam meg.-mondja Armin kiakadva.
-De ki ő?! Miért kellett ilyen hamar itt hagyni engemet egyedül és....-nem tudtam befejezni a mondatot, mert közbeszólt.
-Figyelj... ő az unokatestvérem... vagyis unokatestvérünk Alexyvel... ezért hívott fel, mert, hogy a szülei elutaznak kettő három napra, és nekünk kell rá vigyázni.... hisz még csak 14.-mondja, majd beletúrt a hajába.
Egy jó nagy adag kő esett le a szívemről...szóval csak az uncsija... én hülye meg milyen idiótaságokat gondoltam magamba.. szégyellem magam.
-Armin... ne haragudj, csak mikor megláttalak vele ölelkezni és puszilkodni, rögvest eluralkodott rajtam a düh... tudod, hogy szeretlek.-mondom neki.
-Tudom.... megértelek, mert én is kiakadtam volna, ha én látnálak meg téged egy fiúval ölelkezni, vagy mást csinálni... de ez lényegtelen... most már tudod mi a helyzet... amúgy bemutassalak neki?-kérdezte, én pedig megráztam a fejem.
-Majd később, addig netezek, vagy inkább lepihenek.-mondtam majd, elköszöntem volna Armintól, ehelyett ő szenvedélyesen megcsókolt... teljesen elbódít a csókja.
Az előbb még dühös voltam rá.... most meg már csak ő kell nekem és senki más.
-Bízhatsz bennem, mert soha nem csalnálak meg.... gyönyörű vagy, aranyos, vicces és még sorolhatnám, hogy milyen vagy... hisz nekem te tökéletes vagy.-mondja, majd átölelt.

-Te is nekem.-hajoltam oda a füléhez és lágyan belesúgtam.
Kirázta a hideg, majd eltolt magától és hosszasan megcsókolt.
-Sajnálom, de nekem most mennem kell... majd hívj, ha bármi van.-köszönt el tőlem újra.
Majd bezártam az ajtót és felmentem a szobámba gépezni.
Nem bánom, hogy egyedül vagyok most e pillanatban, hisz így nyugodtan tudom fejleszteni a Wow-on a karakteremet, haha.
Még hosszú a nap, de szerintem nemigen fogok innen a gép elől felállni, de nem is baj az... csak a szememnek, de bánom is én...
Majd lehet, hogy leugrok Arminékhoz, de kitudja... furcsa belegondolni, most, hogy tudom az igazat, hogy Armin nem csalt meg... hanem csak én képzeltem be... de ha jobban megnéztem volna a lányt, látszott rajta, hogy még fiatal... én butus.

(Tudom kissé rövid lett, de szerintem lényegében jó lett xd)