25.fejezet Egy jó nap... vagy mégsem?

Reggel hat óra van én pedig még mindig próbálnék aludni, de nem megy.... egész este gyötörtek a rémálmok.

Nem tudom miért, de Arminról álmodtam, aki előttem csókol meg egy vadidegen lányt.

Szörnyű volt... olyan mintha tényleg ott lettem volna, de még az a szerencse, hogy csak álmodtam.

Majd hirtelen ajtókopogásra lettem figyelmes... ki lehet ilyen korán?

Egy sóhaj kíséretében felálltam az ágyból, majd lementem a bejárathoz.

Kinyitottam az ajtót és meglepetésemre Rosalya állt ott... még korán reggel is ilyen energikus tud lenni?

-Szia mi baj? Szörnyen nézel ki.-engedte be magát Rosa, majd bement a nappaliba és leült a kanapéra, én úgyszint.

-Hát kösz... semmi csak egész este nem aludtam.-mondom szememet dörzsölve.

-Azt látom, de miért?-faggatott továbbra is barátnőm.

-Csak rosszat álmodtam ennyi az egész.-mondom álmosan.

-Értem... mi lenne, ha elmennénk vásárolni?-kérdi Rosa mosolyogva.

-Most? Nincs ahhoz még túl korán?-teszem fel neki a kérdést.

-Igaz... nos akkor addig ki sminkellek, hogy ne tűnj annyira álmosnak rendben?-kérdi.

Egy sóhajjal beleegyeztem, majd Rosa mintha már ezt az egészet kitervelte volna, mivel elővette a táskáját a benne lévő sminkekkel.

-Amúgy, hogyhogy ilyen fitt vagy már kora reggel?-kérdem tőle.

-Nem tom'... genetika.-kuncog.

-Az lehet.-nevetek.

-Na de mind egy... amúgy milyen rémálmod volt?-kérdi, én meg egyből abbahagytam a nevetést.

-Nos...-kezdtem bele.-Azt álmodtam, hogy Armin megcsalt.-mondom komolyan.

-Hű... érdekes.-mondja Rosa gondolkozva.

-Mi az érdekes?-kérdem tőle.

-Semmi, semmi... csak nem értem, hogy miért pont ezt álmodtad... történt valami tegnap esetleg valamikor?-kérdi, nekem meg már leesett a tantusz.

-Ó, már tudom hagyjuk ezt...na, de, hogy áll a sminkelés? Kész vagyok már?-terelem a témát.

-Egy kis türelmet és.... kész.-jelenti ki és a kezembe nyomott egy tükröt.

-Na milyen?-kérdi izgatottan.

-Fantasztikus... köszönöm.-ölelem át.

-Nincs mit... na de gyorsan öltözz át és már utána indulhatunk.-mondja én pedig felmentem a lépcsőn, be a szobámba, és felvettem egy fehér blúzt és mellé egy szintén fehér színű szoknyát, majd megfésülködtem és lebaktattam a lépcsőn.

-Na így már sokkal jobban nézel ki.-jelenti ki Rosa.

-Köszi, na akkor indulhatunk?-kérdem ő pedig bólintott egyet, én pedig felvettem a cipőmet, majd kimentünk a házból.

Bezártam magam után az ajtót, majd elindultunk a butikok felé.

-Amúgy mit szeretnél vásárolni?-kérdem tőle.

-Hm... mondjuk ruhákat, cipőket, szoknyákat, esetleg ékszereket....-sorolja Rosa egész úton, hogy mit szeretne venni... már bánom, hogy megkérdeztem.

Mikor megérkeztünk a butikba, Rosa egyből odavetette magát ruhákhoz... elég vicces látvány volt.

-Szerinted ez, hogy állna rajtam?-mutat felém ez kék színű csipkés egybe ruhát.

-Jól, elhiheted.-mondom mosolyogva.

Addig amíg Rosa még vacillál a ruhák közt, addig én az ékszer részlegre mentem.

Szeretnék venni valamit Arminnak... elvégre kaptam tőle egy gyönyörű nyakláncot.

De nem fülbevalót szeretnék neki venni, hanem valami jelképes ajándékot, hmm.... mondjuk egy karórát, és belegravíroztatnám azt, hogy ,,Szeretlek"... ez szerintem jó ötlet.

Nézegettem a férfi karórákat, de egyik se tetszett úgy igazán.

Majd hirtelen egy nő termett mellettem.

-Segíthetek valamiben?-kérdezte tőlem kedvesen.

-Hát... csak ilyenfajta férfi karóráik vannak?-kérdeztem tőle.

-Nem, erre vannak a többi órák.-mutat a bal oldali részlegre... akkor meg minek ide vannak pakolva az órák?

-Oké, köszönöm innen már boldogulok.-majd a nő egy mosoly kíséretében elment az ellenkező irányba.

Odamentem a bal oldali részleghez ahol csupa jó órák voltak, és ki is néztem egyet közülük.... nagyon jól nézett ki és biztos tetszeni fog Arminnak.

Megnéztem az árát és egyből lefagytam.... ennyi egy óráért?!

Olyan drága mint a méreg, de hogyha igazán szeretem, akkor nem számít a pénz.

Miután megvettem az órát, visszamentem Rosához aki, ahogy látom már kiválasztotta a neki tetsző ruhát, cipőt.... és még sorolhatnám dolgait.

-Na, mi jót vettél?-kérdezte.

-Arminnak egy órát.-jelentem ki mosolyogva.

-Ú... hadd nézzem meg.-mondja Rosa mosolyogva.

Mutatom meg neki az órát, ő pedig még jobban elvigyorog.

-De cuki vagy, biztos tetszeni fog neki... kár, hogy én nem vettem Leighnek semmit.-húzza el a száját.

-Majd fogsz neki, ne aggódj.... amúgy hol lehet gravíroztatni?-kérdem tőle.

-Ott mész egyenesen és mikor látsz egy bordó színű épületet, akkor az lesz.-mondja közbe mutogat, hogy mi hol van.

-Értem...  te nem jössz?

-Nem, még veszek valamit az én Leighemnek.-mondja vigyorogva, majd elment.

Mentem egyenesen, ahogy Rosa mondta, és tényleg ott volt egy bordó színű épület.

Bementem, és egy középkorú férfi köszöntött a pultnál.

Én szintúgy, majd megmutattam neki az órát, hogy mit, hogy kellene csinálni és, hogy mit kell odaírni, meg stb...

Mikor kész lett visszaadta az órát, kifizettem a gravírozást, majd kimentem az épületből.

Hazafelé indultam, közben felhívtam Armint, hogy jöjjön át, de azt nem mondtam el, hogy miért.

Mikor hazaértem, ő már a kapuban várt rám, én pedig elvigyorodtam, majd odarohantam hozzá.

-Szia, de jó, hogy itt vagy.-mondom neki, majd nyomtam a szájára egy csókot.

-Hiányoztál, hol voltál? Próbáltalak elérni, de nem vetted fel.-mondja... ja igen, le voltam némítva, upsz.

-Bocsi, le voltam némítva... amúgy nem megyünk el sétálni? Olyan jó idő van.-jelentem ki mosolyogva.

-Oké, mi lenne ha a parkba mennénk?-kérdi ő is mosolyogva.

-Rendben.-majd megfogtam Armin kezét és elindultunk.

Sok mindenről beszélgettünk Arminnal, majd mikor megérkeztünk a parkba leültünk egy padba, majd kezdtem bele a mondandómba.

-Van számodra egy meglepetésem... csukd be a szemed.-mondom neki.

Ő kérdőn néz rám, majd utána becsukta.

Gyorsan elővettem az karórát, majd Armin kezére adtam, és még mindig csukva a szeme.

-Kinyithatod.-mondom, majd kinyitotta a szemét és a kezére pillantott... meglepettséget észleltem az arcán, majd utána elmosolyodott.

-Ó, nem kellett volna.-mondja mosolyogva, közben egy kicsit el is pirult.

-Nézd meg, hogy mi van odaírva.-mondom én is egy kicsit pirultan,

Nézegetni kezdte az órát, majd rábukkant az írásra.

Elmosolyodott.

-Én is szeretlek.-mondja majd megcsókolt.

Viszonoztam csókját, ő pedig átkarolta a derekamat.

-Amanda, te vagy az?-kérdezte tőlem egy ismerős hang.

Gyorsan elváltunk Arminnal, majd az illetőre néztem... ez Azusa, de rég nem láttam már.
-Szia Azusa, de rég láttalak, jól vagy?-kérdeztem tőle kedvesen.
-Köszi jól és te? Amúgy... bocsi, hogy félbeszakítottalak titeket, csak úgy örülök, hogy látlak.-mondja.
-Ja igaz is.... Azusa, ő a barátom Armin.-mutatom be neki Armint.
Köszönnek egymásnak, majd Azusa folytatja...
-Amúgy köszi, hogy rábeszéltél arra, hogy menjek oda Lyshez... képzeld, együtt vagyunk.-mondja boldogan.
-Ennek örülök, na de nekünk mennünk kell, szia.-mondom neki, majd felálltam, és megfogtam Armin kezét, és már indultunk is haza... vagyis hozzám.
-Miért kellett elmennünk?-kérdi.
-Azért mert most veled szeretnék lenni.-csókolom meg.
-Én is.-suttogja a számba, majd összekulcsoltuk a kezünket, és indultunk tovább.
Mikor megérkeztünk, lehúztuk a cipőnket, majd Armin nekem esett... más szóval megcsókolt.
Eltoltam magamtól, majd egy ravasz mosolyra húztam a számat.
-Ha kellek neked, kapj el.-futottam is fel a lépcsőn, ő pedig mire feleszmélt már futott is utánam, de egyszer csak elcsúszott és leesett a lépcsőn.
-Armin!-idegesen futottam le a lépcsőn Armin felé, aki a padlón feküdt mozdulatlanul.
-Armin!ARMIN!-szóltam neki többszőr idegesen, de nem reagált, majd megfogtam a csuklóját és megvizsgáltam, hogy még él e.... szerencsére igen, de akkor miért nem ébred fel?
Majd ebben a másodpercben Armin kinyitotta a szemét, majd megfogta sajgó fejét és felült a földről.
-Armin, jól vagy?-kérdem idegesen.
-Jól vagyok, de... te ki vagy?