27.fejezet Armin szemszög 2

Kipihenten ébredtem fel. A tesóm Alexy se nyaggat reggelente, mert most, hogy Kate még itt marad két napig, addig vele foglalkozik és nem velem, és így nem kell elmennem vele vásárolni...
Kimentem a nappaliba, ahol épp Kate meg Alexy valamin vitatkoznak.
Addig én csendben leültem a kanapéra és hallgattam a vitáikat.
-Nem Alexy! Ma nem szeretnék vásárolni... mi lenne, ha ma mondjuk filmeznénk?-kérdi Kate, Alexy pedig megcsóválta a fejét.
-Ne már Kate, épp leárazás van a kedvenc butikomban... ott lesznek a többiek is, na menjünk már.-nyafog Alexy.-Majd holnap nézünk filmet.-kacsint rá Katere.
-Oké... mondja beletörődően.
-Szupi! Akkor mi lenne, ha egy kicsit változtatnánk a stílusodon? Mondjuk vennénk pár  új rucit...
-A-a! Azt mondtam elmegyek veled vásárolni, de azt nem, hogy vásárolok.-mondja.
-De kifizetném.-mondja mosolyogva.
-Nem köszke, van elég ruhám már... amúgy is tegnap már bőven bevásároltál nekem ruhákból.-mosolyodik el Kate.
-Jól van.-mondja durcásan testvérem, de utána elmosolyodik.
-Na oké menjünk, de előbb öltözzünk át.-mutat rá a kockás pizsijére.
-Oké... oh Armin, te is itt vagy? Jó reggelt.-néz rám Alexy válla fölött az unokatesóm.
-Reggelt tesó, jössz vásásrolni?-kérdi Alexy hátra pillantva rám.
-Nem kösz.-mondom határozottan.
-Te tudod, na de mentem átöltözni.-mondja, majd betávozott  szobájába, utána pedig Kate a vendégszobába.
Én meg ültem a kanapén a semmit nézve, majd eldöntöttem, hogy inkább megreggelizek.
Bementem a konyhába, ahol nagy meglepetésemre egy tányér palacsinta volt a pulton kirakva... biztos Kate csinálta, mivel Alexyt még sose láttam a gáztűzhelynél.
Vagy kettő-hármat bekaptam, majd visszamentem a nappaliba, ahol egy hangot hallottam meg  kint a ház előtt.
Kimentem az ajtón, és egy idegen lányt pillantok meg kint a kapu előtt.
Fonott vörös haja volt, és kék szemeivel engem vizslattak.
-Öm... segíthetek?-kérdeztem a lánytól, aki csak összeráncolta a homlokát.
-Szóval igaz... Amanda mindent elmondott... Nem ismersz fel Armin? Iris vagyok.-mondja... Iris ugye?
-Sajnálom, de nem ismerlek.-mondom.
-Ki az tesó? Szia Iris, gyere be!-mondja Alexy Irisnek, majd bejött a kapun be a lakásba.
Leültem a kanapéra Alexyel, közben a lányt fürkésztem aki még mindig csak állt.
-Mi szél hozott? Csüccs le ide.-mutat rá a kanapéra.
-Köszi.. csak meg szerettem volna Armint látogatni, hogy minden rendben van e.-mondja.
-Oh... ne aggódj pár nap és mindenre emlékezni fog.-mondja biztatóan.-Amúgy, hogy áll a kapcsolatod Castiellel?-érdeklődik Alexy.
-Vele? Az a szemét tegnap közli velem, hogy ez nem fog működni, és ezt úgy mondta el nekem, hogy közben egy csaj kezét fogta.... milyen köcsög már nem?-háborodik fel Iris.
-De nagyon is... de ne is foglalkozz vele jobbat érdemelsz te ennél a gyökérnél.-mondja Alexy átölelve Irist.
-Köszi.-pirul el.
Majd megjelent Kate is a nappaliba.
-Nos gyerekek, nekem meg Katenek mennie kell vásárolni, sziasztok.-köszönt el tőlünk, majd eltávozott.
-Nekem már ideje mennem, mert különben elkések.-mondja száját húzva.
-Dolgozol valahol?-kérdem.
-Hát úgyis mondhatjuk... besegítek anyumnak a kávézóban... mindig azt mondja, hogy már nagy vagyok, és, hogy igazán besegíthetnék a munkában néha-néha...így legalább megduplázza a zsebpénzemet.-mondja, majd felállt.
-Haha... még jó, hogy a szüleim havonta küldenek nekem és Alexynek pénzt, és így legalább nem kell dolgoznunk.-mondom.
-De jó nektek... amúgy szüleid mit dolgoznak?-kérdezte Iris.
-Ügyvédek.... és te te szüleid mit dolgoznak? Az már kiderült, hogy az anyud kávézóban dolgozik... és az apud? Úgy szint a kávézóban?-kérdem.
-Aha... de nekem már tényleg mennem kell.-mondja, majd elindult az ajtó felé... vagyis elindult volna, ha nem ütközik bele a kanapé lábába, és így rám esett, én pedig le a földre landoltam.

Iris a vállam fölé támasztotta a kezét, hogy ne essen előre.
-Nem ütötted meg magad?-kérdeztem tőle.
-Nem...-mondja pirultan.
Egymás szemeit kezdtük el bámulni, majd Iris a számat kezdte nézni.
-B-Bocsi, felülök.-mondom, majd felültem volna, ha nem csókol meg.
Döbbenten meredek Irisre, majd ahelyett, hogy eltolnám magamtól, inkább visszacsókolok.
Furcsa érzés kerített magába... mintha a szívem azt súgná, hogy fejezzem be.
Úgy is tettem, majd felálltam és felsegítettem Irist.
-Ne haragudj.-mondja pirultan.
-Semmi baj.-mondom, majd mondta, hogy ideje mennie, ezért kikísértem a lakásból, ki a kapuig.
-Amúgy... találkozunk még? Mondjuk holnap?-kérdi... he? Elég fura, hogy még csak ma ismertem meg, de már meg is csókolt, és elhív randira.
Nem szeretném megbántani, ezért igent mondtam rá, majd megbeszéltük, hogy holnap délben találkozzunk  parkban.
Ezután bementem a házba, és egy nagyot sóhajtottam.
Elég érdekes lány ez, de közben nagyon aranyos is... nem tudom, hogy az előbbi csókért, vagy mert randira hívott, de úgy érzem, hogy tetszik nekem...

(Tudom... rövidre sikerült, de legalább raktam fel részt nem? xd :D)