29.fejezet Nem költözök!

(Sziasztok, bocsánat, hogy nem hoztam új részt, csak nem volt mit kitalálnom, de már van, úgyhogy jó olvasást :D)

Mikor kinyitottam a szemem, két kék szempárt láttam meg magam előtt, amik az arcomat fürkészték.
-Jó reggelt.-majd észrevettem, hogy az ágyamban vagyok... biztos tegnap Armin felvitt a szobámba, mikor én elaludtam.
-Jó reggelt... jobban vagy már?-kérdezte.
-Igen, már sokkal jobban érzem magam... csak egy kicsit álmos vagyok még.-mondom egy ásítás kíséretében.
-Na, én megyek zuhanyozni... felfrissítem magam.-mondom, majd felültem az ágyról, és elkezdtem a szekrényemben kotorászni ruhákat, hogy bevigyem magam után a fürdőbe.
-Oké... megyünk együtt?-kérdezte perverzen... what?
-Mi? Nem!-mondom határozottan, de közbe el is pirultam.
-Na, léciiii.-mondja kölyökkutya szemekkel.... bármilyen aranyos is a válaszom NEM!
-Nem, na én mentem a fürdőbe, EGYEDÜL.-mondom, kihangsúlyoztam az "egyedül" szót.
Bementem a fürdőbe, majd bezártam magam után az ajtót, és már kezdtem is leöltözni.
Miután levetkőztem megnyitottam a csapot, majd beálltam a zuhanyba a jó hűvös víz alá, ami a testemről csordogált lefele. Megmostam a hajam, majd miután végeztem, elzártam a csapot, felöltöztem.... volna, ha nem hagyom a szobában a ruhákat... az a hülye miatt elfelejtettem behozni a ruhákat.
Betekertem magam egy törülközőbe, majd ninja módra lopakodtam be a szobába, ahol épp Armin alszik.
Szép csendben kinyitottam a szekrényemet, majd ismét kotorászni kezdtem a szekrényemben.
Gyorsan magamra kaptam valamit, majd miután végeztem, hirtelen annyit vettem észre, hogy Armin felkapott az ölébe, és leeresztett az ágyra.
Kitágult szemekkel meredek rá a meglepőségtől... az előbb szép csendben aludt, most meg csak annyit vettem észre, hogy más az ágyon vagyok.
-Haha, hogy meglepődtél már.-mondja vigyorogva.

Letámasztotta a kezét a kezem mellé, majd az arcával egyre közeledett felém.
Automatikusan becsuktam a szemem, majd vártam Armin édesen lágy csókját, amit rögtök meg is kaptam.
-Miattam vetted fel ezt a dögös ruhát?-kérdezte kacéran, majd megnéztem mi van rajtam.... egy átlátszó trikó volt rajtam, és egy rövid... de tényleg rövid nadrág... rögtön el is vörösödtem.
-Nem... izé, csak kapásból vettem fel ezeket, és hát...-mentegetőztem.
Majd válasz helyett ismét megcsókolt, de ezúttal szenvedélyesebben, majd a trikóm alá nyúlt, (!) majd hirtelen kopogásra lettünk figyelmesek.
Ránéztem Arminra.
-Ne törődj vele.- mondja, majd ismét kopognak.
Felpattantam az ágyról, majd megigazítottam a hajam, ami még egy kicsit nedves volt.
-Ah... mindig jókor időzítenek.-mondja Armin száját húzva, majd ő is felállt az ágyról.
-Lehet, hogy apa vagy anya az, mert általában ők szoktak... idézem, "jókor időzíteni".-mondom neki vigyorogva, majd kifele indultam a szobából.
-Hé, ne, hogy már így nyiss ajtót.-mondja, majd felém nyújtott egy köntöst.... miért nem ezt vittem be magammal a fürdőbe?
Felvettem a köntöst, majd kimentem a szobából, le a lépcsőn, egészen a bejáratig, majd kinyitottam az ajtót.
Nagy meglepetésemre, nem anya, és nem apa volt az ajtó előtt, hanem nem más... mint a postás.-alá kellett valamit íratnom, majd kaptam egy dobozt, és ezután már ment is el a postás.
Bementem a házba, bezártam magam után az ajtót, majd beléptem a nappaliba, és egyből az volt az első dolgom, hogy kinyissam ezt a dobozt.
Szétszedtem a dobozt, majd egy levelet találtam benne, és egy I love Americas felsőt... na meg pénzt is, hogy ne éhezzek.
Majd ezután kinyitottam a levelet és kiesett belőle egy... repülőjegy?
Ránéztem a levélre, majd elkezdtem olvasni a levelet.

         Kedves Amanda

Most ebben a levélben arra kérünk apáddal, hogy költözz ki hozzánk Amerikába... tudom, hogy most ez váratlanul ért, de ne aggódj, szerintem... vagyis szerintünk apáddal jobb életed lenne kint külföldön, mint ott ahol épp vagy.Szóval ennyi lett volna.Nagyon szeretünk téged, és mihamarabb várunk, majd junius 8.-án a reptéren pontban 7-kor.
                                                   
                                                                                  Üdv: Szerető édesanyád.

-M-Micsoda?!-döbbenek le.
-Szia, ki volt az?-kérdezte miután lejött a lépcsőn, majd észrevette döbbent arckifejezésemet.
-Mi az?-kérdezte, majd meglátta a kezemben szorongató levelet.
-Mi történt?Miért vagy így ledöbbenve?-kérdezte, majd elvette tőlem a levelet, majd végigolvasta a sorokat, majd ő is ledöbbent.
-Most akkor te... Amerikába fogsz költözni?-kérdezte összetörten.
Aprót bólintottam, majd próbáltam nem könnyezni... nem fogom soha többé látni Armint.... MEGINT! Már azt hittem, már nem feszenghetek attól, hogy elveszítem, amikor visszatért az emlékezete, de most.... most jobban feszengek. Amikor Armin nem emlékezett rám nekem az nagyon fájt, de legalább láthattam, de most, hogy majd ki kell költöznöm külföldre, így nem láthatom őt soha többé.Pedig... nem akarom elveszíteni őt.
Már nem tudtam visszatartani a sírást, majd annyit vettem észre, hogy Armin szorosan átölel... érzem ahogyan egyre ver a szíve, és azt suttogja, hogy "Semmi baj nem lesz".
Egy kicsikét meg is nyugodtam, majd eltoltam magamtól Armint.
-Nem akarlak elveszíteni ismét.-mondom keservesen.
-Nem is kell... jövök veled.-mondja biztatóan.
-Nem tudsz, csak egy jegyem van.-mondom.
-Ah... és miért pont most akarják, hogy költözz ki Amerikába?-akad ki Armin.
-Nem tudom.-mondom szipogva.
-Ne sírj kérlek... nem szeretlek így látni... szeretlek, és ha kell, utánad megyek tűzön, vízen át.-mondja, majd összetette a két kezemet, majd megpuszilta őket.
-Tudod mit? Nem érdekel.... felnőtt nő vagyok, eltudom én dönteni saját magam is, hogy hova menjek... megmondom anyának és apának, hogy ne várjanak, mert én oda ki nem megyek.-mondom határozottan.
Egyből elkezdtem tárcsázni a telefonomon anyám számát.
Mikor már harmadjára kicsöngött felvette.
-Hallo?-kérdezte a készülékbe anyám.
-Szia, Amanda vagyok... csak annyit szeretnék mondani, hogy nem megyek ki külföldre, ne várjatok rám kint a reptéren.-mondom.
-Hát miért nem?-kérdezte.
-Mert egy az, hogy ne te döntöd el, hogy mit csináljak, ja és kettő... felnőtt nő vagyok már! Csak eltudom magam is dönteni, hogy hova menjek.-mondom már egy kicsit hangosabban a kelleténél.
-Még csak 17 vagy... az még nem felnőtt, hanem még gyerek! És ahogy viselkedsz most is lányom... komolyan mint egy 5 éves... nem érdekel, nem fogom fizetni akkor a lakást többé és nem fogok hozni neked ruhát, ha majd nem látlak meg 8.-án a reptéren!-mondja határozottan.
-Nem is kell, inkább szerzek magamnak egy munkát.-mondom.
-És úgy, hogy tudnál, majd tanulni?-kérdezte... már egyre feszültebb a hangulat.
-Majd akkor befejezem az iskolát... ennyi, na szia!-köszönök el anyámtól.
-Hé, le ne merd tenni ki hölgy....-majd letettem.
-Hallod... ugye nem gondoltad komolyan, hogy befejezed a sulit?-kérdezte Armin aggódva.
-De, talán... na jó, még én se tudom, de ha tényleg nem fogja anyám fizetni a lakást, akkor muszáj lesz dolgoznom... és úgy nem lesz időm a sulival foglalkoznom.-mondom, majd leültem a kanapéra.
-Amanda... én mindenben támogatlak, de ebben az egyben most nem. Nem szeretném, ha otthagynád a sulit... és azt se szeretném, ha dolgoznál... még túl fiatal vagy.-mondja.
-Ne kezd már te is! El tudom én saját magam is dönteni, hogy mit csináljak, és hogy mit ne!-mondom feldúltan.
Majd ezután egy akkorát korgott a hasam, hogy még a szomszéd is meghallhatta.
-Még nem ettél semmit ma?-kérdezte.
Csóválom a fejem.
-Gyere.-mondja, majd megfogta a kezem.
Bevitt a konyhába, és leültetett az asztalhoz, majd a hűtőből elővett két rántott húst és tál rizst.
Betette a mikróba a két rántott húst, és a tál rizset, majd miután kicsengett a mikró, Armin kivette őket és elém tette.
-Ezt... te készítetted?-kérdezem meghökkenve.
-Igen, mer?-kérdezte mosolyogva, majd leült mellém.
-Hé csaje... te tudsz főzni?-mondom cigányosan.
-Hát szerinted more, nem úgy nézek in' ki?-kérdezte ő is cigányosan.
Majd egy jót nevettünk.
-Na, de egyél... nyugi, nem először csináltam ilyet.-mondja még mindig mosolyogva.
-Oké, hiszek neked... egyenlőre.-mondom titokzatosan, majd bekaptam a rántott húst... te jó ég! Ez finom!
-Hát... ehető.-mondom neki... nem szeretném, ha megnövelném az egóját azzal, ha azt mondanám neki, hogy "Ez mennyei" vagy "mintha, ha görög joghurtos istenek készítették volna" vagy ilyesmi.
-Csak ennyi?-kérdezte.
-Na, jó... nagyon finom lett, ügyes vagy.-majd megsimogattam a buksiját, ő pedig erre elnevette magát.
-Most kapok valami jutalom kekszet vagy mi?-kérdezte vigyorogva.
-Hm... talán.-kacsintottam rá, majd tovább folytattam a lakmározást.

Miután befejeztem Armin elmosta a tányéromat, majd leültünk a kanapéra és bekapcsoltuk a tv-t.
-Mit nézzünk?-kérdezte, majd áthajította a kezét a vállamra.
-Nem tom' valami nézhetőt.-mondom, majd elkezdtünk szörfölni a csatornákon.
Majd Armin megállt egy horror-os filmnél... ez azt hiszem, hogy a "Tudom mit tettél tavaly nyáron".
Hét én tudom mit tettem tavaly nyáron... aludtam, gépeztem, animéztem... stb. ez a három dolog amit felváltva csináltam.
Szóval, elkezdtük nézni... asszem a felénél tarthatott a film,mert már néhányat kinyírtak benne.
-Amúgy... nem szeretnéd már levenni ezt a köntöst.-mutat rá a köntösre.
Felvont szemöldökkel nézek rá.
-Minek?-kérdeztem.
-Hát, mert ami alattad van, azt jobban csípem, mint a köntöst.-mondja, és már szedné is le rólam.
-Ácsi! Majd leszedem magamról... most csak nézzük a filmet, rendben?-kérdeztem tőle, majd ő durcásan kezdte el nézni a filmet... szóval rendben.
Épp valami ijesztő rész következett, ahol Armin nagy érdeklődéssel kezdte el nézni a filmet.
-Ah... de álmos lettem hirtelen.-mondom ásítva, majd levettem előtte a köntöst, amire ő meglepődött, majd ezután felmentem a lépcsőn, de a szobába.... most egy kicsit szívózok vele.
Lekapcsoltam a villanyt és befeküdtem az ágyba... biztos, hogy fel fog majd jönni.
Alig egy perc múlva már benn is volt a szobában, majd a sötétben belebújt az ágyamba, majd közelebb bújt hozzám.
-Itt a jutalmad.-suttogom neki, majd kitapogattam a sötétben az arcát, majd lágyan megcsókoltam.
-Hm.. többször is megjutalmazhatnál így.-mondja, és még a sötétben is tudom, hogy most épp vigyorog.
Majd ismét megcsókoltam, de ezúttal a fogammal kezdtem el huzigálni alsó ajkát.
-Na, ez új.-mondja kuncogva.-Nem is tudtam, hogy ilyet is tudsz.-mondja, majd megcsókolt úgy mint én... kimondottan tetszett is amit csinált.Majd elvesztem csókjaiban...