30.fejezet "Mit tegyek?"

-Most komolyan... nem hiányol Alexy haza vagy ilyesmi? Éjjel nappal itt vagy velem...nem mintha baj lenne, csak nem szeretném, ha emiatt Alexy haragudna rám.-az ágyban fekve vagyunk, és feltűnt, hogy Alexyről semmit se hallottam a vakáció óta.
-Öhm... mi miatt is haragudna meg?-kérdezte.
-Amiatt, hogy kitulajdonítom magamnak a testvérét.-mondom és belekaroltam.
-Alexy ilyen piti dologért nem haragudna rád... amúgy se lehet rád haragudni, mivel tök aranyos kinézeted van.-mondja, majd magához húzott és egy puszit nyomott a hajamba.
-Aranyos kinézetem van?Hm... eddig nem is tudtam.-gondolkodok el, majd elkacagtam magam.
-De komolyan... amúgy visszatérve Alexyhez, jelenleg ő nincs otthon, mivel a szüleinknél van egy hétig.-mondja egyszerűen.
-Aha... ezzel is kezdhetted volna te ökör.-bokszolok bele játékosan a vállába.
-Ökör? Hm... én azt mondtam rád, hogy aranyos erre te leökrözöl? Na szép mondhatom.-mondja tragikusan előadva, de közben mosolyog is.
-Jó jó... elnézést ő nagysága.-felállok az ágyról, majd illedelmesen pukedliztem egyet.
-Na így már szeretem.-mondja vigyorogva.
Visszafeküdtem az ágyba, majd közelebb bújtam Arminhoz.
-Amúgy... ha elköltöznék hiányoznék neked?-kérdeztem tőle ő pedig kikerekedett szemmel meredt rám.
-Mi?! Most komolyan oda akarsz költözni?!-kérdezte feszülten.
-Nem, dehogyis! Csak megkérdeztem.-mondom.
-Huh, megkönnyebbültem... amúgy a válasz igen! Borzasztóan hiányoznál nekem.-ölel át jó szorosan.-Ígérd meg, hogy soha nem fogsz itt hagyni.-mondja mélyen a szemembe nézve.
-Megígérem-mondom, majd megcsókoltam.
Visszacsókolt, majd összekulcsolta a kezemet az övével.
-Szeretlek.-mondja már szinte suttogva.
-Én is szeretlek.-mondom, majd újra csókba forrtunk össze... visszaemlékeztem azokra az időkre, mikor még nem voltam szerelmes, és hallgattam ahogy a volt osztálytársaim a pasijaikkal mondogassák egymásnak, hogy "szeretlek, adj egy puszit" meg, hogy "Te vagy a mindenem" blööö... hát igen, akkor még ezt gondoltam, de most már nem... most már én is szerelmes vagyok.... ááá elpirultam. >//o//<
Amint ezen agyaltam, (nem azon, hogy elpirultam) véletlenül ráharaptam Armin nyelvére... upsz.
Idegesen húzta el tőlem a fejét.
-Te megharaptál.-mondja elkerekedett szemmel, majd elmosolyodik.
-Milyen harapós lettél hirtelen.-mondja én pedig elpirultam.
Armin ismét közeledni kezdett az arcom felé, majd szép lassan megcsókolt.
Kezei a kezemből vándorútra indultak a trikóm alá. (!)
Addig én a kezeimmel próbáltam levenni róla a pólót... többé kevésbé, majd valahogy sikerült is levenni róla.
Armin felső teste egy kész Adoniszé... nem tudtam megállni, hogy ne érintsen meg a kockás hasát.
Fentről lefele haladva húztam a kezem Armin testén... bele is remegett. Majd ezután nem tudom, hogy, de valahogy kicsatolta a melltartómat, majd felém mutatta fehér színű csipkés melltartómat.
-Ezzel már nem is lesz gondom.-mondja mosolyogva és félredobja az említett fehérneműt.
Vette volna lefele a felsőmet is, de egyszer csak....
-Szia Ami, jöttem hoz....-jött be a szobába édes barátném Rosa, aki mikor meglátott minket rögtön elhallgatott, majd valamiért ledöbbent.
-Armin! Hogy hogy itt vagy.... várjunk csak! Visszajött az emlékezeted? Hogyan és mikor?-zaklatta Rosa Armint.
-Ja igaz is... te nem is tudtad, hogy már vagy 2-3 napja visszajött az emlékezete.-mondom neki úgy, hogy még Armin felettem támasztja a kezeit az ágyon, hogy rám ne essen.
-Aha... de hogyan? Csak úgy puff és mindenre emlékezni kezdtél vagy mi?-kíváncsiskodott barátném,aki mit sem zavarja azon, hogy mi épp az előbb vetkőztettük egymást, csak úgy leült egy székbe és várta, hogy Armin mit fog mondani neki.
Egy sóhaj kíséretében felültünk, majd leültünk az ágy szélére.
-Az úgy volt, hogy mikor randiztam aznap Irissel megkérdezte tőlem, hogy szeretem e. Nekem pedig a fejemben az űr egyszer csak megtelt emlékekkel... majd ezután azt válaszoltam rá, hogy nem, majd elnézést kértem, és rohanni kezdtem Amanda háza elé.-mondja... még ezt én se tudtam, hogy hogyan tért vissza az emlékezete, de most már tudom.
-Na várj! Te együtt voltál Irissel?-lepődött meg.
-Hát... nem voltunk együtt, hanem csak randiztunk... de még randinak se mondható az... csak egy kis találkozó volt nem több.-mondja Armin, majd felém nézett.
-Tudd, hogy én csak téged szeretlek... senki mást.-mondja komolyan, majd egy csókot lehelt a számra.
-Óh, de cukik vagytok! Ja amúgy... öm... ez lett volna az első... tudjátok.... amit az előbb megzavartam.-néztünk Rosára értetlenül, majd mikor összeállt a kép, hogy mit is akart mondani, rögtön el is vörösödtem, ahogy Armin is.
-N-Nem, semmi nem volt!-mondom hadarva,
-Öhm... oké.-mondja picit zavartan.
-Ja igen... akkor azért jöttél volna, hogy tartsunk egy csajos napot?-kérdem tőle.
-Hát persze... csak már látom, hogy jobb elfoglaltságod is akadt, úgyhogy inkább nem is zavarok tovább.... sziasztok!-köszönt el tőlünk Rosa... várjunk csak... hogy jött be a házba?
Oh... nem zártam be tegnap a házat én bamba.
Mikor elment Rosa, Arminra néztem, aki eltakarta magát.
-Perverz!-mondja, majd kinyújtotta gyerekesen a nyelvét.... miva'?
-Mi van?-kérdeztem tőle kérdő tekintettel.

                             
-Haha... csak vicceltem, de, hogy elvörösödtél már.-neveti el magát.
-Nem is igaz! De mind egy is... megyek lefekszek aludni.-mondom, majd befeküdtem az ágyba.
-Aludni? Hisz még csak fél 7 van.-mondja.
-Tudom, de reggel bezabáltam magam most meg inkább pihiznék ha nem baj.-mondom neki kölyökkutya pofival.
-Hát akkor pihizzél.-mondja duzzogva.
-De ugye nem baj?-kérdeztem tőle.
-Nem, aludjál nyugodtan.-mondja mosolyogva, majd odajött hozzám és nyomott egy jó éjt puszit az arcomra, majd utána lekapcsolta a villanyt és kiment a szobából.

Armin szemszög *

Miután kimentem a szobából, úgy döntöttem, hogy megnézek valami jó filmet a tv-ben, vagy ha nincs semmi nézhető, akkor inkább elmegyek aludni.
Lementem a lépcsőn be a nappaliba, majd egyszer csak megcsörrent egy telefon... szétnéztem, hogy hol lehet, majd végül megtaláltam a konyhában.... tizenkét nem fogadott hívás Amanda anyjától... ajaj.
Majd ismét megcsörrent a telefon, de ezúttal felvettem.
-Halló?-szólok bele a készülékbe.
-Szia, te vagy az Armin?Ide tudod adni Amandát?-kérdezte Ami anyja.
-Nem tudom, épp elaludt.-mondom neki.
-Oh, értem.-mondja egyszerűen.
-Izé... bocsánat, hogy előbb nem tudtuk felvenni a telefont, csak nem hallottuk, hogy hívnak.-mondom.
-Semmi baj.-mondja.
- Öhm... miért tetszett hívni ilyen sokszor Amandát?-kérdeztem tőle.
-Szerintem te is tudod, hogy miért... vagy talán tévedek?-kérdi... biztos a költözésről akart Amival beszélgetni.
-Hát igen...-mondom zavartan, majd egy perc néma csönd volt...
-Na jó... lenne egy kérésem tőled.-böki ki végre.
-És mi lenne az?-kérdem kíváncsian.
-Szakíts a lányommal.-mondjam semleges hangon.... what?
-Tessék?!-kérdem felháborodva... azt kéri tőlem, hogy szakítsak Amandával? Miért kérne tőlem ilyet?
-Jól hallottad... miattad nem akarna kijönni hozzánk külföldre, és ha szakítanál vele, akkor biztos, hogy jönne.-mondja határozottan.
-Ezt nem kérheti tőlem! Nem lennék rá képes...-mondom felháborodva.
-Tudtam én, hogy ilyen könnyen nem adod be a derekad, ezért most mondok neked valamit.... ha nem szakítasz rögvest a lányunkkal, és nem jön ki majd 8.-án a reptérre, akkor ajánlom, hogy Amanda megutáljon téged!-mondja, és a végénél már kezdett egy kicsit hangosabb is.
-Hah... és, hogy tudna engem Amival megutáltatni?-kuncogok egy kicsit, majd elhallgatok.
-Hm..., hogy is? Ja igen! Úgy, hogyha elárulom neki, hogy megcsaltad!-mondom és magam elé képzeltem önelégült arcát.
-Tessék? Soha az életbe ne csaltam meg Amandát!-mondom már dühösen.... az Irises dolog az más volt, és akkor se csaltam meg, és ezt ő is nagyon jól tudja... de az anyja nem tudhat Irisről, hisz itt se volt.. akkor meg miről beszél?
-Tudom én azt, de emlékszel mikor én ott voltam a lányomnál és te is épp ott voltál, és akkor elmeséltétek nekem, hogy a szüleid "kitagadtak" otthonról, ezért megengedtem, hogy nálunk lakj egy ideig?-kérdezte tőlem.
-Igen emlékszem, de ez, hogy jön ide most?-kérdeztem.
-Az úgy jön ide, hogy mikor reggel Amanda elment a suliba te meg itthon maradtál velem, akkor felhívtad a barátnődet a telefonon, hogy ne aggódjon miattad.. így volt ugye?-kérdezte, és éreztem ahogyan mosolyog.
-Egyáltalán nem így volt! És én még kedvesnek tartottam önt.-mondom gúnyos hangnemmel.
-Ejnye, ejnye... az emberek kiszámíthatatlanok néha-néha.-mondja nevetve.
-Nos... akkor, ha nem szakítasz a lányunkkal, akkor holnap elmegyek hozzá és elmondom neki, hogy viszonyod van egy másik nővel... és akármennyire is tagadni fogod, én kiállok az igazamért... fogalmad sincs, hogy milyen jól tudok könnyezni... jól gondold meg mit csinálsz.... jó éjszakát.-majd lerakta.
Dühösen járkálok fel s alá a konyhában azon gondolkozva, hogy mégis mitévő legyek... szakítsak Amandával és így utáljon meg, vagy az anyja azt fogja hazudni neki, hogy megcsalom, és így is meg fog utálni... mit tegyek?
Nem akarok neki több fájdalmat okozni.
Nem szeretném, hogy az anyja hazugságokkal tömné a fejét, hogy megutáljon, és, hogy csalódjon bennem, de azt se, hogy szakítsak vele... akkor meg végképp összetörném őt is, és magamat is... fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek....