31.fejezet Elkéstem... vagy mégsem?

Armin szemszög*

-Armin, miért is jöttünk ide kora reggel a kávézóba?-kérdezte ásítva Ami... hát miért is? Azert, mert elszeretném mondani neki, hogy mit tervez az anyja. Nem szeretném Amandát elveszíteni... fontos ő számomra.
-Öhm... ja azért, mert... olyan sokat vagyunk mostanában otthon, néha-néha ki is kell lépni a házból.-mondom sok tétovázás után.
-Hm... igaz, de pont az a személy mondja ezt nekem, aki híve az otthonülésnek.-mondja vigyorogva.
-Au, ez fájt... de igaz.-mondom nevetve.
-Figyelj... izé, mondanom kell valamit.-váltok át komolyra.
-Mi az?-kérdi Ami kissé aggódva.
-Tegnap mikor elaludtál felhívott az anyud és...-nem tudtam befejezni a mondatot, mer Amanda telefonja megcsörrent.... már unom, hogy mindig rosszkor időzítenek. (írói bejegyzés: Bocsika Armin xD)
-Bocsi, ezt fel kell vennem... addig rendelj valamit.-mondta mosolyogva, majd felállt és a mosdó felé vette az irányt.

Amanda szemszög*

Bementem a mosdóba, majd felvettem a telefont.
-Szia anyu.-mondom a készülékbe.
-Szia Ami drága.-mondta anyu a volán túl oldalán.
-Miért hívtál? Van valami baj?-kérdem.
-Nem csak... valamit el kell mondanom.-mondja bánatos hangon.
-Mi az?-kérdem, aggódva.
-Az van, hogy... ugye emlékszer mikor ott voltam nálatok és a barátod is, Armin és akkor elmeséltétek, hogy a szülei kitagadták?-kérdezte már kissé elfojtott hangon.
-Igen...-mondom.
-Ezt nem akartam elmondani neked, mert Armin megfenyegetett ezért, de...-mondja már zokogva.
-Micsoda?! Mit csinált Armin?!-kérdeztem feszülten.
-Megfenyegetett azzal, hogy ha elmondom neked azt, hogy mikor a suliba mentél felhívta a barátnőjét és olyanokat mondott, hogy "szeretlek", mee, hogy "ne aggódjon".-mondja anyu... micsoda? Armin miért tenne ilyet?
-N-Nem... ez nem igaz.-mondom tiltakozva, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Sajnálom kincsem, de ez igaz... én csak azt szeretném ha boldog lennél... csak ennyit akartam, szia.-mondja,majd letette.
Csak ott álltam egy helyben magamat bámulva a mosdó tükrébe... egy bánatos lány tükörképe nézett vissza rám. Nem bírtam megállni, hogy ne sírjam el magam..., hogy tehette ezt velem? Azt mondta szeret, és, hogy sose csalna meg! Anyu biztos nem hazudna nekem ilyet...
És az a legszörnyűbb, hogy még e pillanatban is szeretem őt... vajon ő szeret is e egyáltalán?
Vagy csak mindössze egy játék volnék? Dühös és egyben kétségbeesett voltam.
Majd végül elhatároztam magam, és kimentem a mosdóból könnyeimmel küszködve.

Armin szemszög*

Mikor a pincér kihozta a két tejeskávét, akkor pontban ki is lépett a mosdóból Ami... könnyes szemmel?! Elkéstem volna?!
Amikor az asztalhoz ért megállt, majd csalódottan nézett bele a szemembe... elkéstem.
-Miért? Miért tetted ezt velem? MIÉRT CSALTÁL MEG?!-kiabálta zokogva.
-Amanda... pont ezt akartam elmondani, hogy...
-Azt, hogy mindvégig megcsaltál? Hát kössz.-mondja szemrehányóan, majd beletúrt a hajába.
-Nem... figyelj.-megakartam volna fogni a kezet, amit ő észre is vett, majd arra eszméltem fel, hogy pofon vágott.

-Ne érj hozzám!-mondja undorodva, majd kiszaladt az épületből.
Nem tétováztam... szaladtam utána.

Amanda szemszög*

Miért?-ezt kérdezgettem folyton magamtól, de nem kaptam rá választ.
Csak szaladtam és szaladtam, ameddig csak bírtam, de nem sokáig, mivel én elég hamar kifulladok.
Megálltam és a parkot szemléltem meg előttem.
Leültem egy padra, és észrevettem egy párt előttem... összeszorult a gyomrom.
A tenyerembe temettem az arcom és úgy kezdtem el csöndben, fájdalmasan sírni.

Armin szemszög*

Az utcán bojongva keresem Amit, de semmi nyoma..., majd mikor már a parknál jártam szétnéztem, hogy ott lehet e... szerencsére rögtön kiszúrtam rózsaszín haját.
Odarohantam hozzá, majd megálltam előtte.
Amanda a tenyeréből felnézett rám, majd kisírt szemekkel kezdett el vizslatni.
-Miért vagy itt?-kérdi tőlem.
-Figyelj.. ha bármit is mondott az anyud a mosdóba, ne hidd el neki.-mondom.
-Mi? Honnan tudod, hogy az anyámmal beszéltem?-kérdi, majd felegyenesedett és megtörölte az arcát.
-Tegnap este mikor elaludtál az anyud felhívott... mármint téged nem engem, csak nem akartalak már felkelteni, ezért felvettem... de már megbántam.-mondom majd folytatom.-Nos... mondta, hogy miattam nem akarsz kiköltözni hozzájuk, ezért megfenyegetett azzal , hogyha nem szakítok rögvest veled, akkor bemeséli neked, hogy megcsallak... ami egyáltalán nem igaz!-mondom, majd kifújtam a levegőt... na végre elmondhattam neki.
-Szóval... a saját anyám hazudott nekem... hogy tehette ezt?-mondja.
-Szóval hiszel  nekem?-kérdem bizonytalanul.
-Igen... te sose hazudnál nekem ilyenbe... bár anyában most nagyot csalódtam.-mondja száját húzva.
Legalább a bizalmát visszaszereztem.
-Nos... most akkor mi legyen?-kérdem tőle.
-Ezt, hogy érted?-kérdi.
-Úgy értem, hogy most mi lesz az anyuddal?-kérdem.
-Hm... mi lenne,ha átvernénk őt?-mosolyog... úgy látom visszajött az életkedve.
-Oké, és hogyan?-kérdem kíváncsian.
-Van egy ötletem... mi lenne, ha felhívnám anyát és elmondanám neki, hogy kiköltözök hozzájuk... ám, de mégse, hanem mikor kimegyek a reptérre Veled, és mikor meglátlak minket, akkor a szemebe vágom neki, hogy nem költözök ki hozzájuk soha és nem szakíthatnak el bennünket, és, hogy hagyjon minket békén.-mondja, majd felállt a padról és elém lépett.
-Ravasz..., de miért nem mondod meg neki most a telefonba, hogy nem utazol el?-kérdem értetlenül.
-Abban mi az élvezet?-kérdi ördögi mosollyal az arcán.
-Ördögi egy nőszemély vagy mondhatom.-mondom, majd megfogtam a derekát.
Közelebb húztam magamhoz, majd megcsókoltam.
Visszacsókolt és ezután kézen fogva sétáltunk ki a parkból, és már indultunk is haza... vagyis Amiék hazahoz.
Mikor megérkeztünk, lehúztuk a cipőnket, majd Ami elővette a telefonját és tárcsázni kezdte az anyja számát.
Mikor harmadjára kicsöngött felvette, majd kihangosította és beleszólt.
-Szia anyud.-mondja Ami szomorúan.
-Szia, mi az? Végül csak kiköltözöl hozzánk?-kérdi az anyja.
-Igen... nem bírok tovább itt maradni... akkor juni 8.-án a reptéren?-kérdi.
-Igen, majd ott találkozunk, de most le kell tennem, szia Ami.-mondja, majd lerakta.
-Na, ezzel letudva.-mondja és bement a nappaliba és lehuppant a kanapéra.
Leültem mellé, majd folytatta.
-Anúgy... sajnálom ami a kávézóban történt.-mondja mélyen a szemembe nézve... most biztos a pofonra gondol.
-Nem baj... nem tudhattad még akkor mit tervez az anyud.-mondom mosolyogva.
-Igaz...-mondja, majd beletúrt a hajába.
-Amúgy piszok erőset tudsz aztán ütni.-mondom nevetve.
-Haha... akkor vigyázz velem, mert a végén ketté hasítalak.-mondja szintén nevetve.
-Hm... én aludni szeretnék, mert VALAKI felébresztett fél 6-kor.-mondta kihangsúlyozva a valaki szót.
-Jó jó, bocsesz.-mondom kuncogva.
-Na, én mentem fel aludni.-mondja, majd ásított egyet és már ment is fel a lépcsőn. Én is eléggé fáradt voltam, ezért követtem a példáját és felmentem utána a lépcsőn be a szobába, ahol már Ami nagyban alszik az ágyban.... jó gyorsan elaludt.
Bebújtam mellé, majd közelebb kúsztam hozzá és átkaroltam a derekát... nem hittem volna, hogy ezt mondom, de alig várom már a juni 8.-át, hogy beolvassak Ami anyjának.
Majd ezzel a gondolattal be is aludtam.